Bajor Imre művész, szinművész, heti hetes, bajor Imre humorista,

Bajor Imre művész, színművész, heti hetes, bajor Imre humorista,

 

Bajor Imrével beszéltünk gondolatait, életvitelét kutattuk. Egyebek között, sikerült egy-egy képpel csöppnyi betekintést kapnunk a Bajor család otthonába is.
Hogyan indult a színészi karrierje?
Jaj, azt hittem, hogy a lakásról lesz szó! (ugyanis ez lett volna a fő mondani való)
Visszatérünk rá, ne örüljön!
Úgy, hogy nem akartam semmiképpen sem dolgozni, ettől menekültem. Akkor úgy gondoltam, hogy valamilyen teljesen link dolgot kéne nekem kitalálni. Azt hittem, hogy ez az.
Azt nem mondták, hogy nekem ezt életem végéig kell tanulni. Jelentkeztem egy helyre, ami gyakorlatilag az Állami Déryné Színház volt, azonnal felvettek. 18 és fél évesen már egy színház tagja voltam, utána vizsgáztam, és stb…ez hosszú dolog! Úgyhogy ott kezdtem el mindjárt a legalján. Sokat jártunk vidékre, és hát gyakorlatilag ott tanultam hat éven keresztül a szakmát.

A Heti hetes-ben improvizálnak? Mi nézők legalábbis így látjuk, valójában ez tényleg így van? Vagy egy előre betanult jól kidolgozott előadást hallunk?
Az úgy van, hogy általában Andris szerint és jómagam szerint is, akkor igazán jó és szórakoztató a dolog, ha az improvizációval van kitalálva. Nos, vannak olyan emberek, akik ezt nagyon tudják, nagyon a sajátjuk, de vannak olyanok is, akik jobbnak vélik, ha otthon felkészülnek erre. Általában ilyenek a nők, pl. Hernádi Juci, nagyon felkészül, órákig lapozgatja a szöveget, mi meg általában „nagyon” nem készülünk fel. Csak egy-két dolgot odaírok, olyan vezényszavakat, hogy miről fogok beszélni, de nem szoktam ezt előre megfogalmazni. Hát azért ez elég nehéz műfaj. Külön képességek kellenek hozzá, hogy valaki ezt jól tudja.


Igen, én is úgy gondolom, – nem tudom, hogy Művész Úr hogy van vele,- hogy egy fintor, vagy egy mozdulat elég Öntől és máris nevetnek, lehet, hogy pont ez az Ön személyes varázsának titka?
Hát azt nagyon remélem, hogy igen…!
Került- e már olyan kellemetlen helyzetbe a színpadon, hogy hirtelen a fellépése közben nem tudta, hogy most mi történik…?
Hogy mi a szövegem? Hát az minden színész rémálma, hogy elfelejti a szöveget! Mindenki kerül ilyen helyzetbe. Olyan színészi pálya, amelyben évtizedek során soha nincs ilyen, az nem létezik!
Én nagyon szoktam koncentrálni, és nagyon felkészülök a színházi előadásokra, tehát órákig előtte erre összpontosítok, átveszem a szövegemet.

Szóval ebből a szempontból nagyon becsületes vagyok, az élet más területein meglehetősen link, de ebben a kérdésben soha. Úgy gondolom, az ember a legnagyobb szerelmét, ami a szakmája, ne csalja meg. Úgy hogy nagyon- nagyon felkészülök, de voltam persze rémálomban, öregszik az ember, de hát olyan előadás nem volt, aminek egyszer nem lett volna vége!

Szívesen veszi az új felkéréseket?
Hát attól függ, hogy most már ugye, mire. Egy bizonyos idő után abba a helyzetbe kerül az ember, hogy egy csomó dolgot, már én magam döntök el, vagyis, hogy mi az, amit én csinálni akarok. Most ez nagyon szerencsés helyzet, de tudomásul kell venni azt is, hogy ez azért nem mindenkinél van így. Valamivel ezt ki kell érdemelni. Ez hosszú évek kemény munkája, amikor az ember eljut odáig, hogy a saját maga ura legyen.

