Nemzet és Milyen Haza Néhány címeres gazember érdekei kiszolgálója

Nemzet és Milyen Haza Néhány címeres gazember érdekei kiszolgálója

Elkezdődött!

És nyugodjanak meg, amit elkezdenek, azt be is fejezik. Kicsit maszatolnak, előbb csak néhány „konzervatív véleményformáló” – mióta konzervatív egy nyíltan fasiszta, mélyen xenofób, őrült kurzus? Hogy lenne véleményformáló, néhány, a gazda alfeléből kikandikáló, recsegő, ócska diktafon? – kezdi el tekerni a verklit.

 

A dohányzás káros az egészségre, számunkra fontos a magyar nemzetnemzet?
Mióta hívunk nemzetnek, egy szétrabolt, becsapott, hülyére vett szegény népet? – egészsége. Emlékeznek?
Nem hagyhatjuk, hogy családok menjenek tönkre a szerencsejátékgép-függőségbe!
Megvan? És mi lett? Lehet bagózni, lehet játékgépezni? Lehet. És hol csenget a kassza? Na, hol?
A rohadt oligarchák, a Kedves Vezető malacperselyeinek zsebébe.

 

Százmilliárdok! ÉRTIK? SZÁZMILLIÁRDOK! Meg lett mentve a dohányosok egészsége, vagy a játékgépszenvedély rabjai? Meg lett mentve a haza? Mondjuk hol haza ez?
Mióta haza Felcsút-alsó?

Hol haza az, ami kizárólag néhány őrült, beteg, címeres gazember érdekeit szolgálja, és milliókat taszít szolgasorba, üldöz el? Milyen haza az ilyen? MILYEN HAZA?

Soroljam még? Elébb csak mondogatták: Ne a multik zsebébe tömjük a lóvét. Fogják még agyilag? A nemzeti önérzet felhorgadt. Jól hangzik, mi? