ÉLETISMERETBŐL ELÉGTELEN, ÉLETMÓDBÓL KATASZTRÓFÁLIS.
Nem tudjuk mi az életünk célja, mi a boldogság, miben és hol leljük meg azt.
Nincs helyes értékrendünk.
Habzsoljuk a szexet, hülyére dolgozzuk magunkat a pénzért, feladjuk elveinket a hatalomnak, eladjuk lelkünket a pozícióért.
Tele vagyunk lelki-testi sérülésekkel, gondokkal, bajokkal. A szó legszorosabb értelmében gyilkoljuk magunkat és egymást, a környezetünket, a világot. Semmi nem számít, semmi nem drága nekünk, ha önzőségünkről van szó. Mert kegyetlenek vagyunk, kegyetlenül önzőek. Rettenetes vágyak hajtanak bennünket az ön és mások pusztításának minden formája felé.
TANÍTÁS, TANULÁS!
Avagy a titok vonzás törvénye nem sokat ér, konkrét problémákon nem fog segíteni. Szenvedéseink megmaradnak, mivel általános jó mondások ide nagyon kevésnek bizonyúlnak.
Mindenre megtanítanak csak az életre nem. Azzal altatnak el, hogy arra nem is lehet -, mert majd az élet megtanít. Nem igaz! Huszonhatezer oktatási reform született, naná hogy csak formálisak. 8+4, vagy 2+6, vagy 4+4 eddig tudnak számolni miniszterék, csak valószínű. Másra az ő tudásukra sem tellett hiszen mást ők sem tanultak. Csak azt tudják tovább adni, amit elsajátítottak. Persze, ha a világ bölcseire figyeltek volna, nem lettek volna előítéletekkel terheltek, akkor mindenki jobban járt volna. Csak hát mire egy kis értelmesség eljut a fejig, és végig szalad egy igazi értelmes reform, addig a láb lerohad, a társadalom leépül.
Lehet tanítani bármit, csak akarni kell.
Az igazi válasz az, hogy a történelemben még egyetlen uralkodó réteg sem akarta, hogy a népe jól ismerje az életet, mert ha ezt tette volna, akkor nem lehetett volna olyan biztonságban, mint egy buta agymosott felnőtt gyerek társadalommal.
Mert azok vagyunk mi mind, ahányan vagyunk.
Csak nem megsértődni kell ilyenkor, hanem föleszmélni, belátni, beismerni és elkezdeni nagyon gyorsan valóságos életismertető tanulmányokkal, foglalkozni, addig is, amíg ezt az óvodás iskoláktól be nem kezdik vezetni. Majd erre tanítani gyermekeinket, unokáinkat is.
