Taktikázás őszinteség, életmód, titok, vonzás törvénye, önismeret, szerepjáték, taktikázás, társkereső csábítás,Kifejezetten sokan vannak manapság, akik a taktikázást, a rafinériát részesítik előnyben, mivel, akiért meg kell harcolni az mindig nagyobb értéket nyer nálunk, mint aki kitárja a szívét és kiismerjük.Az ilyen emberek emberek érdekfeszítőbbek, izgalmasabbak, titokzatosabbak legalábbis a felszín arról árulkodik. Csak adalék, ha szexis, sármos, aki külsejével, anélkül, hogy megszólalna mindent megadnának nők-férfiak, csajok-pasik.
Tehát arról árulkodik mintha valami szenzáció, mintha megközelíthetetlen, elérhetetlen lennél.
Aztán játszani kell, ezt a szerepet egyre jobban, mint egy színésznek a szerepeket, akitől megszokták kiváló színész, lejjebb nem adhatja.
Tőled megszokták kiváló szerepjátékos vagy. Fontos a látszatot tartsd fönt, nehogy már akárki legyél.
Már lejjebb nem adhatod.
Ezért már szuper jó nőnek-férfinak, férjnek-feleségnek, szuper jó szülőnek, vagy gyereknek, vagy barátnak, munkatársnak, főnöknek kell lenned.  A taktikázás alapfeltételnek tűnik, egy jó társ megszerzéséhez, vagy megtartásához.
Ha szimpla férfi-nő vagy, az “borzasztó kevés” pláne, ha azt látjuk mivé lehet emelkedni.
Vagyunk már sztárok, sőt újabban a mai média nem elégedhetett meg holmi egyszerű, sztársággal, ezért kitalált, kiagyalt frenetikusabb jelzőket szupersztárok, megasztárok, gigasztárok, csillag születik éppen a szemünk láttára. Tele szenzációhajhászással, nagyzolással, beképzeltséggel, illetve ilyenné tettetik nevezetteket. Az egyszerű ember is sokszor elszáll a “nagyságától” , most elképzelhetjük, hogy ők, akik tulajdonképpen még gyerekek, mit érezhetnek, hogy élik meg ezt a fellegekbe emelést.
Azért ott már csak lehet szédülni. És szédülnek is. Fiatalkoromban, együttesben szerepeltem színpadon, a kutya se foglalkozott velünk – már a sajtó részéről -, mégis úgy éreztük magunkat, hogy hu azt ki sem lehet mondani. Na jó hát szerénységet mímelnek egy riport erejéig, azt csak nem gondolod, hogy nem inkább szálldosnának?
Hasonlókra biztatnak a világnagyságok is.
“Nem elég hódítani, meg kell tanulnunk csábítani.
“Őszintének lenni veszélyes, hacsak nem vagy hülye is mellette”
“Az őszinteség veszélyes dolog, és minél több van belőle, annál életveszélyesebb
“Színház az egész világ.”
Voltaire, Bernard Shaw, Oscar Wilde, Shakespeare -től. Nagyon nagy nevek, igazi bombasztikus nevek, a mai bulvár szlengből véve a kifejezést.
És tényleg igazuk van?
 
Mielőtt válaszolnék rá, nézzük a másik sokkal egyszerűbb  nézőpontot, aki lehetsz. Nem a vonzás törvénye szempontjából.
Ha nincs benned meg a fent említett taktikázás, rafináltság, manipuláció, ha nem domborítasz valami óriási nagyot, akkor gyakorlatilag egy unalmas fráter vagy.
Nincs benned semmi izgalom, tűz mondják. Meg vagy, enyém vagy, nem kell harcolni, versenyezni, törtetni érted. Nem kell törekedni, hogy meghódítsanak, mint Nagy Sándor a világot.
Bele lehet melletted a nagy nyugalomba süppedni, majd lustulni, egyszóval unalmassá válik a kapcsolat, az élet melletted.
Szóval valóban a megoldás a taktikázás, hogy izgalom legyen, – vagy őszinteség legyen, ami unalmassághoz vezet?

 

Milyen központi kérdés feszül itt egymásnak? Milyen ellentétet gerjesztünk egymásnak?
Mi vezet meg bennünket, mert valami nagy félreértés van.   rövidesen következik.
J.Dzs.Schwarcz

Share This