Általában ugye ez nem jellemző azokra, akik egy társulatnál vannak leszerződve, és a színházi vezetés kénye – kedve szerint mozgatja őket. Azt kell eljátszani, amit mondanak. Nagyon kevés ember van az én helyzetben, hála a jó Istennek, ilyenben vagyok. Nem tartozom sehova, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek.
Magam eldöntöm, hogy mi az, amit én csinálni szeretnék.
Mi a hobbija? Szeret-e sportolni?
Folyton feküdni szeretnék, tehát passz, nagyon komoly hobbi…!
Szerintem mindegy, hogy ott van- e mellettem a párom vagy nem, az a lényeg, hogy semmit ne kelljen csinálni! Kapcsolgatom a televíziót, mindent egyszerre néznék Ezért nem fekszik mellettem senki, mert kibírhatatlan vagyok a szobában. Öt percnél tovább semmit nem bírok nézni, mert állandóan aggódom, hogy mit hagyok ki a másik csatornán!. A másik hobbim pedig a víz.

Ez a két hobbim van

Mennyire vigyáz Művész Úr az egészségére?
Egyáltalán nem vigyázok, szaunázom és úszom, amikor időm engedi. Általában éjszaka, mert akkor érek rá. Minden nap beszedek két-három csomag gyógyszert, hátha jó valamire a lila, vagy a fekete, úgyhogy elég súlyos hipochondriában szenvedek.

Bajor Imre művész, szinművész, heti hetes, bajor Imre humorista,

Bajor Imre művész, színművész, heti hetes, bajor Imre humorista,

Ez azt hiszem, foglalkozási ártalom inkább, mert itt szúr, ott szúr, amott szúr!

Talán, mert elég feszült életmódot él?

Főleg a megfelelés, mert mindig meg kell valahol felelni! Az infarktustól való félelmemben, minden gyógyszert beszedek. Állandóan orvosokhoz mennék, ha nem lennének fehér köpenyben, de miután abban vannak, így aztán nem megyek.
Mint minden apa, Ön is büszke gyermekeire. Tudom, hogy van kettő gyermeke, Lili és Marci, szeretné, ha ők is követnék édesapjuk hivatását?
NEM!
Nem, mert nem akarom, hogy boldogtalanok legyenek! Egyrészt, mindenki az apjukkal mérné őket össze, Marci eleve nem egy ilyen típus, Lili inkább, de nem is akarok nekik beleszólni. Ahhoz ragaszkodom, hogy 18 éves korukra legyen egy angol nyelvvizsgájuk, az összes többit rájuk bízom. Legfeljebb terelgetni tudom őket, de a többi már az ő dolguk lesz.

Nehéz a sok szerep közül választani, de biztos van olyan, ami különösen kedves a Művész Úrnak. Tudom, hogy annak idején a szomszédokban a csóközönnel aratott nagy sikert. Aztán számos filmszerep, színházi előadás kapcsolódik a nevéhez. Volt olyan, ami igazán kedves a Művész Úrnak? Vagy nagyon nehéz közülük választani?

Nagyon sok olyan ember van, aki mond egy színdarabot, hogy abban látott. Igazából nem is emlékszem rájuk, azt sem tudom, mit játszottam benne. Olyan sok volt, vagy olyan régen volt, hogy az ember még a legutolsókra is alig emlékszik.

Az Operettben lemegy a Mágnás Miska, ahol én vagyok a Mágnás Miska, persze, hát akkor erre emlékszem. Annak nagyon örülök, igazán, hogy az „Egy szoknya egy nadrág” – c. filmben a főszerepet játszottam, Éppen akartam kérdezni.
Hogy az milyen óriási siker lett! Soha nem látott tömeg nézte meg. Most 5. hete vetítik a filmet, 230 000 felett van a nézettsége, szinte megdöbbentően nagy szám, ezeknek nagyon-nagyon örülök!

Melyik szerep nőtt közel a szívéhez?
Egyetlen dologra vagyok kíváncsi, hogy mit mond a közönség. Az összes többi nem érdekel. Azt előre meg tudom már mondani, ha mondanak egy nevet, egy újság címet, akkor előre tudom, hogy ő mit fog írni, rosszat-e, vagy jót.

