Pünkösdi királyság 2011. június Nyíregyházai fotó
Pünkösdi királyság
A májusi → pünkösdi ünnepkörhöz fűződő alakoskodó szokás. Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi (ill. májusi) királyt. Hazánkban a 16. sz.-ban már általánosan ismert volt a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás, amelyből a szokás általános és régi elterjedésére következtethetünk.
A pünkösdi királyt versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bikahajsszal, a fiatalabb korosztályoknál bothúzással választották. 19. sz.-i adatok szerint egy évig a legények vezetője, bírája volt, hivatalos minden lakodalomba és összejövetelre; a legények engedelmeskedni tartoztak neki. Míg a régebbi adatok általában versennyel választott pünkösdi királyokról szólnak, a 19. sz.-tól pünkösdi király és királynő együttes megjelenéséről, házaló-adománykérő köszöntéséről vannak feljegyzések.
Az előbbi formáktól némileg eltérnek a Ny-dunántúli formák: néhány évtizede még zöld ágakba burkolt vagy lombvázba bújtatott gyermekek alakoskodtak pünkösdkor.
Bár a magyar szokás európai párhuzamai közismertek (különösen nyugatiszláv és német nyelvterületeken találunk hasonló alakoskodó szokásokat), lehetséges, hogy az európai formát megelőzte egy régebbi magyar tavaszi legényünnep. A keleti rokonnépek a mai napig is ismernek versenyjátékokkal, főleg lóversennyel összekötött tavaszi legényünnepeket. Irod. Sebestyén Gyula: A pünkösdi király és királyné (Ethn., 1906); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).
A pünkösdi királyválasztásról a középkor óta vannak adataink.
A 17. század végén és a 18. század elején a huszárezredekben „májuskirályt” választottak. A közmondás is ismert: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.” A többnyire lóversennyel vagy más ügyességi próbával választott pünkösdi király hatalma egy évig tartott. A múlt századi szokásgyűjtemény részletesen közöl egy lovasversennyel történő pünkösdi királyválasztást a Dunántúlról.
A győztest és lovát virágokkal és szomorúfűz-ágakkal borították be. „Egy évig azután őt nevezik pünkösdi királynak. Nem kell pedig hinni, hogy ez csak valami üres cím. Járnak emellé hatalmas kiváltságok. A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig” (Réső Ensel 1867: 217).
A pünkösdi királyság részletes taglalása
Pünkösd érdekessége, hogy nevét a pentékoszte, vagyis az ötvenedik szóból kapta. A húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük ugyanis ezt a jeles napot.
Az ötven nap magyarázata a következő: a zsidók Pészach utáni ötvenedik napon arattak, ekkor szedték le az első gyümölcsöket, vagyis aratási hálaadó ünnepség volt. A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de a szokás egyes elemei, mint a pünkösdi király választás, régebbi időkre nyúlnak vissza.
Sok más keresztény ünnephez hasonlóan itt is a már meglévő, pogány hiedelmekre épült rá a keresztény tartalom, s olvadt össze egy közös ünneppé. A keresztények Pünkösdkor azt ünneplik, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A pünkösd az egyház számára az öröm ünnepét jelenti, így számos népszokás fűződik hozzá. Pünkösd a karácsony és a húsvét után a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe.
A keresztény egyház születésnapját jelentő pünkösd történéseit megörökítő Újszövetség részletesen leírja, miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybemenetele előtt megígért Szentlélek a tanítványokra. Péter apostol prédikálásának hatására sokan megtértek, belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház.
A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. A katolikus egyházban a II. Vatikáni Zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, számos országban, 1993 óta Magyarországon is ünnep.
A néphit szerint ha pünkösdkor szép az idő, jó lesz a bortermés. A legismertebb népszokásunk a pünkösdi királyválasztás. Erről bizonyára sokunknak jut eszébe Jókai Mór Egy magyar nábob című regénye, ahol színesen elevenedik meg az ünnepi esemény.
Legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, ügyességi versenyekkel. Aki a legderekabbnak bizonyult, egy évig uralkodott, azaz ő parancsolt a többi legénynek, ingyen ihatott – nem a kocsmáros – hanem a falu kontójára, és minden mulatságra hivatalos volt.
A 16. század óta ismert már a mondás: rövid, mint a pünkösdi királyság. Jellegzetes pünkösdi szokás a pünkösdi király vagy királyné körmenete: a legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynőnek öltöztetik és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni.
Udvarlással kapcsolatos szokások is kapcsolódnak pünkösd ünnepéhez.
Egyes helyeken például a legényeknek be kellett csempészni a kiválasztott lány ablakába egy pünkösdi rózsát. A lányoknak viszont koszorút kellett fonni, s átadni a legényeknek. Ilyenkor szokás volt a mátkázás is.
A legény annak a lánynak küldött egy tálat kaláccsal és borral, aki tetszett neki. Ha a lány viszonozta az érzelmeket, akkor ő is hasonlóan telerakott tálat küldött vissza. Este aztán újabb lehetőség nyílt az udvarlásra, ugyanis sokfelé ilyenkor pünkösdi bálokat tartottak, a tavaszi bálok idejét zöldfarsangnak is nevezték.
Pünkösdi rózsával díszítették ilyenkor a templomot és az otthonokat is. A rózsa a lelket jelképezte, annak tisztaságát, megújulását. Hagyomány volt egyes helyeken, ha a lavórban a mosdóvízbe pünkösdi rózsaszirmot szórtak, s úgy mosdottak, azt mondták, aki így tisztálkodik, szép lesz egész évben.
Érdekesség, hogy római hagyomány volt májusban a Florália ünnepe, amikor Flórát, a növények, virágok istennőjét ünnepelték. Talán nem véletlen, hogy a pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban a már említett pünkösdi rózsa, a jázmin és a bodza, és a zöld ágak, a gyümölcsfák már zöldellő ágai, nyírfaág vagy a bodzaág.
A pünkösdöt Európa legtöbb országában ünneplik, sok országban ünnepnap a pünkösd hétfő is. A litvánoknál a pünkösd összefonódik a pogány nyírfaünneppel, de számos ország hagyományában fontos szerepet játszanak a növények, virágok, amelyekkel feldíszítették az utcákat, házaikat ilyenkor. Az ünnephez kapcsolódó hagyományok megjelennek a különböző nyelvi elnevezésekben is.
Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségeinek egyike, amely a rendszerváltozás óta a világ magyarságának rendszeresen ismétlődő, hatalmas tömeget vonzó rendezvénye lett.
1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni, az összegyűlt székelyek azonban Nagyerdőnél győzelmet arattak, megvédték ősi katolikus hitüket.
Erre emlékezve minden pünkösd szombatján ünnepi szentmisét és nagy búcsút tartanak, ahová több százezer ember érkezik az egész Kárpát-medencéből és a világ minden más tájáról is. Reméljük, jövőre ismét lehet majd zarándokolni, ami ebben az évben a koronavírus-járvány miatt elmaradt, tv-n lehetett követni az eseményeket.