béke, békesség, háború, harc, harcoljunk békéért, konfliktus, nyugalom, pártok, politika, stressz, veszekedés

béke, békesség, háború, harc, harcoljunk békéért, konfliktus, nyugalom, pártok, politika, stressz, veszekedés

 

Béke megoldás keresésünk évezredek óta hibás, akár piciben, akár nagyban nézzük. Amint majd látod, ami piciben igaz, az nagyban is, és fordítva. Hiszen mi vagyunk lent is, fönt is. Ha nem szó szerint Te vagy Én, de valamikor, aki most fönt van, pontosan olyan egyszerű ember volt, mint mi. Csak elfelejtik sokszor az emberek honnét jutottak oda föl, és főképpen mit is szerettek volna elérni. Ebből következik, ha példát mondok picibe az nagyban is érvényes, és fordítva. Azaz fölvetítheted a “nagyokra”, vagy magadra is vonatkoztathatod. Előzetesen egy-két ismerős, és egymáshoz kapcsolódó bölcs mondást idéznék: Az alábbi két mondás azt mondja meg, hogyan nem lehet békét, nyugalmat elérni.  “Háborúval nem lehet békét nyerni”, “Aki kardot ránt, kard által vész el”,
Az alábbi idézet viszont megmutatja az utat, hogyan lehetséges nyugalom, béke az emberek között. „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”. Jézustól lehetett hallani.

A HÁBORÚ KIZÁRJA A BÉKÉT, A BÉKE KIZÁRJA A HÁBORÚT

Ezek nagyon régi és bölcs mondások, mindannyian ismerjük, ezzel szemben velük ellentétesen viselkedünk a mindennapjainkban. Ha itt vannak a bölcs mondásaink, amik utat mutatnak, amit szeretnénk elérni az a kérdés, hogy miért nem ezen haladunk? A berögzült egonk, azt halandzsálja nekünk, hogy egyszerűen nem lehet más megoldást alkalmazni ilyen, és ilyen emberekkel.
Vagy kétkedünk: Nem biztos, hogy ezek a mondások helytállóak.
Bár háború még sosem hozott békét, de abban nem kételkedünk. Ekkora vakság, ami évezredek óta tart, vajon föl oldható e? Vajon világosság gyúl az elménkben, hogy az agresszivitás, – még ha jogosnak is látszik- csak elnyomásra, elfojtást érhet el az erőszak, de az előbb, vagy utóbb mindig robban.
Ezt ékesebben mi sem igazolhatja jobban, mint nem rég egy világrendszer teljes bukása.

FOGGAL-KÖRÖMMEL RAGASZKODUNK A HARCHOZ

A béke keresése közben. Tehát, ha visszanézünk valamennyien a mi kis életünkre, vagy akár a világ egész történelemére, – de láthatod a jelent is-, elementáris bizonyítékként ordítja a fatális tévedéseinket. Azt kiáltják a mondások, Emberiség tartsad be a Bölcsek szavát és mindenhol béke lesz. …és betartjuk? Nem!
Miért nem? Mert az erőszakban hiszünk, miközben azt akarjuk legyőzni. Észreveszed a megfogalmazásból is a zárt kört. A mókus kereket. A fentiek is igazolják napnál fényesebben a mondások igazat beszélnek. Vagy Te nem látod a mindennapos veszekedéseket, vagy Te nem vagy éppen részese ezeknek? Már pedig ritka kivétellel mindannyian ilyenek vagyunk. Legalábbis a mi „kultúránkban” ez látható, tapasztalható. Visszatérő szójárásaink is ilyenekre buzdítanak, mint harcoljunk a békéért, versenyezzünk, győzzünk, célra törjünk, legyél küzdőszellemű. Azaz mindegyik arra ambicionál, tipord el, aki az utadban áll. Na, ezek után reményünk sem lehet, soha az életben a békére, ha csemetéinknek a szemet-szemért, fogat-fogért elvet adjuk át tanításként.
Ha ez eddig nem oldotta meg ember-ember közötti konfliktusokat, ezután mitől oldaná meg?
Ezek mind nagyon erős akarati cselekvésre biztatnak, és azzal kecsegtetnek, hogy majd ezek által biztosan el fogjuk érni, a nekünk megfelelő nyugalmas, biztonságos létállapotot.
Ezzel szembe a Földünkön, a több évezred alatt, szinte alig volt egy pár békés év. Amit annak nevezünk, az is csak erős fenntartással, szemle hunyással igaz.

AZ ELLENSÉG KÉP SZÉTVÁLASZT EGY NEMZETET 

Persze most nyilván sokunkat nem érdekel sem a világbéke különösebben, sokszor a társadalmi megbékélés sem. Elég sok közvetlen problémánk van, hogy arra figyeljünk. Csak sajnos az egyén és közösség közvetlenül, elválaszthatatlanul összefüggésben van.
Ilyen elven osztottuk fel például mi magunkat, az egy nemzetet kettő nemzetre, jobb és baloldalra, vagy ha úgy tetszik, Fideszre és MSZP-re. Ne feledd fönt írva volt, ami picibe az nagyban. Ez nem politika. Ez egyszerűen gondolkodásmód.
Hogy maradjuk mindjárt a saját országunk példájánál, ebben is látszik, hogy mennyire másolódik a szemléletmódunk, a gondolkodásmódunk, és a politikusok ezt jól tudják, és ezzel élnek is.
Ők is tudják: Ami nagyban működik, az csak azért működhet nagyban, mert kicsiben is, azaz benned, bennem egyenként működik. A választás többek között ezen a hasonlóságon alapul. Amennyire különbözünk, annyira hasonlítunk is.
Ez a küzdő, dominálni akaró elvrendszer. Ezért tudnak például mozgósítani, ha úgy tartja kedvük.

VÉGIG HARCOLJUK AZ ÉLETÜNK

Van értelme egy életen harcolni, miközben előre tudható, mindenki veszít, kivéve a gazdagokat. Valahogy ők mindig kimaradnak a jóból.
Pedig a paradicsomi állapot itt van előttünk, de mi küzdünk, görcsölünk.
A küzdést, a dominanciát gyerekkortól nevelték belénk, és ez a zsigereinkben van. Mihelyt bármilyen akadály, vagy legkisebb ellenállást érzékelünk, abban a pillanatban támadó állásba lendülünk.
Ezt erősíti meg a stressz elméletből elhíresült mondás is “Üss vagy fuss”.
Tehát a génjeinkben szinte már így születünk, hogy küzdés, versengés, harc az életünk. Ezért természetesnek tűnik a természet ellenes.
Talán Téged is így neveltek, és ha így neveltek, akkor Te is így neveled a gyereked. “Ha bántanak, akkor csak add vissza!”, “Ne legyél gyámoltalan, ne hagyd magad!”, tehát mivel az egész társadalom hasonló harcra buzdító egyénekből tevődik össze, ezért nem csoda, hogy szinte mindenki mindent harccal akar megoldani.

A múlt példái maximálisan igazolják az egész világtörténelemben, hogy a háborúval sohasem lehetett tartós békét elérni. Bár ott van a mondás, hogy tanuljunk a tapasztaltakból, de látod?

Semmit nem tanultunk.
És most ennyi bizonyító példa után, ha azt mondom, olyanok vagyunk, mint a hülye gyerekek, akkor mindenki megsértődik. Tudom pesszimista vagyok…stb. Majd a jövő választ ad, hogy igazam van, vagy igazam lesz.

J.Dzs.Schwarcz

error: Content is protected !!