Einstein, ostoba emberíség, primitív politikusok, világegyetem végtelen, világvége„Két dolog van mi végtelen: a világegyetem és az emberi ostobaság” Einsteini idézet

Einstein az első állításában nem volt teljesen biztos. Einstein, abban volt bizonytalan, amiben a legtöbbet Ő tudta, Ő volt a világegyetem törvényszerűségeinek legfőbb ismerője. Mégis ebben volt bizonytalan. DRÁMAI! Einstein nagyságát fémjelzi, hogy elméleteit használja még ma is a fizika, csillagászat, valamint a mai kvantum fizika és rengeteg író kölcsön veszi szavait. Ha akkoriban Einstein legnagyobb ostobaságnak tartotta az embert, ma már kijelenthetjük, bátran, de nem büszkén, sikerült felküzdenünk magunkat az őrültségig.

Miért viselkedik úgy az ember, mint egy őrült? – teszi fel a kérdést egy másik nagyság Szentgyörgyi –
Az ember történelme során először képes valóban élvezni az életet, először nem kell rettegnie a hidegtől, éhségtől és betegségektől. Most először tudja kielégíteni összes alapvető igényét. De történelme folyamán ugyancsak most először képes arra is, hogy egyetlen csapással elpusztítsa önmagát, vagy arra, hogy a szennyeződéssel és a túlnépesedéssel lakhatatlanná tegye ezt a szűkülő, kedves földtekét. Úgy vélhetnők, bármely bolond képes bölcsen választani a jólét és a pusztulás két lehetősége közül….”  Szentgyörgyi Albert
Szentgyörgyi Albert már nem él, hogy lássa mennyivel őrültebb világgá fajult a mai világ.

Csak egy világ van, s ez hamis, kegyetlen, ellentmondásos, félrevezető, értelmetlen…” /Nietzsche/
Nietzsche is egyértelműen fogalmaz. Úgy tűnik bármely korban, bárkit meg kérdeznénk, aki globálisan nézi a világot, visszatérően az emberi faj valamiféle primitívségéről vallana. Nem lehet, hogy ne vegyük észre, a ma embere veszélyesebb önmagára, mint bármikor. Miért? Mert a ma embere zseniális intelligenciájának köszönhetően az értelmét szembe állította saját magával. A veszély ebben az, mint ha egy pisztolyt önmagadra irányítanál, de érthetetlen ok révén nem veszed észre a végzetes veszélyt és feltett szándékod, hogy meghúzod a ravaszt. Az emberiség most éppen a pisztolyt önmaga felé tartja. Hogy észreveszi e vagy sem, és meg húzza a ravaszt vagy sem, még pontosan nem tudjuk. De nagyon komoly eltökéltsége látszik a végleges, visszavonhatatlan önpusztításra. Kik beszélnek másképp Az agresszió legkülönfélébb formában szabadul ki az emberiségből, a mindennapos veszekedésektől, kezdve az erőszakoskodáson át, perverziók, gyűlölet, harag, bosszú, düh, tettleges verekedéseken keresztül, egészen egymás meggyilkolásáig. Lásd a híradókat újságokat, internetet.

Jézus a következőt mondta egy alkalommal: “Az vesse rá az első követ, aki nem vétkezett” Ezzel egyértelműen tudtunkra adja, hogy kivétel nélkül vétkesek vagyunk mind, bár vétkeink nagyban különböznek, de a lényeg, hogy bűnösség nélkül nem létezik ember.

Buddha szerint az élet természetes velejárója a szenvedés, melyre Ő erre konkrét kiutat mutatott meg követőinek.

Kik azok, akik ellenkezőjéről beszélnek:       
– Azok, akik vakok a tényekre, felnőtten sem mernek felelősen szembe nézni a valósággal.- Akik álmodoznak, képzelődnek a világról nem akarják elfogadni a világ valóságát így próbálnak elmenekülni a valóságtól.- Akik szűk-látókörűek, gyülekezetbe, szervezetbe járnak, és lásd előző pont.- Akiknek érdekük ezt a látszatot fenn tartani. Politikusok és a fegyverkezés bármely fázisában részt vevő cégek. A kapzsiság mindenek felett, bármire képesek.
– Az önzők, akik csak magukkal törődnek, és nem érdekli a világ többi emberének sorsa. Ne feledjük két világháború kitöréséhez, mire volt legelső sorban szükség a háborút kezdeményezőknek. Az emberek félelmére, bátran lehetett építeni kormányoknak. Mert link vezetőket, csak ostoba emberek választanak. Erre gondolt Einstein is, „végtelen ostobák vagyunk”. Ő szintén a háború üldözötte volt. Mégis örök csodát alkotott. Vagy talán ezért? NEKIK MONDTAD VOLNA, MILYEN CSODÁS EZ A VILÁG. Persze jól tudom, igazából a nyomor elöl menekülsz be egy álom képbe. Nem mondom, néha jól esik nem látni a világot, de vissza kell jönni, mert ez a mi világunk és bármilyen pocsék is, az objektív élet kívül van. Az ember mindig menekülni kényszerül ez borzasztó, ha figyelembe vesszük XXI. Századba léptünk. Még hány száz évet kell élnünk, hogy VALÓBAN értelmes, békés életet élő emberek legyünk? Még meddig kábítsuk magunkat, hogy egy újabb reform mindent helyre hoz.

Ami biztos, hogy nem a természeti katasztrófa fogja az emberiséget elpusztítani, hanem jóval előtte ebben az ember megelőzi. ÖNMAGUNKAT FOGJUK ELPUSZTÍTANI. Sajnos minden tendencia erre felé mutat, természetesen lesznek túlélők, akik majdan nagyon örülni fognak egymásnak és nem mímelt szeretettel, hanem e szó kimondása nélkül is őszinte tetteikben nyilvánítják ki e szó tartalmát, amit annyiszor mondtunk, de sosem tudtuk mit is jelent valójában.

J.Dzs.Schwarcz

Folytatás: AMI VÉGTELEN: A VILÁGEGYETEM ÉS AZ EMBERI OSTOBASÁG II.