társkeresés, értékrend társkereső társkereső férfiak társkereső nők titok válás vonzás törvénye

Ma olyan nagyon divatos lett a legkülönfélébb üzleti, reklám-marketingi fogásokról, technikákról beszélni, hogy furcsa lett volna, ha ez a társkeresési életünkbe, mint például csajozás, nőzés, fiúzás, pasizás – nemeknek megfelelően – nem jelenik meg. Se szeri, se száma, melyek említett témákban adnak kifogyhatatlan ötleteket a kíváncsiskodóknak. Vevő igény meg persze rengeteg van, hisz ki ne akarná minél hamarabb és biztosabban felcsípni a kiszemelt áldozatot. A kérdés csupán az, hogy biztosan elegendő ez egy komoly kapcsolathoz? Ez attól függ mi a célunk, örökre szóló párkapcsolat, vagy pár éjszakás kaland.A mai világ átdeformálja értékrendünket, amit jelen esetben a társkeresés kapcsán, akként értelmezem, hogy felszínessé, kifejezetten külcsín szempontúvá tett bennünket. Nem az a baj velünk kapcsolat kereséseink során, hogy a külsőt figyelembe vesszük, hanem az, hogy csak azt!
Ne feledjük a másik is test-szellem-lélek felépítésű.
Hogy lehetne együtt élni csak egy szép testtel, miközben nem rezonálnak belső értékeink. Egyszerűen olyan illogikus, mégis mintegy teljesen elfeledkezünk a másik kettő ugyanolyan, ha nem fontosabb tulajdonságainkról. A szépséget meg lehet szokni, /mondhatnám kis túlzással megszokottá válhat/.csajozás, ingyenes társkereső, pasizás, társkeresés, társkereső
Különben miért válnánk, ha továbbra is meglenne az-az imádat a kezdeti szépséghez, – legyen pasi, vagy nő – akkor nem válnánk, a szépség továbbra is fönntartaná vonzó erejét. De ez elveszett helyette nincs más pl. szeretet, ami az igazán kapcsolat tartósító erő. Nem különben fontosak megértés, figyelmesség, kedvesség, alkalmazkodás …stb. szintén elmaradnak. Nyilván való, hisz ki akar pl. alkalmazkodni egy olyan társhoz, aki már nem vonzza. Ok nélkül együtt élni meg minek?
Szépség varázsa elmúlt, szeretet nem is volt. Sokan keverjük össze a kezdeti szenvedéllyel együtt járó szerelmet a szeretettel.

Eljutottunk a váláshoz, vagy egy harmadik kereséséhez.
A belső értékeink örökké „jól jönnek”, örökké jó érzés nonstop megtapasztalni, érezni mindkét félnek és biztonságba érezni magukat, kapcsolatuk végtelenségében.

Érdekes az életünk sok fontos, de kevésbé értékes területén törekszünk a biztonságra, pl. gépkocsink biztosítva legyen, munkahelyünk örök legyen ..stb. Pedig szerintem és a statisztikai felmérések szerint is egy társ elvesztése, – még ha nem is halál ok miatt -, a stressz faktor legelején foglal helyet, vagyis a legsúlyosabb lelki megterhelésként, megrázkódtatásként éljük át.
Ezzel szembe a gépkocsi elvesztése lopás által, vagy munkahely elvesztése persze nem kellemes, de közel sem olyan gond, mint a párunk elvesztése. A megoldása is sokkal egyszerűbb. Ezt életünk nagy csalódásának éljük meg, valaki tragédiaként.
Nem véletlen, hisz az eskü örökre szólt és egyszer csak megtörte az egyik fél ezt a biztosnak, öröknek hitt együttlétet.
Mégis a mindennapjaink arról győznek meg, hogy az értékesebbet leértékeljük, a kevésbé értékesek fontosabbakká vállnak.

Visszatérve az igaz kapcsolat sohasem fakul, sőt nemesedik, csiszolódik, mint a gyémánt, ezáltal leszünk egymásnak különösen értékesek, mert olyant látunk egymásban, amit más nem láthat. Nem leszünk elcsábíthatóak, hisz nem a felszín alapján döntöttünk egymás mellett, hanem igazi valós értékeink miatt. Ezekre különösen büszkék lehetünk, hisz nem szüleink által készen kapott mint a testünk, hanem mi tettük magunkat magunk és a másik számára is kincsé. Ezt még tovább szőve kölcsönösen biztonságossá teszi a kapcsolatunkat, ami teljes bizalmat szavaz mind kettőnk számára.
Ezt az értéket nem lehet egy napon sem említeni felszínes külső korlátolt „igényességgel” ,ahogy ma az igényesség csak idáig terjed.
Az igényesség nem kint, hanem bent kezdődik és itt ér véget. A külső valóban nem mindegy, nem akarok álszenteskedni, de ahogy említettem nem minden.
A lényeg legyen a két jövendő párban meg a külső-belső rezonancia, vagyis kellően szimpatikus külsőleg, hogy érdekeljen, akarjam megismerni a belsőt is. Ha ez nem így történik legtöbbször csak futó kalandokba bocsátkozunk, ami előbb utóbb kiábrándulttá teszi mindkét nemet egymással kapcsolatos lelkes társkeresésében. És ha már a kezdetekben sem vagyunk nagyon érdeklődők, mit várhatunk később?
Semmit!
Megszűnik az örökös körkörös társkeresés, garantált a komoly és hosszú távú kapcsolat. Nem álszent szavakban rejtezik mindez, hanem a valóságban.
Nem egymáshoz teremtődünk, hanem egymáshoz teremtjük magunkat. És ez mérhetetlenül jobb, mint teremtődni, hiszen mindig értékesebb, amiért mi tettünk valamit.

Gyakori az első látatlan találkozáskor pl. internetes, vagy hirdetős, ahol tehát első találkozási alkalom virtuális jellegű előzmény következménye, ha külsőre nem tetszik valamelyikünk, akkor hirtelen olyan „sietősen el kell mennünk” valahová. Úgy gondolom, ha már készülődtünk, utaztunk, az a legkevesebb egy üdítő, kávé … mellett eltölteni kis időt, esélyt adva ezáltal a kapcsolatnak, hisz ne feledd, ezért találkoztunk, valami kiderüljön. Na de ha nem ismerkedünk, nem beszélgetünk, mi derülne ki?

J.Dzs.Schwarcz

Share This