bánat, bánkódás sorsom, beletörődés, élet, magyarázkodás, nehéz az élet, világ változik

bánat, bánkódás sorsom, beletörődés, élet, magyarázkodás, nehéz az élet, világ változik

 

A mosoly megszépít és legfőképp jó érzést biztosít, energetizál, és mindezek következményeként még gyógyít is.
Semmit nem teszel, semmit nem kell megjátszanod, csak egyszerűen természetesnek kell lenni. Ha technikákat alkalmazol, ami ma divatos, de sajnos mesterkélt, következésképpen az előbb említett pozitívumok szertefoszlanak, mint a köd. A természet természetes, nem szereti, ha imitálják, mímelik.

Érted, ugye? Az nem mesterkélt, megjátszott, trükkös, technikás…stb.
Mindenkinek megjátszhatod, hogy milyen jól érzed magad, de a saját érzelmeid, lelkivilágod nem. Már pedig, hogy érzed magad, nem attól függ, hogy tudod megjátszani “A hu, de jól érzem magam” érzést.

Ha őszintén is örülhetek, minek is játszanám meg magam, hogy jól érzem magam.
Ez a rossz dolog többnyire a középkorúak körébe dívik. Ha majd Te is annyi leszel, arra vigyázz, ne felejts el, mosolyogni, mert többet veszítesz, mint gondolnád.

Bizonyos szempontból, a lelkünk ilyenkor már beteg. Már nem tudjuk spontán jól érezni magunkat. Ehhez eszközök kellenek, alkohol, kávé, drog, amik átmentenek azon, hogy mások lássák, bizony az életünkkel nem vagyunk elégedettek.

Semmi nem tetszik, de mindenki mást irigylésre méltónak találunk.
Nem majd valamikor, hanem azonnal. Mivel eléggé elszoktunk a természetes mosolytól, ezért külön tudatosítani kell azt, ami valamikor spontán életünk része volt.

Az örömünk veszett el. Az öröm helyett, különféle izgalmakat keresünk. De ezek nem helyettesítik a vidámság, a tiszta öröm energetizáló hatását.
Azt mondod, valóban a mosoly jól esik, jobban érzed magad, de állandóan figyelned kell. Igen, most rá kell szoktatni magunkat arra, ami korábban megvolt. Más észrevétel: Mit szólnak mások? Hogy mit szólnak mások, az nem számít. Lehet hogy irigykednek. De aki lát, az átveszi a jókedved. Tulajdonképpen mindennek örülni lehet. Az életben ez a természetes. Legalábbis ez volt. Most is az lehet, ha teszel róla, hogy visszanyerd korábbi valóságos állapotod.

Miért mosolyogjak?

Nincs okom rá. Egy kis alapja csak van.
Például, mert élsz.
Mert kék az ég, zöld a fű, énekelnek a madarak.

Maga a természet az, amit csodálj. Ettől már eltávolodtál, csak annak örülsz, amit meg kell venni. Ami csak úgy van, amit csak tálcán kínál az élet, az neked kevés. Mert ezért nem kell semmit tenni. Nem kell küzdeni. Ez bármikor a tied lehet. De mivel nem látsz, nem vagy nyitott rá, igazából sosem lesz a tied. Ilyen a rossz időjárásról szóló híresztelés. Ilyen nincs. Csak rossz gondolatok az időjárásról. Gyerekkorodban, emlékezz vissza örültél, ha hullott a hó, kint szaladtál az esőben, beleléptél a pocsolyákba, minden tökéletesen jó volt.

Most nyavalyogsz: Jaj esik a hó. Ó, most meg süt a nap. Mikor lesz vége az esőnek?
Nem veszed észre, most nincs olyan időjárás, ami jó lenne?
Míg régen bármelyik jó volt, valószínű, ha kicsit utána gondolnánk, tetten érhetnénk, igazából nem is az időjárással van a gond, probléma, hanem a saját életünkben. Alapjába hiányzik belőlünk az öröm, az élni akarás.

Addig örülj, amíg lehet, és minél előbb kezd el, minél többször.
Helyetted más nem tud örülni, a más nevetése nem a Tiéd, azt nem lehet átadni, átvenni, pirulák bevételével megoldani.
De együtt segíthetünk egymásnak, vidámmá tenni az életünk.

J.Dzs.Schwarcz

error: Content is protected !!