MUNKANÉLKÜLISÉGET SENKI NEM FOGJA MEGOLDANI, SEHOL A VILÁGON

éhezés, minimálbér, munkanélküliség, szenvedés, nyomor, borzalmas, túlélés, minimalber

éhezés, minimálbér, munkanélküliség, szenvedés, nyomor, borzalmas, túlélés, minimálbér

Sántha Ferenc novella “Sokan voltunk” …tudatta az író velünk anno, hogy a fiatal, hogy élni tudjon az időseknek meg kellett halniuk. Már gyerekkoromban sem akartam, nem mertem elhinni, hiszen félelmetes kilátást vetített elém, hogyan létezhet ilyen embertelenség. Úgy néz ki nem csak sokan voltunk, de „most is sokan vagyunk”, ahogy a munkanélküliségi rátát nézzük.

Szegénység, éppen olyan mint középkorban. Az sosem változik.
Ma szinte újra élednek az író szavai, ismét sok a munkanélküli, világválságtól független is az volt, amit a világválság tovább fokozott.
Ahogy az állatot vágóhídra hajtják, – mihelyt nem bírja erővel a napi megterhelést-, történik ez ma velünk. Nem túlzó sarkítás, de az tény és valóság, hogy aki 40 éves kort meghaladta, már egyre nehezebb az elhelyezkedési esélye. Iskolás koromban akkoriban mennyire örültem, hogy mi már egy jobb korban születtünk meg, s ilyen borzalom már nem történhet velünk.


Tévedtem!
TÉVEDTEM A BORZALOM  MA IS ÉL CSAK BORZALMASABBAN

Nem hinném, hogy a XXI. században, ismét ilyen állapotokat kellene teremtenie az államnak. Már pedig a jelenleg egyetlen huszárvágással lefolytatott átmenet nélküli privatizációnak nevezett nemzeti összvagyon rablás szinte egyenes következménye ez. Miért? Mert a rengeteg /kb. egymillió/ állás nélküli, továbbá hajléktalan, továbbá éhbéren alul fizetett, továbbá elváltak tömkelege, és a gyermekeik, ne is beszéljünk a nyugdíjasokról -emberek között voltak, vannak, olyan totálisan elkeseredett, kilátástalan, reményt vesztettek, akik nem voltak képesek feldolgozni a rendszerváltás okozta hirtelen jött sokkot.
Ahhoz elég erős elkeseredésbe, depresszióba estek, aminek a végkimenetele lett, pszichiátriai, ideggyógyászati kezelés alá került, amely számtalan szervi problémává, betegséggé fajult állapotba jutott, rajta kívül álló okok miatt, netán öngyilkosságot követett el.  A képlet rém egyszerű az ember legerősebb hajtó ereje az életben maradás. Akik nem tudnák sokan nem a szabadságukkal, a demokráciával törődnek elsősorban, hanem még az életben maradásukkal küszködnek…..
A TÚLÉLÉSSEL.

Alulról kezdve a következő életszint fokozatokról beszélhetünk, tömören összegzem az értelmét is, aki akarja érti:

Szegénység volt, van, lesz.
1. ., – Életben maradási képtelenség: abszolút semmije sincs a vadonban éléshez – mivel a munkanélküliségen kívül se lakása, se állása, se hozzátartozója sincs – legalábbis, aki segíteni tudna, akarna -, nincs meg a szükséges életképessége sem. Egyenlő a vadonban élő állatok életszintjével, csak nekik van ehhez életben maradási képességük.
2., – Éhminimum egyenlő: már megtudja szerezni az életben maradásához szükséges táplálékot, túlélési képessége van, de tovább nem lát esélyt, elfogadja ezt az állapotot, ez jutott, ez a sorsa.
Az emberhez méltó életszintre emelkedés lehetősségét elvesztette, beletörődött abba, ami van.

3., – Létminimum egyenlő: valamiféle lakást, szükséglakást fönt tud tartani, egyébként éhminimumon él. Csak a LÉTSZÜKSÉGLETRE telik. A lakás alap az emberhez méltó élet egyetlen feltételéhez, de korántsem elég.
4., – Minimálbér egyenlő: már éppen emberhez méltónak nevezhető legalsó jövedelem szint megkeresése munkával. A munkát nem Ő választja, Őrül annak, amit sikerül megszerezni.