Ezek nem érdekelnek. Ez a szakma egy nagyon belterjes szakma, borzasztóan ismeri az ember a saját állatkertjét. Azt tudjuk, hogy milyen!
Persze ezek nem érdekelnek már, amikor fiatal voltam, érdekeltek.
Egyetlen dolog érdekel csak, amely szent és sérthetetlen, a közönség! Az összes többit nagy ívben „levakkantom”.
Miben láthatjuk legközelebb, ha nem titok?
Ebben a kis kék pulóveremben. Olyan sikere volt, sőt van is az „Egy szoknya egy nadrág” c. filmnek! Tudjuk azt, hogy április elejétől újra forgatunk egy már leforgatott filmet. Tehát újra egy „remake”-t csinálunk, valami nagyon híres régi filmnek a remake-jét. Még nem dőlt el, hogy mi az, csak az, hogy lesz. A gyártók már felhívtak, hogy ne csináljak sok programot magamnak április elejétől.

Nem csak egy áprilisi tréfa?
Nem, nem, fölállt a stáb is, meg minden, úgyhogy a folytatása következik.
A közönség úgy látja, hogy Művész Úr elégedett a színészi karrierjével, Ön is így érzi?
Persze, mert a legnagyobb bajnak tartom azt, hogy bizonyos emberek nem tudják a saját határaikat, mindenki mást akar csinálni, mint amihez ért! Ezt én nem szeretném.

Például, ha előrukkolnék azzal, hogy én szeretném eljátszani a Hamletet, egy ország röhögne rajtam, hogy ezzel az alkattal? Hogyan néznének rám, ha bejönnék testhezálló ruhában és azt mondanám: „lenni vagy nem lenni”…?
Pontosan tudom az értékeimet, és úgy gondolom, hogy mindent csináltam a világon, lemeztől elkezdve, rádiókabarén át a TV show és a Heti hetes –ig. Nincs olyan dolog a színészi palettán, amiben ne lett volna részem.
Szinkronizáltam évekig, és mindenhol elértem bizonyos sikereket, úgyhogy abszolút nem panaszkodom.


Melyik műfaj áll legközelebb a Művész Úr egyéniségéhez?
Hát aludni! Az nagyon közel áll hozzám, hogy nézzük a tévét!
Pálmafa alatt és egy walkmannal a fejemen sétálgatok egy pohár koktéllal, ez például nagyon közel áll hozzám! 

Egy ideig nagyon jó dolog ez, sőt az ember nagyon élvezi! Nincs rajta feszültség. Rajtam őrületes felelősség van. Holnap elmegyek vidékre, lehet, hogy Debrecenbe. Ott a világon senkire nem számíthatok! Van egy mikrofon, elé állok, és jókat kell mondanom. Az emberek ott várják, és azt mondják, na itt mi lesz? Vagy röhögünk, vagy nem! Nem számíthatok senkinek a segítségére. Jön a nem tudom én melyik együttes, játszik négy számot….., itt nincs ilyen, itt nincs mese! Amiben én részt veszek, ott tőlem várják el, hogy legyen valami!

Ott mindig jön a garantált siker is!
Ami komoly idegességgel és feszültséggel is jár!
Látom, hozott magával néhány fotót, amelyek a lakásából egy-egy kellemes helyet ábrázolnak!
Igen.
És miért ezt választotta?
Egyrészt azért, mert több kép nem volt, és mert ez nagyon jellemző rám. Először is nagyon szeretem a mediterrán színeket. Ez az ülőgarnitúra, ami gyakorlatilag a hálószobánk egy része, ez nagyon jellemző rám. Szeretem a színeket, semmiképpen nem szeretem a szürkét. A telet ezért is utálom, mert nincsenek színek.

