Hiába ilyen az élet! Hiába ilyen a világ! Hiába ez az én sorsom!
Hiába ilyen az élet, a világ,
hiába ez a mi sorsunk!
Ismerős szinte mindennapos szlogeneket használunk, – bár negatívumba nem unjuk meg magunkat ismételgetni, melyek megtartanak belesüppedve abban az állapotban, amikben vagyunk, de amiből szeretnénk kijönni.
Ha nem változtatsz, mitől remélsz változást?
Az ön felmentés sikerül, mert nem is sokat teszünk, azért, hogy komoly változást hozzunk létre magunkban. De hát így jobb is hiszen, ha ilyen a világ, az élet, ami ellen ugye “nem tudok semmit tenni”, akkor minek is kellene nekem küszködnöm, hisz úgy sem tudok ezen semmit változtatni, “eleve elrendeltetett” a sorsom. Így benntartjuk magunkat abban az állapotban, amit nap, mint nap szidunk, ki szeretnénk jönni.
De hát ki is ez a hatalmas világ?
ÉN, TE, MI! Mi emberek!
Úgy beszélünk róla, mintha valami külső idegen erőtől függene minden és semmi beleszólási esélyünk sincs a saját életünkbe sem.
De nem így van ez a világ: az én, te ő – Mi alkotjuk a világot!
Összességében mi alkotjuk és teremtjük meg ezt a világot olyannak, amilyennek látod.
Ugye, ha így nézzük, akkor már a világ megfoghatóvá válik, az élet nem egy misztikus valami. Ebből mindjárt következik, ha Én és Te alkotjuk a Mi-t, akkor egész egyszerűen csak meg kell cselekednünk nap, mint nap, amit tudunk és máris
a – világ – ,de mindenképpen az életünk meg fog változni.
Egészen egyszerűen, mert teszünk érte. És törvényszerűen változik, nem a szerencse, a véletlen, vagy a kormányváltás miatt. Hanem mert ÉN, TE, MI tettünk érte, dolgoztunk érte, illetve magunkért. Esetleg uram bocsá, nyitott szemmel járok és felfedezek új dolgokat, akkor készen vagyok változni, változtatni, elsajátítani.
Azaz nem lázadok, beletörődök, hanem teszek valamit, és megteremtem azt amire szükségem van. Lehet lázadni, beletörődni, ezáltal semmit tenni, és helyben maradni. Lehet felfigyelni, mit tegyek és meg teszem, amit szeretnék elérni így haladok előre.
Te választól, Te döntesz. Hajlandó vagy folyamatosan a szakmámban tovább képezni magad, figyelni ott is a változásokat és beépíteni a repertoárodba, alkalmazni azt munkádba, magad és mások megelégedésére. Ha így állsz az élethez, az élet is így áll hozzád, és már nem is érzed olyan kiszolgáltatottnak, hanem együtt működő jó barátnak találod.
Kezelni tudom az életem, így az életet is.
Miért is? Mert magam vagyok az élet.
J.Dzs.S