Minden párt a demokráciáról papol, miközben életbemaradást, emberi létkörülményeket -, hogy biztosítson senkinek eszében sem jut.
Egyenesen kimaradt a szabadság, demokrácia, egyenlőség fölött álló életbemaradás “jelszó”, mint legelső legfontosabb célkitűzés program, kivétel nélkül minden pártprogramból.
Azt tudni kell, hogy bármennyire sok is a kocsi és sok a fényűzés, de legalább ennyi azoknak a száma is akik a fentebb említett négy „életminőség” valamelyikébe tartoznak.
Azt azért mindjárt megjegyzem, érdekességképpen, hogy nem ők az igazán zúgolódók, hanem azok akik már látják, hogy többre is vihetik, ám valahogy mégsem sikeredik kiemelkedni a „szürke” tömegből. A legzúgolósabb faj éppen a leggazdagabbak és a legkevésbé adakozóbbak. Erre a jelenségre felfigyelt más is, ezért mondja a legnagyobb Mester is:
„Aki panaszkodik attól el kell venni.”


“Jóléti társadalomról”- – ez mit jelent pontosan nem tudni, kinek mit.
Akikről Én beszélek, azok örülnének, ha nem is jóléti, de legalább emberhez, már méltónak nevezhető megélhetésük lenne. Ne kelljen koldulni, kukázni, az utca földjén aludni, de nem csak róluk van szó. Hozzájuk képest igaz vannak sokan, akiknek “már” jutott fedél és kenyér, tej, krumpli “menü”, amivel kihúzzák a napjaikat hónapról-hónapra,

 de ez nem létminimum, hanem “éhminimumnak” nevezhető.

A létminimum ettől kicsit több,
a jólét pedig mérföldkő távolságra van ehhez,
a valóság meg ahhoz.

A minimálbér, azért minimálbér, mert minimum szinten biztosítja, hogy valaki emberhez méltó?  életet éljen, ha már dolgozik.
Ennek ellenére az állam mit tesz? Ezt is megadóztatja.
Nehogy valaki, valami kimaradjon az adóztatási lázukból. Adóztatni ezt az egyet rohadtul tudnak “képviselőink.”
Csak azt kérdezném?


Mitől képviselőnk, ha rabszolgává, kiszolgáltatottá tesznek bennünket?
Nem értem miért választjuk vissza négyévenként őket, amikor velejéig romlottak csak önmagukat képviselik.
Erre mondják a rendszerváltás sikerült, de a beteg, jelen esetben a társadalom idő, és műtét közben kihalt.
Hogy mit jelent ez a megélhetés, hogy is tudhatnák azok, akiknek nem volt ebben részük közvetetten legalább. Látni, hallani róla egész más. Naponta halljuk emberek halálát, jaj kiáltásait fütyülünk rá. Megélni, személyesen megtapasztalni az-az igazi. Egy hónapnyi ilyen tapasztalat alatt többet lehet tanulni, mint 20 év alatt bármilyen szintű iskolában.
Filozófiából, pszichológiából, etikából vizsgát tehetsz.
Hol? Kizárólag az életben!
Az élet iskolája az egyetlen igazi iskola, minden más csak ócska hamisítvány és fölösleges időtöltés. Mert semmi olyan értéket nem ad, amire nekem szükségem van az életben maradáshoz. Az életben maradás feltételeit, kitételeit, sajnos élő egyenes adásban az életben kell megtanulnom.