A nyárnak meg a napfénynek a szeretete, az nagyon jellemző rám! Hogyha látok egy pálmafát, egész egyszerűen semmi bajom nem lesz! Egyetlen pálmafával is elvagyok! Leülök elé és nézegetem. Ugyanez van a lakásban is. Egyetlen luxusom van az életben, amire tényleg azt lehet mondani, hogy luxus, az az úszómedence. Nagyon ragaszkodom hozzá, mert „hal” vagyok, és a halak szeretik a vizet! Ez az ami engem boldoggá tesz. Olyannyira, hogy van egy kis házunk Fülén, egy kis falusi lak. Balaton mellett van, ahova május végén leköltözünk, és ott töltünk legalább három és fél hónapot, amihez én nagyon ragaszkodom. Ezért nyáron egyáltalán nem forgatok, akár mi legyen, nem forgatok, nem és nem! Időközönként lépek föl, de azt is csak a Dunántúlon. Ez egy komoly luxus, azt szoktam mondani, hogy aki az évadban nem keresi meg a betevőt, az ne nyáron akarja ezt a dolgot bepótolni! Alig várom a nyarat, hogy kikapcsolódjak! Mondom, ez a két alapvető luxus van az életemben, amiért ugye elég sokat kell azért fizetni, de őrületes öröm, hogy van! Szóval nekem látnom kell a vizet, mert ha nem látom, akkor belepusztulok, lételemem a víz!


Visszatérve az előző kérdésre, a lakás berendezése az kinek az ízlését tükrözi?
Az a páromnak, Ildikónak az ízlése. Nem is enged semmibe sem belefolyni, egyetlen dolgot enged, hogy így hátra nyúljak a farzsebembe, mert ott hordom a pénzt!

Ehhez ragaszkodik is! Miután olyan ízlése van, több házat is fölépített és berendezett, azok is nagyon szépek és ízlésesek voltak, ezért úgy gondoltam, hogy megbízhatok az ízlésében!
Arról nem is beszélve, hogy nekem egy komoly munkát vesz le a vállamról. Nem beszélve róla, sokkal jobb benne! Ezért is mondtam, hogy az ember vegye tudomásul, hogy ő nem szól bele az én szakmámba, legalábbis nem engedem, abba meg én nem szólok bele, hogy milyen függöny legyen!

Van a művész Úrnak különösen kedvenc kuckója, egy kellemes helye a lakásban?
Az a helyzet, hogy nálunk szinte mindenhol van tévé, mert nagyon erős információ éhségem van!
Kedvenc tévé műsora?
Azért szeretem nézni, mert én csak szapulom az összes tévé műsort!
Kedvenc műsorom a minőségi futballnak a nézése, és a profi ökölvívás. Így aztán nem is nézek nagyon ilyen magyar vonatkozású dolgokat! Azért kell több tévé, mert én állandóan nézem, és ha a párom mást szeretne nézni, jó, ha van több!

Önnek, mint színésznek, van kedvenc színésze?
Persze hogy van, Al Pacino, Robert De Niro, Jack Nicolson, akiket nagyon-nagyon szeretek! Magyarországon is nagyon sok kedvencem van, de nem akarok felsorolást, még valaki kimarad és megsértődik! Ezért inkább külhoni embereket mondtam.

Itt a fényképen látható egy kiskutya?
Igen, kislány kutya, bolognesee, csak már idős öregasszony! Nagy kedvenc, velünk alszik, és nagyon – nagyon szeretjük. A kutyához mindig ragaszkodtam, mert a kutya az nagyon jó dolog! A növények, virágok, a kutya, ezek fontos dolgok!

Bajor Imi címmel Önnek egy könyve is megjelent, ebben jobban megismerhetjük a személyiségét?
Ezt nem én írtam, egy kiadó kifejezetten ragaszkodott hozzá és megíratta rólam ezt a könyvet! Magam részéről egyáltalán nem akartam, minthogy még élek!

Lemezt sem azért csinálok, mert szeretnék a Kisstadionban fellépni. Ezek a dalok rólam, vagy az érzéseimről szólnak, vagy híres emberekről, akiket szerettem volna megénekelni, hogy emléket állítsak nekik!

Közben megcsörrent a mobiltelefonja, sietnie kellett a Heti hetes műsor felvételére.

Elbúcsúztunk Bajor Imrétől,
köszönjük a riportot!