Minden olyan megnyilvánulásod, cselekvésed, amit más véleményére visszavezethetően teszel, vagy éppen nem teszel meg, az nem Te vagy. Más vagy. Ezt a másságod leplezed akkor, ha csak azért teszel meg valamit, hogy másnak a szemében jobb, szebb, okosabb legyél. Amikor azért teszel meg valamit, hogy mások értékeljenek. Gyakorlatilag valamennyien félünk! MIÉRT?
Te tudod nagyon is mi a jó Neked, mi szerezne örömöt, mi lenne Neked jól eső érzés, de Te mégsem azt teszed. Amikor arra tanítottak mi nem illik, mi csúnya, mi rossz, annak az volt a komoly szépség hibája, hogy azt nem hangsúlyozták, hogy ezt tedd, mond, mert ez az áldásos, követendő tett, beszéd, gondolat. Vagyis:
MEGTANÍTOTTÁK MIT NE TEGYÉL,
miközben elfeledkeztek megtanítani arra:
MIT TEGYÉL.
Így azután mire felnőttél, telis-tele lettél programozva mit nem szabad, amit indokoltak is. Miközben állandóan sulykolták belénk a mit nem szabad, mit nem illik, mi rossz, aközben megfeledkeztek arról, hogy akkor helyette mi a fenét tegyek, mi lenne jó, mi lenne előre mutató, mi építene, mi vezetne az örömteli útra.
Sok indokkal tartottak vissza bennünket, bár tudod őket, de nem lehet elég sokszor tudatosítani.
MIT SZÓLNAK MÁSOK.
Én is ezzel éltem le a fél életem, mire rájöttem, mennyi mindenben azt teszem, amit mások szerint helyesen cselekszem, példamutató jó gyerek vagyok, csak senki nem törődött vele, hogy eközben Én mit is szeretnék, minek örülnék.
Nem beszélve arról, hogy nagyon pocsékul érzi az ember akkor magát, amikor azt kell tennie, amit utál és még jó képet kell színlelni, mert ugye mások szerint az, amit Ők jónak tartanak, nagyon üdvözítő. De mindig ott volt a tudatunkban nem szabad, mert mit szólnak mások. Ez lehet leggyakrabban éppen a szüleid, vagy éppen a tanáraid szerint, ha azok a mások megtudnák, miket teszel, akkor azok a bárkik: Mit szólnának?
A mit szólnának csoportja általában a szomszéd néni, vagy bácsi, a fiúknál a lányok mit szólnának, ha meglátnák, ha sír stb.
De igazából észre sem vettük a legtöbb esetben ez sosem derült ki vajon, ha megtudnák azok a mások, akkor vajon tényleg mit is szólnának?
A mások, akik szólnak, hogy ezt nem szabad, ezt ne tedd, az nem jó… ,sosem törődtek azzal nekünk mi jó. Fől sem merült bennük, hogy megkérdezzék.
A legdöntőbb okon végképpen elsiklottak a szüleid így aztán Te is, és lehet hogy már a Te gyerekeid is, hogy vajon:
KIT ÉRDEKEL MIT SZÓLNAK MÁSOK!?
Mi gyerekkorunkban azzal viccelődtünk: Vigyázz, mert a hülyeség öröklődik.
Akkor eszünk ágában sem jutott, hogy micsoda nagy bölcsességet mondtunk ki.
MIT SZÓLNAK MÁSOK? Erkölcsi prédikáció, vagy életed átka?
Amilyen kívül, olyan belül. Ha ugye akkor rá jöttünk volna, hogy valóban öröklődik a hülyeség, pontosabban a szülői viselkedés, szokás, érzelmi, kognitív mechanizmusok, akkor közel lettünk volna ahhoz a kérdéshez: hogy ezt biztosan utánoznunk kell?
Ahogy felcseperedtél gyakorlatilag:
MINDENT TUDTÁL AZ ILLEMTANRÓL, DE MÉG SEMMIT AZ ÉLETRŐL
Ezért olvasod most ezeket a sorokat is. De ne szégyelld!
Sőt talán éppen jókor olvasod, segít téged ez tisztán látni, vagy éppen csak megerősíteni, azokat a jó gondolataid, azokat az érzéseid, amik már benned meg is vannak, csak éppen egy kis bátorítás kell hozzá, hogy felszínre merd hozni őket. Merd vállalni önmagadat.
Tekintheted ezt bátorítsanak is.
Figyelem:
Se nem illem ellen beszélek, se nem erkölcs ellen beszélek.
Arra viszont felhívom a figyelmed, ha felnőtt ember vagy, akkor Te mostanra tudod mi a jó, mi nem jó, és azt is, hogy mi illik, mi nem illik.
Ami fontos, hogy azt is előfeltételezem, hogy tudod, amit szeretnél tenni, annak semmi köze nincs egyikhez sem.
Miből tudhatom azt, hogy helyesen gondolkodom, vagy helyesen cselekednék, ha megtenném, amire készülök?
Látszólag egyértelmű a válasz, de koránt sem az.
Szerintem meglepődünk.
Persze a fő kérdés sem marad el, azaz ez az egész “Erkölcsi prédikáció, avagy életed átka”!
Sokan tévedtek a válaszban, sokáig tévhitben tartottak engem is, de visszatérek rá, hogy semmi kétséged ne lehessen.
J.Dzs. Schwarcz