A NER-birodalom nyelve a Sajtóklub

A NER-birodalom nyelve a Sajtóklub

Verbális agresszióval fölpiszkált ösztönök, avagy a Hír TV Sajtóklubjának jegyzőkönyve.

A Sajtóklub Bayer Zsolt, Bencsik András, Gajdics Ottó és mások a Hír TV mutatványosai. Gyuricza Péter vaskos könyvben tette közzé az adásokat, a „közelmúlt lenyomatát, tükrét” (Így beszélnek ők a Sajtóklubban), már a bevezetőben figyelmeztetve az olvasót:
„ne hagyja, hogy tisztánlátását durva, szándékosan bántó, sértő szövegek homályosítsák el”.

Nem nagy felismerés, nem is mai, tudjuk:

aki a nyelvet – s vele a közbeszédet uralja,
az uralja a politikát, a közéletet is
ezt mondják ma tematizálásnak.
Teljesen egyértelműen: Aki az említetteknek eleget tesz az befolyásol minket, sőt akár uralkodik rajtunk. Most a NER!

Az évtizedek magyar politikai mozgásai és azok nyelvét, figyelte, látta miként uralja el a magyar nyelvet a NER. Követhető volt a politikai ellenzék kiszorítása a nyelvi térből – amiről ők maguk is tehetnek –, a fogalmak és nemzeti szimbólumok kisajátítása, amit csak fölerősített a Sajtóklub sokszor alpári nyelvezete. Súlyosabb ennél, hogy Bayer Zsolt fekáliával maszatolja be a magyar publicisztika Adytól Bálint Györgyig húzódó hagyományait.

Egy író a  Harmadik Birodalom nyelve könyvében, azt vizsgálja, Hitler uralma alatt megélt évek tapasztalatai alapján, hogyan fertőzte meg a német nép tudatát a náci hatalom legtitkosabb és legfélelmetesebb fegyvere, a totális nyelv, amit ő a Harmadik Birodalom nyelvének nevezett el.

A könyv magyarul csak 1984-ben adták ki. Klemperer a hitleri propaganda nyelvének kulcsszimbólumát megragadva, kultúrtörténeti és nyelvi kontextusba állítva minden totális és totalitásra törekvő rendszer nyelvi sémáit katalogizálja, figyelve a hétköznapi nácizmus nyelvi rezdüléseit, a korabeli náci irodalomig. Gyuricza könyvének elolvasása után valami letargiához vezetőt érezhet a szemlélődő olvasó. Ha valaki tudatlanul összehasonlítja Goebbels, Hitler és a NER propagandakormányzását nem tudva különbséget tenni még Mussolini és Hitler között sem.

Végül: igaza van Lendvai Ildikónak, az orbáni modell – miközben Finkelstein modellje – a mindenkori ellenség megjelöléséig. Mert Orbán szavaival:

„megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat,
akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.”

Joggal említi Lakner Zoltán politológus, a Jelen főszerkesztője: „szinte látom, hogyan mozgatja a Rogán által vezérelt propagandaközpont ezt az egész, Fidesz által kontrollált nyilvánosságot, és az is elképzelhető, hogy lehetnek olyan kiemelt szereplők, akiket már magának az üzenetnek a kialakításába is bevonnak”.

Köszönettel tartozunk Gyuriczának: azt kéri olvasójától, ne hagyja, hogy a nyelvi agresszióval fölpiszkált ösztönei megfosszák a tisztánlátás képességétől. Hagyni fogja, mert minden idézetet a politika „másik oldala” fondorlatának tekint, s annak is fog tekinteni, amíg nem él – nem élhet – a szabad tájékozódás állampolgári jogával.

error: Content is protected !!