adó csökkentést, borzalmas adó terhek, adók nyomása, adógazdagság,

adó csökkentést, borzalmas adó terhek, adók nyomása, adógazdagság,

Ha az adóterheket nézzük, Magyar ország államának kellene a világ leggazdagabb állam kincstárával rendelkeznie. Ezzel szembe a világ legadósodottabb nemzete vagyunk. Akkor hol az a rengeteg pénz, amit bármi áron, de kipréselnek belőlünk. Persze mi is hagyjuk az is igaz.
Mennyi és milyen léptékű jelzés kell ahhoz, hogy valamelyik kormány felfigyel az adózó állampolgárok vészkiáltására. Ugyanis:
1999 november 18.-án az egyik köztelevíziós csatornán hangzott el egy szakavatott személy megítélése szerint 1 000 000 főre tehetők azoknak a száma akik adóikat eltitkolják, illetve (esetleg) különböző formában adót csalnak.VÁLLALKOZÁS CSAL, VAGY MEGHAL
Persze más megjegyzések szerint el-el hangzik ki az aki nem.
Mivel a nagy nyilvánosságból senki nem ellenezte, vagy cáfolta e kijelentés abszurditását nyilvánosan elfogadottnak tekinthetjük. Ezeket elnevezhetjük jogcím nélküli Jóhiszemű Adó Megtartóknak röviden (JAM-ok). Mert való igaz jogalapjuk nincs az adó megtartására, de megélhetésük érdekében, meggyőződésük ellenére teszik ezt, (ezért jó hiszemüek). (Nem JAM aki pl. számla trükkel ÁFÁT igényel vissza, vagy kiprivatizált vagyonú cég) Más az, hogyha valaki adóból vagyont kreál, vagy csak túlélni akar. A különbséget csak az érti aki megélte már az utóbbit. A JAM-ok felmenthetők a vád alól hisz a túlélésért küzdelem, mint a legfőbb ősi motiváció mindenkit belevinne. Ön talán nem lenne JAM? Éljen azon a színvonalon cca. 1 hónapig, amin Ők és akkor válaszoljon.  Egy ilyen természeti törvényt, mint TÚLÉLÉS meglehet vétózni, nem kell elfogadni stb., de attól még létezik és örökké megmarad. Erre kizárólag csak az mond nemet aki álszent, vagy nem élte át. Ebből következik ilyen körülmények között a JAM -ok szükségszerűen vannak. Tehát, a vállalkozónak két választása van:
vagy éhen hal, vagy JAM lesz. Mivel általában közös szerencsénkre a munkát válassza (családját így elhanyagolva), egyúttal az mellett is döntött, hogy a napi munka terhe mellett fölvállalja az állandó lebukás veszélyét. Akár közösségi érzésből, akár önös érdek vezérli az biztos, hogy az államnak  jót tesz, miközben az számkiveti. Tehát, hogy is van ez ? jó tett helyében jót várj ? vagy még sem ?

MI KÜLDTÜK KÉPVISELŐKNEK, DE CSAK MAGUKAT KÉPVISELIK
A parlament kit képvisel, ha 1 000 000 ember hallgatag, de annál határozottabb igénye még vita tárgyára sem

adós bank, bankok, gazdasági válság, gazdasági világválság, hitel, kölcsön, pénzügy

adós bank, bankok, gazdasági válság, gazdasági világválság, hitel, kölcsön, pénzügy

