érelmeszesedes-arteriosclerosisAz érelmeszesedés (arterioszklerózis) pontos oka máig ismeretlen, szemben a betegség kialakulásának kockázatát többszörösére növelő kockázati tényezőkkel. Az alattomosan zajló folyamata sokáig nem okoz fájdalmat, sem egyéb panaszt -ezért alattomos. Fontos tudni a kezdődő kialakulása sokkal korábban történik, mint az akár gondolatilag egyáltalán felmerülne. Valószínűsíthető fiatalkorban kezdődő képződmény, ami csak évtizedek múltával okoz érezhető panaszt.
Kialakulása, okai
Az érelmeszesedés a verőerek falának megbetegedése. Egy lassú folyamat eredménye, melyben feltehetően az életkor előrehaladásával együtt járó “elhasználódás” is fontos szerepet játszik. Az érelmeszesedés kialakulása során – gyakran már kisgyermekkortól fogva – zsírtartalmú anyagok rakódnak le a verőerek falában. A folyamatot serkenti, ha az erek fala valamilyen oknál fogva megsérül. A sérülés helyén ugyanis a véráramból ún. monocita fehérvérsejtek gyűlnek össze, és a zsírnemű anyagokat bekebelező sejtekké alakulnak át. Idővel ezek a zsírtartalmú monociták az artéria falának belső részét foltokban megvastagítják, és ún. plakkokat alkotnak. A plakkok különböző fajta zsírokat, elsősorban káros, ún. LDL (Low Density Lipoprotein – kis sűrűségű)-koleszterint, simaizom sejteket, kötőszöveti sejteket tartalmaznak, és az erek rugalmasságát csökkentik, üregüket jelentősen beszűkíthetik. A plakkba beépülő kalciumszemcsék törékennyé teszik a zsíros lerakódást, mely be is repedhet. Felszínén a vérben keringő vérlemezkék, ún. trombociták tapadnak össze, aktiválják az alvadási folyamatot, melynek hatására vérrög (trombus) alakul ki. A trombus növeli a plakk méretét, ezáltal az ér átmérője még inkább csökken. A vérrög az ér üregét akár teljesen elzárhatja. Amennyiben leszakad, a kisebb erekben elzáródást (embóliát) okozhat.

Tünetei, felismerése, kezelése

Az érelmeszesedés a szervezet különböző ereit eltérő mértékben érinti, leggyakrabban a főverőér (aorta), a koszorúerek (koronáriák), az agyi erek és az alsó végtag erei betegednek meg. Amíg az érintett artéria átmérőjét nem szűkíti le jelentősen, illetve nem okoz hirtelen érelzáródást, addig tünetek sem lépnek fel. A rugalmatlanná vált, beszűkült erek az általuk ellátott szövetek vér-, így oxigénellátását azonban egyre nehezebben tudják ellátni és az érintett terület függvényében panaszokat okoznak. A szövet ki nem elégített oxigénigénye következtében kezdeti tünetként fájdalom és görcs jelentkezhet. A szívet ellátó koszorúerek érintettsége esetén fizikai terhelés hatására a beteg pl. mellkasi fájdalmat (angina pectoris) érezhet. Az agy vérellátási zavarai gyakran szédüléssel, egyensúlyzavarokkal jelentkeznek. Ezek a tünetek többnyire fokozatosan alakulnak ki, az érelmeszesedés mértékével arányosan. Amennyiben egy elszabadult vérrög azonban elzárja az eret, a tünetek hirtelen, váratlanul lépnek fel.

Az érelmeszesedés kezelése helyett a megelőzésre kell hangsúlyt fektetni, vagyis hátráltatni az érelmeszesedés kialakulását, és megakadályozni súlyosbodását. Súlyos, szövődményeket okozó érelmeszesedés, pl. szívinfarktus, trombózis, veseelégtelenség esetén, a kezelés során már a szövődmény gyógyításán van a hangsúly.

Megelőzése

Az érelmeszesedés kialakulásának veszélyét a magas vérnyomás betegség, a magas vérzsírszint, a dohányzás, a cukorbetegség, a túlsúly, a mozgásszegény életmód és az előrehaladott életkor növeli. A stressz és az öröklött hajlam ugyancsak szerepet játszik. A megelőzés az egyén által megváltoztatható tényezők, vagyis a magas vérzsírszint és vérnyomás, a dohányzás, a túlsúly, a mozgásszegény és stresszes életmód kiküszöbölésében rejlik.