Afrika a legszegényebb földrész.

borzalmas éhezés, munkanélküliség, nyomor, szenvedés túlélés, mélyszegénység, emberi kényszerek,

borzalmas éhezés, munkanélküliség, nyomor, szenvedés túlélés, mélyszegénység, emberi kényszerek,

Ugye borzalmas látványt nyújt ez a kép. Elborzadsz, amikor meglátod, pedig Ők naponta benne élnek a XXI század civilizált világ korában, mintha az őskorba lennének, ha nem tudnám, hogy akkor nem volt fényképezőgép elhinném.
Mert a korunkban, egyszerűen felfoghatatlan, hogy még mindig ilyen körülmények között élnek emberek. Persze most mindenki tud mondani, fölmentést: No persze Afrika. Csak az a helyzet nem teszek be hasonló fotót Magyarországról pedig lehetne. Tehát valamelyikünkhöz közel ott vannak emberek, az éh halál küszöbén.

ISZONYATOS SZEGÉNYSÉG MELLETT
BŐDÜLETES GAZDAGSÁG
Ezt rakd egymás mellé képzeleti képekben. Hogyan lehetséges mindez a rettenet? Egyetlen oka van:
az igazságtalan, elnyomorító, szívtelen, robotszívű politikai szemlélet szükséges hozzá.
Ezt magyarázhatják, hogy ez ettől sokkal bonyolultabb, mint sem ilyen egyszerű lenne a válasz a mély szegénységre.


TANULUNK MÉGIS ÉHEN HALUNK
Milyen oktatási rendszer, tanulás, ahonnét úgy jövök ki az életben, hogy közbe erős esélyem lehet az éhen halásra, vagy jobb esetben a depresszióra. A jó esélyesek talán jól élnek, de nekik viszont állandó stressz az életük. Egy fokkal jobb nekik.
Az iskolában legfeljebb ismételsz nem nagy dolog. Az életben nincs irgalom, a bukást meglehet ismételni – esetleg- itt is csak sokkal fájdalmasabb. Ezért gyorsabban tanulunk, mint az iskolában bármikor tenni tudnánk. A probléma az, hogy meg sem próbálják, minisztereink ezt a tudást átadatni tanárjainkkal. Mert nem Ők a vétkesek, hanem a miniszterek, akik azért felelnek, hogy mi a társadalom hasznos tagjai lehessünk majdan, ha kikerülünk az életben. Ha viszont megbukunk az életben, mert olyant kért számon az élet, amit nem tanítottak még Ő is számon kéri a bukásunk, bár tudja: Honnét tudnám a problémára a választ, hiszen nem tanították. Elfelejtették a tananyagba venni, a megélhetés farkas törvényei című tananyagot, a – hogyan vágjam át az egész világot alcímmel.
Amit filozófia, etika, pszichológia, egészségtan e tárgyakban az iskolákban, ha tanulnánk, csak bevezető lenne, ama magaslathoz, amit az élet iskolája tartogat számunkra, hogy egyáltalán eltudjuk viselni a látottakat, hallottakat, tapasztaltakat.
Azért nem semmi mi?
Három olyan tárgy, amiből az iskolába éveket kellene eltölteni, és a felét sem értenéd meg.
Itt lent kitörölhetetlenül a véredbe ivódik mi az, hogy igazság, hazugság, becsület, szegénység, gazdagság, jogegyenlőtlenség, értékrendet is megtanulod.
Ha merne VALÓSÁGOS piaci alapon vállalkozni egy miniszterünk, demokráciából, erkölcs szükségletből, olyan ízelítőt kapna, mire föl másnap már legszívesebben átfogalmazná a teljes jogalkotást.

DEMOKRÁCIA SEMMIT NEM ÉR!
Legalábbis az a demokrácia, amely nem garantálja az EMBER EMBERHEZ MÉLTÓ életet SEMMIT NEM ÉR!!
Ezzel az egyetlen kitétellel azt hiszem nem csak Magyarországon, de sok más demokratikusabb országban is megkérdőjeleződik a demokrácia, mint valóság, az ideológián kívül. A szuperlatívusz bokrétával csomagolt ideológia mellett még ma a XXI.ik század EURÓPÁJÁBAN is éhen lehet halni, hajléktalanná válhat bárki, kórházban nem kap időbe ellátást…… Demokrácia=NÉPURALOM??? GONDOLKOZZUNK EL MÁR RAJTA.

Mert hogy lenne szabad az, aki az életéért küzd nap, mint nap.

