„Meg kell állítani az életet, hogy történjen valami”

„Meg kell állítani az életet, hogy történjen valami”

 

 

„Meg kell állítani az életet, hogy történjen valami” – Kellemetlenség nélkül Magyarországon nem lesz változás az utazó gyógypedagógus szerint

Nagyjából 10 éve kezdődött az oktatás és a pedagógusok helyzetének romlása, a mai állapotot pedig már zuhanórepülésnek tartja Gulyás Melinda győri gyógypedagógus. A kormány kommunikációját flegmának, alattomosnak és rosszindulatúnak tartja, és szerinte csak akkor lehet változás, ha a pedagógusok egységesen megállítják a munkát.

„Miközben a kormány félrevezető információkkal szisztematikusan for­dítja a polgárokat a pedagógusok ellen, az oktatók egy életnyi jövedelme talán elég a honatyák öltözködésére, karóráira, táskáira.”

Gulyás Melinda ezt a Tanítanék Mozgalomnak egyik rendkívül elkeseredett hangulatú levélben.

 

Zuhanórepülésben

Minden megváltozott. Nagyjából tíz éve kezdődött el az oktatás és a pedagógusok helyzetének romlása. Az utóbbi két-három évben viszont zuhanórepülésre váltottak.

„Azt mondják, mit ugrálunk, amikor alig dolgozunk, nyolctól délig tart a munkaidőnk, aztán megyünk haza. Meg három hónap szabadságon vagyunk. Csakhogy ez hazugság. A flegma, alattomos, rosszindulatú kommunikáció, a munkánk degradálása sokak számára hihető.”

Kell a kellemetlenség

A célokkal mindenki egyetért, csak a motiváció eltérő. Akinek a házastársa, élettársa, szülei a versenyszférában dolgoznak és nagyságrendekkel több fizetést visznek haza, a pedagógusfizetés a zsebpénzük. Vannak, akik azt mondják, hogy ha nem tartanak órát, mi lesz a gyerekekkel, kellemetlenséget okoznak a szülőknek. Mások attól félnek, hogy kirúgják őket, vagy azt gondolják, úgysem fog történni semmi. Szerintem csak akkor indul el valami, ha kellemetlenséget okozunk. Nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is

meg kell állítani az életet ahhoz, hogy valami történjen.

Már rég nem elég az, hogy munkaidő előtt, 7 órakor élőláncozunk.

Nem hétfőkben és elmaradt egy-egy matekórákban kell gondolkodni.”

Ha elveszítené a munkáját, magánórákat adna. Ugyanakkor jól tudja, hogy azok a szülők, akiknek a gyerekeit most fejleszti, nem tudnák kifizetni a magánórákat. Ez csak vészforgatókönyv, mondja, hiszen anyagi tartaléka nincs.

Ezen a bolygón…

Azért, hogy bírja a fizikai és a lelki megterhelést, sportol. Arról álmodik, hogy bemegy egy könyvesboltba, és annyi könyvet vásárol, amennyit szeretne.  Ha rossz lelki­állapotban is van, a tanítványai ezt nem vehetik észre. Akkor is mosolyogva fogadta a gyerekeket hétfőn, amikor hétvégén az élet-halál között lebegő férje mellett virrasztott a kórházban.

”Melinda a minap látott egy kopasz fügefát.
Nem voltak rajta levelek, csak néhány termés.
Akkor azt gondolta, ez a fa a pedagógusság szimbóluma lehetne.
Nem kap fényt, meleget, energiát, elveszti a leveleit, és ő mégis él.
Hozza a termését, érleli a gyümölcsét…

„Nemrég mégis sírtam – meséli. – A Partizánban a finn iskolákról volt szó. Én meg csak néztem, hogy ilyen is van ezen a bolygón? Most is kiráz a hideg. A tantermek, a menza, a világos helyiségek! Ahogy a miniszter beszélt a pedagógusokról! A pedagógusok munkája a jövő, mondta.

Itthon meg azt mondja a helyettes államtitkár, hogy furcsa nagyon sok pedagógusnak, hogy az a négy óra, hat óra, amit oktatással kell tölteni, az munkaidő? Meg hogy majd 2027-ben kapsz esetleg 10 százalékos emelést, ha az uniótól kapunk pénzt? Sokkoló a különbség!

 

error: Content is protected !!