A magas vérzsírszint részben a vér koleszterintartalmából, részben egyéb zsírokból, ún. trigliceridekből tevődik össze. A koleszterin a vérben főleg két fehérjéhez kötődve szállítódik. Az egyik az LDL, a másik a HDL, vagyis a High Density Lipoprotein (nagy sűrűségű koleszterin). Az LDL az érfalhoz kötődik, és elősegíti a plakk-képződést, a szűkület kialakulását. A HDL koleszterin ellenben eltávolítja a vérből a koleszterint, ezzel akadályozza az érelmeszesedés folyamatát. A zsírok kétféle módon jutnak a vérbe. Részben táplálkozással, részben a szervezet belső anyagcseréje révén. A magas vérzsírszint ritkán öröklődhet is, ilyenkor az érelmeszesedés okozta betegségek már fiatal korban kialakulhatnak. A koleszterinszint-csökkentés első lépésben legtöbbször a diéta, melynek lényege a telített zsírok fogyasztásának csökkentése, valamint a növényi eredetű és telítetlen zsírok (pl. hal, szárnyashús, növényi olaj, margarin, olajos magvak, zöldségek) bevitelének növelése.

A magas vérnyomás az érelmeszesedés egy további jelentős kockázati tényezője. Az erekben uralkodó magas nyomás hatására az erek sérülnek, ami elősegíti a koleszterin lerakódását. A magas vérnyomás hosszú távú, legtöbbször az élet végéig tartó kezelést és gondozást igényel, beállítása a kezelőorvos és a beteg együttműködését igényli. A legalkalmasabb gyógyszer vagy gyógyszer-kombináció kiválasztása mindig a beteg reakciójától függ, és hosszabb időt vehet igénybe. A hatékony orvos-beteg együttműködését nagyban segíti a vérnyomás rendszeres önellenőrzése és feljegyzése. A gyógyszeres kezelés mellett ugyancsak fontos a nem gyógyszeres kezelés, azaz az életmódbeli tényezők hangsúlyozása is, a dohányzás abbahagyása, túlsúly esetén a testsúly csökkentése, a rendszeres fizikai aktivitás és a konyhasó bevitelének mérséklése.

Az érelmeszesedés kockázatát az aktív és a passzív dohányzás egyaránt fokozza. A dohányárukban lévő számtalan alkotóelem közül elsősorban a nikotin és a szénmonoxid károsítják a verőerek belső falát, így elősegítik a plakk-képződést. Érdemes lemondani e káros szenvedélyről. Ha nem önmagunk, legalább környezetünk egészségéért.

Az érelmeszesedés szempontjából a cukorbetegek ugyancsak nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Ereik fala ugyanis sérülékenyebb, ez pedig kedvez a koleszterin lerakódásának és a plakkok kialakulásának. Az alsó végtagi érszűkület, a vese-, az agyi és a koszorúerek elmeszesedése cukorbetegekben gyakrabban és már fiatalabb korban észlelhető, mint a hasonló korú, cukorbetegségben nem szenvedőkben.

Mivel az elhízottak között több a magas vérnyomású, és vérkoleszterin-szintű személy, valamint esetükben a cukorbetegség is gyakoribb, a túlsúly ugyancsak rizikótényezője az érelmeszesedésnek. Rendszeres testmozgással, a zsírfogyasztás és a kalória-bevitel mérséklésével a testsúlyfelesleg is csökkenthető. A testmozgás ráadásul növeli a HDL- és csökkenti az LDL-koleszterin szintjét, tágítja a vérereket, csökkenti a vérnyomást, könnyíti a testsúlyfelesleg leadását is.

A feszültség, stressz hatására egyes hormonok szintje megemelkedik a vérben, ezek növelik a pulzusszámot és a vérnyomást, a magas vérnyomás pedig növeli az érelmeszesedés kockázatát. Meg kell tanulni tudatosan megszervezni és fontossági sorrendbe állítani a mindennapi feladatokat és időnként nemet mondani bizonyos stresszel járó kihívásokra.

Az érbetegség kiváltásában szereplő veszélyeztető tényezők és maga a korai életkorban jelentkező érelmeszesedés is halmozódhat a családon belül. “Öröklődhetnek” egy családon belül a káros étkezési és egyéb életmódbeli szokások is, pl. az egészségtelen táplálkozás, a dohányzás, a mozgásszegény életmód vagy a feszült, túlhajszolt munkatempó. Az örökletes tényezők gyanúja esetén fontos valamennyi családtag kivizsgálása és megfelelő kezelése.
 
FONTOS!! Minden esetben az orvosát keresse fel! Fentiek csak információnak tekintendő.

error: Content is protected !!