"szegény ember, szegény is marad" szegény ember szegény gyereke

“szegény ember, szegény is marad” szegény ember szegény gyereke

Hisz nem azt szeretné, hanem élni. Tehát ha nem azt tesz, amit szeretne, hanem azt amit a kényszer diktál, akkor nem szabad és soha nem is lesz. Akinek a kényszer a „diktátora” ,annak aztán nem sokat papolhat egy valami miniszterecske, vagy atya Isten. Illetve az utóbbi Ő igen, mivel fölötte áll mindegyikünknek, szemében egyikünk, éppen olyan, mint a másik, nincs különbség. Ő csak embert ismer, pozíciót, rangokat, egyéb emberi kiagyalmányokat nem és nem is érdekli.

VAGY EMBER VAGY, VAGY NEM.
Ez az egyetlen, ami számít.
Tehát, akit bármiféle kényszer vezérel, az ilyen ember nem szabad.
Számtalan kényszer van, a családoktól kezdve kisebb-nagyobb csoportokon át a társadalmi szintig.


A kényszereket, mindig ember hozza létre ember ellen. 

Így válunk önmagunk megnyomorítóivá.
A kényszeres ember kétféle menekülési utat választ: Mondhatnám, hogy egérutat, /ilyen hülye viccet, ezen a szinten már ez a legkevesebb/, de ettől rosszabbat meg az élet produkál.
– Az egyik, hogy támadásba lendül, vagyis lop, csal, hazudik, rabol. Kétségbe esésébe bármire képes.
-A másik típus, aki tehát mint említettem önmagában tesz kárt akarva, vagy akaratlanul.
Hasonló körülmények között jóllehet Te is egyik típus lennél! Könnyű már azoknak, akiknek elindult a szekér, már látnak derengést.

Jól tudjuk a mocsárban ragadt szekeret is többeknek összefogva kell kihúzni, hogy a mocsárból kitudjon a járható útra kerülni. Így vannak említettek is.
Be-leragadtak, és csak ilyen segítséggel tudnának kijönni a jó útra. Ha nem kapnak segítséget vannak, akik kijönnek maguktól is, de nagy áldozatok árán, mint említettem néha nagyon nagy testi, lelki károsodással.
Vannak, akik soha.
Tehát vannak, akik lopás, csalás, rablás… utat választva jönnek ki, választva szerintük, mint lehetséges egyetlen végső kiutat.
Az állam a jog az körülbelül ezekben a kérdésekben ott tart, ahol a klasszikus orvos tudomány.
Nevezetesen nem foglalkozik kellőképpen az okokkal, miáltal téves diagnózist állít fel, s ilyen módon természetesen téves lesz az ítélet is, mivel felszínes tüneteket kezel, mint az orvos tudomány. Mert az ítélet, az elmarasztalás minden esetben kizárólag a már egyébként is szenvedő alany vétkére lesz róva. Sajnálatos az a körülmény, hogy az ő helyzetét nem ő hozta létre, nem ő akarta, hogy így legyen. Csak beleesett, mint Krisztus a krédóba, de csak Ő szenved.
Ugyanakkor a szegénységre a megoldást a mondás kínálja: 
Ne halat adj, hanem tanítsd meg a szegényeket halászni. 
Attól kezdve, ők sem lesznek szegények. Ezt eddig egyetlen kormány sem alkalmazta érthetetlen!
Bezzeg a 1989-es privatizációnak nevezett szétlopás az könnyebben ment…..

J.Dzs.Schwarcz

ui.:
Rövid időn belül ismét tévedtem a rosszabbnál van még rosszabb is.
Nagyon elkeserít, – nem magam miatt, mert velem minden rendben -, de hallva, látva itt, de világon bárhol rosszabb lett.
Mikor érjük meg, hogy fölfelé is tudunk menni? Ezt a lejtmenetet talán a politikusok nélkül gyorsan meglehetne állítani, több éves gyakorlott vállalkozókból állna össze az ország vezetése és a fizetésük akkora és annak az arányában lenne, ahogy valóságos pozitív eredményeket érnek el, országos szinten és nem csak egy elitnek.
2013-12-30