Első randi tévhitei

Valentin napra szerelmes versek

Nagyon sokan vagyunk társkeresők, akik az első randit abszolút döntőnek tekintjük,
és mint megfellebbezhetetlen szupernek kell lennie az első találkozásnak.
Nem csoda, ha pontosan emiatt ellenkező eredmény születik, mint szerettük volna.
Ennek oka, hogy gyakran mindkettő nem – férfi, nő – eléggé parázik ettől a helyzettől,
ami már előre vetíti a végkimenetelt. Ha nincs ez az elvárási kényszer, akkor biztosan
sokkal kellemesebb élmény lehetett volna a randiból, még ha nem is a várt nagy találkozás született.
Az első találkozás így olyan mintha mind kettő társkereső vizsgázna. Gondolkodj el milyen volt felelni, megfelelni, vizsgázni?
Mondhatjuk nem kellemes érzések kavarogtak akkor bennünk.

Nos, ha összevetjük a mai találkozási szokásokat, akkor talán valamennyire rá ismerhetünk, hogy hasonló az érzelmi szituáció, a randik esetében is.
Azon belül, hogy az első randi nehézségeket okoz, további probléma adódik. Nevezetesen és egyszerűen, hogy elsősorban talán bátran mondhatom, ma már nem csak a pasik, de a nők is sajnos csak a felszínes külső, testi ismerkedés alapján ítélkeznek, döntenek. Sőt van hogy a megbeszélt randira valamelyik fél nem veszi a bátorságot és lelép, hiszen “minek is pazarolna időt fölöslegesen”.
Igaz hogy az oda-vissza út plusz készülődés elvett már másfél órát, de az egy üdítő elfogyasztása sok lett volna? Pedig a beszélgetés után sokkal biztosabb döntést hozhattunk volna.
Vagy miért nem történik meg jó pár esetben a megbeszélt találkozás sem?

Miért probléma a felszínes ismerkedés, még ha bármennyire is zúgnánk egymásba?
A válasz ismét könnyű, mivel a további minden napjainkban, nem csak a felszín lesz a lényeg, – sőt legtöbbször nem az.
Számtalan különféle élethelyzetben kell egymás mellett kiállnunk, sokszor váll vetve. Ekkor ismerszenek meg a társak, hogy társak tudnak e lenni egymásnak jóban-rosszban.

A jóban ugye nyilván, de a rosszban is?
A naiv kisgyermekes, gyermeteg válasz, hogy mi úgy fogunk élni, mint a galambok, azt felejtsük el. 30 éves kortól már mindenkinek kikellet nőnie a médiák ihlette idealizált világból, és felfigyelhetett arra a válaszra, hogy konfliktus nélküli, problémamentes társkapcsolat nem létezik. Aki ilyent keres, garantált a földi életének pokla. Egy életen át vágyakozni egy teljesíthetetlen illúzióra, borzalmas lehet.

Ekkor jön be az embernek, az az összetevője, amit mi az első találkozáskor egyszerűen figyelmen kívül hagyunk, mint érdektelen tényezőt.
Ez pedig a teljes belső szellemi – lelki – érzelmi világunk. Beletartozik a viselkedésünk, berögzüléseink, szokásaink, hitrendszerünk, gondolkodásmódunk, rigolyáink, reflexeink. Mindaz, ami egész eddigi életünket áthatotta.
A problémás helyzetekben összeomlik az álarcunk, és az említett belső valóságos megnyilvánulásunk zsigerből jön elő, tehát nem tudjuk kontrollálni, legalábbis egy időn túl.
És pontosan, amikor a leginkább lenne szükség a másik, akár csak szóbeli támogatására, lehet, hogy akkor derül ki, még erre sem számíthatunk.
Ez a kigondolta volna helyzet!! Pedig olyan jól indult minden.

Szinte csak jól induló kapcsolatok vannak.
Ebből van végtelen. Ha majd túllépsz ezen, hogy ne csak jól induljon, de jól folytatódjon is, megtalálod hosszú távra is társadat.
..és elkezdünk sopánkodni, sírni, kiabálni, összeesni, miközben erre semmi alapunk, nincs, hiszen egyikünk sem „szerződött” találkozáskor a belső világ számíthatóságára, becsületességére, tisztességére, hűségére….
Egyikünk sem ígért semmit, azon kívül, hogy a külsőnket adjuk a kapcsolatban. Remélem érthető, amit mondani szeretnék.
Látod, csak jó külsőt vettél, de azt várod, hogy automatikusan, mint evidencia társuljon mellé jó belső. Az ember nem így van legyártva.

Akkor mit várunk?
Én nagyon jól tudom, hogy Te azt gondoltad az ember, ha már egymás mellett él, és szereti akkor nyilván való, hogy segít neki, számíthat rá.
Többször megtapasztalhattad, hogy nem ez van, mégis ösztönösen berögzült tipikus feltételek mentén választasz, aminek a kimenetele, ezért ismétlődően hasonló lesz.

A megoldás is egyszerű, bár nem könnyű kivitelezni. A társkereső választási szokásaid, berögzüléseid, meg kell tudatosan változtatni és a kizárólag külső irányultságú értéket kissé átmozdítani a leendő társ belső irányára is.
Azzal szemben, hogy a külsőt istenítsük, éppen hogy az isteni, és az Isten képletesen, de valóságosan is belül van.
Talán láttál olyan filmet, ahol a főszereplő külsőre jó esetben legfeljebb átlagos volt, míg ahogy a film segítségével megismerhetted csodálatossá vált a szemedben. Amerikai filmek között is, ahol nagyon adnak a külsőre, lehet találni ilyen világ filmsztárokat. Csak tudni kel elvonatkoztatni a filmsztár csodálatosságunktól, és megpróbálni úgy látni, mint egyszerű ember.
Az én szememben mondjuk, csak egyszerűen ember van, más nem létezik. Ember aki színész, ember, aki énekes, ember, aki tévé szerelő, ember aki műszerész ….. Hogy miért lesz nekünk egyes közszereplő csodálatos, az egy külön téma.
Én látok sokszor sokkal csodálatosabb embereket körülöttem, mint a szikrázó filmsztárok.

Mi a tanulság ebből a példából?
Üljünk le nyugodtan egy asztalhoz, egy kávé üdítőt fogyasztva és beszélgessünk. De ne riporteri kérdéseket tegyünk föl, mert nem azok vagyunk. Az egész úgy zajlódjon le, hogy semmi tét nem lenne, és előzetes idealizált elvárásaink, amik amúgy is rossznak bizonyultak tegyük félre. Garancia semmiben sincs, de zűrös kapcsolatokban kevésbé gabalyodunk, hogy biztosabban kiszűröd az erősebb belső Téged zavaró hibákat az tény.
De még így sem garantált semmi:)
Hagyjuk egymást csodálatossá válni, és lehet jó eséllyel megtörténik.

Van további tanulság.
Ha biztos kapcsolatot akarsz, akkor amennyit engedsz kompromisszumban a külsőn sokkal többet kapsz a belsőn. A kettő nyilván nem hozható ilyen könnyen és biztosan párhuzamba, de tapasztalatom szerint nem az volt az igazi kapcsolat, ahol szikrákat találtam elsőre. Inkább az volt, amire „másodszorra” éreztem, figyeltem fel, vettem észre.
A szikrás kapcsolat sokszor a hétköznapokat is szikrássá teszi, csak negatív értelemben.
Mielőtt téves következtetésre jutnánk, nem buzdítottam senkit ezzel, hogy keressen külsőre neki nem tetsző társat.