érdemesíti. A legnagyobb párt létszáma a felét sem teszi ki. Akkor hol érvényesül a többségi akarat. Nem elfelejtendő a gazdaság gerincét alkotó kis és középvállalkozókról van szó. Még magyarabbul tőlük függ mennyi pénz fölött rendelkezhet a kormány, pl. szociális segély stb. és tőlük függ mennyi ember kap mindennapi megélhetést. Amennyiben ezek a vállalkozások abba hagynák, a munkát, vagy csődöt jelentenének, az 500,000.es munkanélküli létszám megtöbbszöröződne. Még egyszerűbben summázva tőlük függ az ország sorsa. A vállalkozói réteg rendkívül magas adó problémái, még a mai napig egyetlen kormányt nem hatottak meg, hogy érdemben egyáltalán napirendre tűzzék.  De bezzeg a választási kampánykor, kivétel nélkül minden párt él-hal a vállalkozókért. Visszatérve, ha netán a fenti becslés valamivel több, vagy kevesebb a lényeget tekintve nincs jelentősége. Egyébként nem ez az első, olyan jellegű kijelentés, amely az adó fegyelem gyengeségére utal. Másfelől ki tud ebben igazságot osztani, mi a nagyobb baj? az hogy elkövetnek valamit, vagy az, ami ezt a kényszert kiváltja. Mert, hogy jogszerűen mi az? -az egyszerű. Amit a mindenkori hatalom megszavaz. Vagyis számtalan élet példa illusztrálja, ami ma jogszerű az holnap nem az és fordítva. Ahány kormány, annyi jogértelmezés. Míg ha egyszer is meglelnénk az igazságot, -ha keresnénk!!! -(erre akkora az esély, mint az esélyegyenlőségre) aszerint cselekedhetnénk örökre. Érdemes lenne elgondolkodni ezen, – nem e az igaz út lenne a helyesebb út, mint a jogi labirintus, aminek se eleje, se vége. Ha csak nem egy érdekszférának ez az érdeke.
Tehát amiről felsőbb szinteken egyáltalán nem esik szó – az ok, mivel mindennek van miértje.
A JAM -ok tehát a kényszerűségük okán válnak azzá, amivé lettek. Nem eredendően születésük, neveltetésük, úri passziójuk miatt. Vajon mi váltja ki konkrétan ezt az okot. Ebben mindenki egyetért, hogy a mindenkori adórendszer, adó mértékek. Az adórendszer kialakítója nem más, mint maga a kormány, amiből következik a JAM-ok mindenkori kiterjedését, nagyságát az adórendszer, így közvetve a kormány hozza létre. Itt és így merül föl az a tárgyilagos kérdés: egészen biztos, hogy a többszörös túlnyomás alatt lévő adózó a vétkes ??? A megválaszolása előtt ne felejtsük el azt a jogi tételt sem, (ha már jogállamban élünk) ,hogy vétkesnek tekintendő az is, aki beleviszi a másikat akarata ellenére valamibe. Ilyen pl. a felbujtás esete. Jelen esetben mondhatnák itt nem bújt fel senki senkit. Így igaz! De a korábban említett túlélés kényszere ettől is erősebb. Ezt figyelembe véve a válaszban korántsem egyértelmű a JAM-ok egyedüli felelőssége (ha egyáltalán van).

HOL EGY IGAZ KORMÁNY VÉGRE!!
Egy felelős kormány vállalja tetteit, jelen esetben a növekvő adó terheinek következménye a növekvő adózási problémák, az adók töredékes befizetése, és nem hárítsa át a teljes felelősséget az adózóra. Ilyen megoldhatatlannak látszó esetben a kompromisszumos megoldás érhet célt. A JAM felelőssége, annyi adót befizetni, (ha mindet semmiképp sem tudja), amennyi a folyamatos működésén felül megmarad. (Feltételezem a korrekt vállalkozói magatartást és könyvelést, amit egyébként az APEH ellenőriz). Vagyis a nem vállalható terhek kölcsönös eloszlása. Egy vállalkozás centrikus gazdasági rendszerben a kormány, ne csak a nyereség beszedését vállalja, hanem az óhatatlan veszteségeket is. Végső soron, ami befolyik az államkasszában a JAM -októl folyik be. Ez a megoldás csupán a lehetetlen befizetések be nem fizetését venné figyelembe. Tehát belátná e megoldással a JAM is ember és nem egy jogi definíció.
Az egyik és az egyetlen a legkézenfekvőbb igazi állampolgári megoldás persze egyszerűbb lenne. Az adó terhek elviselhető szintre való csökkentése, ami maga után vonzaná a JAM -ok arányos csökkenését. Azt már ugyanis előre tudni lehet, olyan mértékű adó csökkenés úgy sem lesz, ami után valóban megszűnne mindenki részéről az adó megtartás. Érdekes, hogy minden párt egyetért az adó terhek nagyok, de az is közös bennük mihelyt hatalomra jutottak, olyan feledékenyek lesznek, mint az előző kormány ígéretük teljesítésében.

