aggodalom, félelem, szorongás, stressz csökkentés,

aggodalom, félelem, szorongás, stressz csökkentés,

 

Nagyon sok ember képtelen észrevenni, hogy a pillanatnyilag kellemetlen érzéseit, hangulatát a múlt határozza meg. Szinte legtöbben bele esünk ebbe a kelepcébe. De nem csak nem vesszük észre, de képtelenek ezt megérteni és elfogadni, hogy ez tényleg nem a jelen műve, ami miatt most rossz színben látják a világot, stresszesnek érzi magát, hanem a múlt valamely oknál fogva asszociált a jelenbe.

Mihelyt ezt felismerjük, és hogy a múlthoz most már semmi közünk, és a múlt semmilyen formában nem képes ártani, sőt hatást gyakorolni sem, abban a pillanatban meg is szabadulhatunk a nyomasztó gondoktól. Ha a múlt ennyire romboló eleven hatással bír az életünkre, akkor különösen nehezen érthetőnek, elfogadhatónak tűnik sokak számára, hogy mégis miért ragaszkodunk, miért kötődünk hozzá, ennyire feloldhatatlanul a múlt eseményeihez, amik a valóságban tényleg már rég nincsenek. Vannak olyanok is, akik nem képesek abba hagyni bárminemű racionális, többszörösen bizonyított gyakorlatias logikai okfejtés esetén sem. Ahogy szokás mondani nem lehet kiverni a fejükből, annyira kondicionálódott, beléjük ivódott a téveszméjük.

IDŐ ÉS TÉR

Azt kell tudni megérteni, sőt fölismerni, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben, az agy nem tesz különbséget időben és térben. Bármit, amit az agyban, az elmerendszerben betársítasz, ami valamilyen jelenbeli ügyhöz bármilyen ismeretlen formában is kapcsolódik, ebben az esetben azonnal a múlt a jelened lesz és mivel a jelened lett, így pontosan ugyanolyan hatást vált ki, mint bármilyen jelenbeli valóságos hatás. Mivel annyira valóságos a jelenbeli hatása, ezért nagyon nehéz elhinni, hogy tényleg nem létezik, hisz joggal mondhatja bárki, aki még nem ismeri az elmerendszernek ezt a funkcióját, ha tényleg nincs a múlt, akkor mégis miért hat ennyire határozottan, hogy jelenben lévőnek érzem.

EGO, FELÉPÍTETT ÉN

Azért, mert ekkor lép közbe úgyis mondhatjuk, a felépített Éned, amit úgy szoktak nevezni, hogy: EGO, aki örül annak a lehetőségnek, hogy a figyelmed bármilyen oknál fogva is, még ha ez neked szenvedést okoz is, rá irányul.

Mivel a felépített éned a te elmerendszeredben van, ezért teljes mértékben azzal azonosulsz, hisz közvetett, és közvetlen módon a felépítésében aktív részese voltál. Tehát, akár hogy is nézzük, és akár mennyire is virtuális, nem valós az egód, számodra mégis abszolút élethűen valóságot vetít az elmerendszeredbe.
Például a fóbiásoknak hiába mondjuk, hogy egy kiscica nem fogja bántani, vagy mert nyilvános helyen fölszólal, senki nem fogja megenni, senki nem fog az életére törni, vagy ha beszáll a liftbe, tökéletes biztonságban utazhat.
Azaz jöhetünk bármilyen ész érvvel, bizonyítékokkal, matematikai statisztikákkal, hivatkozhatunk tudományra, professzorokra, a legtöbb fóbiást ezzel nem fogjuk tudni leszerelni, meggyőzni.
Tudod miért?
Mert Neki van egy ellentétes meggyőződése és tapasztalata. Az más kérdés, hogy ez hibás, amit tudhat akár az egész világ, de neki az valóságosnak tűnik.
Hisz ha ez megoldást jelentett volna az ész érv, akkor a például a fóbia, mánia, egyéb függőségek már rég kihalt volna, mint pszichés probléma.

Talán a fóbiások példáján keresztül te is láthatod, hogy a fóbiások teljesen irracionális, teljesen nem létező veszélyektől félnek. Legalább is a valóságban nem létező veszélyektől félnek, ami sokunknak semmit nem jelent. Nyilván a fóbiásoknak egyértelműen a múltban gyökerezik az-az ok, ami kiváltja azt az okozatot, amit most valóságosan átél.

MÚLTAD HATÁROZ MEG?

Te több mint valószínű, hogy nem vagy fóbiás, ugyanis kevesebb fóbiás ember van, viszont a múlt emléke annál inkább mindannyiunkban kivétel nélkül bennünk gyökerezik. A hasonlóság annyiban áll, hogy a fóbiás iszonyát is a múlt határozza meg, és a te pillanatnyi problémád zömét is a múlt határozza meg.

Ha a fóbiásoknál észrevetted az irracionalitást, más egyébtől való félelmeket, mint például a kiscicától, lifttől, repülőgéptől, tömegtől, stb.…, amit Te is beláttál, hogy micsoda badarság, akkor most itt az ideje, hogy lásd be a Te téves gondolatmeneted is.
Ugyanilyen irracionális, értelmetlen az is, ami most a te szenvedésedet okozza.

Nagyon jól tudom, hogy ez ellen most erősen tiltakozol, talán kikéred magadnak az összehasonlítást, pedig az eredő ok, mindkét esetben ugyanaz.
Hogy kinek nagyobb a pokla, az nagyon sok mindentől függ, semmi értelme ezt kategorizálni.
Azzal nem mész előbbre.
Ha meg tudod különböztetni, márpedig miért ne, hogy mi az, ami a jelenből jött hatás, érzelmi állapot, hangulat, és ha erről le tudod választani az ehhez erősen társító múltnak a hatását, akkor már nagyon egyszerű dolgod van, arra figyelj, ami a jelenből jön.
S ami a múltból szállingózott a felszínre, azt teljes közömbösséggel, ahogy jött, hagyd elmenni. Egyetlen fontos dolgot kell itt tudnod, ha minél több figyelmet fordítasz rá, annál inkább megerősíted, és a valóságos, jelenbeli problémáddá fokozod.
A másik, amit tudni kell, hogy azt a szokásos akarati szintű erőfeszítéssel, görcsöléssel, hogy mielőbb megszabadulj a zavaró múlt eseményeitől, szintén nem fogod tudni, mivel annál inkább megerősíted a jelenlétét.
Ha észreveszed, a szellemi, lelki szinten teljesen másképp kell viszonyulni, mint az objektív, fizikai, materiális világban. Ahol a természet uralkodik, ott te garantáltan nem lehetsz győztes akarati ellenerővel, ellenreakcióval.
Kizárólag csakis rajtad múlik, meddig cipeled a múltad. Leteheted ma, holnap, vagy egész életeden át viszed. Hozz egy döntést, a többi már megoldódik, ha nem is mindig azonnal.

J.Dzs.Schwarcz