siras_szegyen_ferfiRemélem, ma már egyre kevesebb emberpalánta növekedik úgy fel, hogy a szülei, úgy nevelik, ne sírjon, mert nem lesz férfi. Bezzeg, ideges, dühös, agresszív, akár őrült is lehet. Az bezzeg nem ciki senkinek. Sőt!
Én viszont azt javaslom, ha sírnod kell, ne szégyelld magad férfi létedre sem. Ugyanolyan emberi érzés, mint a többi csak ez emberibb. A düh, a harag, bosszúból még sosem született jó. Nem érdekes sokan örömükben is sírnak. Bár sokan /magam is / úgy lettünk nevelve, nem férfias dolog, micsoda elítélendő, hogy sírsz.
Ez butaság, hogy egy férfinek nem szabad, mert nem lesz férfi. Első sorban emberek vagyunk és nem nemi identitás. Éppen ellenkezőleg:
AKKOR LESZ FÉRFI, HA FÖLMERI VÁLLALNI ÉRZÉSEIT!

Ellenben, ha fiúként nem sírhatott, férfiként már nem, vagy nagyon nehezen fog tudni. Ha nem tanulsz meg idejében kis dolgokon sírni, a nagyon sem fogsz, mert az elfojtásod akkorává nő, olyan gátat hoz létre, hogy semmi nem tudja oldani. Már pedig előbb vagy utóbb mindannyiunk életében eljön az a súlyosan nagy pillanat, hogy elveszítjük, akit szeretünk. Ez az élet természetes rendje. Mielőtt a probléma növekedne, súlyosbodna, engedd meg magadnak a sírást. Ne járj úgy, ahogy Én jártam, mert az maga a pokol lesz. Sírni, éppen olyan természetes, mint nevetni. A legemberibb dolog az életben. A legnagyobb emberek is sírnak, még Jézus is sírt és félt is, pedig ember feletti, sőt Isteni képességei voltak.
Sajnos sokszor történik meg az-az eset, hogy gyerekeink sírnak, és mi szülők azonnal azt akarjuk elérni csitítgatással, hogy hagyja abba. Mert minket zavar, idegesít. Vagy kellemetlen érzés, egy síró babát látni, hallani.

Gyakran használt módszer a szülők körében a megszégyenítés: – mit szólnak mások, – mit szól a szomszéd néni, – szégyelld magad a barátaid előtt, – milyen katona leszel, ha nagy leszel, – kinevetnek a lányok. Képzeljünk el, így felnőni gyermeket, akinek éveken, évtizedeken át sulykolták ezeket a mondatokat. Megjegyzendő a fiúknál nagyobb a sírással szembeni megszégyenítés, mint a lányoknál. Ezek a gyakran visszatérő szégyenérzést, keltő impulzusok az idő múlásával határozott, nagyon erős elfojtásokat hoznak létre a gyermekekben. Ez az elfojtás a sírással szemben, nem egy pillanatra szól, hanem örök életre. A szülők olyan tökéletes programozást hajtanak végre, /tudtukon kívül/ ,mint egy hipnotizőr. Magam is tapasztaltam a szülői programozás tökéletességét. Legborzalmasabban éppen Édesapám halálakor. A temetésén bár a fejem majdnem szétrobbant, majdnem szétvetette a belső feszültség, ami föl akart törni sírás formájában, de ez az óriási belső erő sem tudta áttörni azt a még erősebb szülői „nevelés” által kialakított gátat, hogy feloldja az elfojtást, és a sírás felszínre törjön és meg tudjak könnyebbülni ezáltal. Mivel a belső feszültség ilyenkor az emberben benn marad, a sírás hiánya miatt, ezáltal nem könnyebbült meg, ezt a megkönnyebbülést kénytelen mesterséges úton létrehozni. Valakinél lehet gyógyszer, vagy az ital, dühöngés lehet bármi más. De ezt a feszültséget ki kell adnia magából, vagy összeroppan. Magam is az ideg összeroppanás határán voltam, ha kellő gyorsasággal a nyugtatószerek nem csillapítják le, ezt az őrület felé hajtó belső feszültséget. Vannak olyan emberek, akik azért nem sírnak, mert félnek, hogy annyira úrrá lesz rajtuk, annyira elhatalmasodik rajtuk, annyira sokk szerűvé válik esetleg ez az élmény, hogy ezáltal kiesik a kezükből a kontroll, és hogy megmaradjon a saját önkontrolljuk, és a szégyenüktől, félelmüktől még jobban félve inkább vállalják az elfojtást. Annyira régen sírtam, most hogy 30 év után minden alapom megvolt a sírásra, megijedtem attól a gyerekkorban is ritkán érzett régi érzéstől, ami most következne, amit nem mertem vállalni. Nem tudtam milyen lesz! Nem tudtam mi fog velem történni! Talán ideg összeroppanást kapok? Teljes káosz volt bennem a nem tapasztalt síráshoz kapcsolódó érzéssel. Nem tudtam, nem mertem a sírás révén kiengedni azt a görcsös feltörő feszültséget, ami a világ legtermészetesebb dolga lett volna, ha annak idején néha engedtek volna sírni. Amit a sírás megold természetes úton pillanatok alatt, azt egy pszichiáter nem tudja évek alatt sem. Bennünk van minden jó, ahhoz hogy, akár azonnal meggyógyítsuk magunkat, de szembe állunk a bölcs természettel, hogy a jó imidzsen, ne essen csorba. Fontos a kinézet, még ha belerokkanunk is. Ugye ezen butaságunkon,  csak mosolyogni lehet. Bár aki benne van, annak maga a pokol.

Előzzük meg. Mivel? Egyszerűen sírással.

J.Dzsozef.Schwarcz

error: Content is protected !!