ÉS NINCS AZ AZ ADÓ, AMIT NE SZAVAZNÁNAK MEG
A FIDESZ esetében a jelenlegi Miniszterelnök kampánybeszédének, az egyik kulcs pontja volt a kis és közép vállalkozások megsegítése, mert ők tudnak munkahelyeket teremteni. Milyen szépen is hangzott az előadása. Az érintettek nagy sajnálatára kár, hogy csak ígéret maradt. Pedig akár meg is történhetett volna. Mind két félnek megmaradt volna a bizalma, amiből pedig elmondhatjuk kevesebb van, mint a pénzből. Ugyanezen a kampány vitán is elhangzott a JAM-ok léte, (ti. adózási gondok) s mivel ellenkezése nem volt részéről is elfogadottnak tekinthető. Ígéretével ellentétben a korábbi kormányoktól is kíméletlenebb lett azokkal szemben, akik rászavaztak nagy lelkesedéssel. Hogy nem segített nem probléma, hogy nem adott semmit még az is elmegy, de elsőként alakított meg jelen koalíció egy olyan szervezetet, ami korábban nem létezett, az adórendőrséget, azok ellen akik rászavaztak, akik a profitot viszik az állam kasszába. Pedig teljesíthetetlen követeléseket az adó rendőrség sem tud behajtani. Lehet erőszakkal bántani, lecsukni, de ettől nem lesz jobb sem az adózási rend, sem az ország helyzete. Sőt! Egy lesz nagyobb a félelem!! Mint, ahogy semmit, úgy vállalkozni sem lehet félelemben. Élni meg egyáltalán nem. Elfogadhatónak tartható egy szigorítás, ha azt párhuzamosan követi analóg súlyú engedmény. Az engedmény még várat magára.

A HALLGATAG NÉP SZAVAZOTT
Visszatérve az 1 000 000 JAM -ra, más megvilágításban nézve felér a leghitelesebb (ámbár hallgatólagos) népszavazással. A kormány ettől hitelesebb és a legszélesebb igényt tükröző össztársadalmi érdeket nem is várhat, mint ami az adók jelentős csökkentése iránt megmutatkozik. És minthogy semmi kétség nem lehet, a társadalomnak kívánnak jót tenni, másfelől az elintézése úgy szólván csupán adminisztratív, joggal reméljük fentiek ellenére, 2001-ben az adók régóta áhított csökkentése bekövetkezik.
 Úgy legyen!!!
Meg kell érteni azt, hogy a választói magatartás 10 év után, a politikai magatartás tükörképét mutatja. (Egyik sem jobb, sem rosszabb a másiknál.) Jelentős passzivitást, ki nem látja át? – az értelmetlenségben húzódik meg. Miközben azon töprengenek, filozofálnak, miért nem mennek el szavazni. Félő, hogy sosem találják ki, ámbár képzettségük nem erre engedne következtetni. Fentieket figyelembe véve  javaslom a kormány minden adó nemből legalább 20% -ot engedjen. Mit jelent ez? Nagyon gyakorlatiasan lefordítva, hogy ne bonyolódjunk valami követhetetlen közgazdasági számfejtésekbe? Például ez az engedmény, (ne feledjük ez nem adomány, a vállalkozóknak erre nincs szükségük) -nem több, mint pl. a bank szféra vesztesége. Tudva lévő csak a bécsi bankunk egymagába 70 milliárdot produkált, többit nem említve. Vagyis arra lehet következtetni pénz ott van, ahol kormány akarat van.Visszatérve ez a 20 % még nem ideális, de egy valós pozitív tettet igazol a vállalkozói szféra irányában, akik bizalmukat és arányosan jobb adó befizetési gyakorlatot tanúsítanának az eddigiekhez képest. Ezáltal az engedményezett összeg a valóságban még kevesebb lenne. Valóban ez az összeg, olyan minimális különösen, ha azt tekintem, hogy az említett veszteségekkel szemben ez befektetésnek tekintendő, még csak gondolkodni sem kellene az adó csökkentésen. A kormány a mindenkori legjobb befektetését kezdené el a pozitív visszacsatolódásokat pláne figyelembe véve. Létre hozná pl. az egészséges vállalkozói kedvet, magatartást, hosszú távú gondolkodást, bizalmat. stb.

J.Dzsozef.Schwarcz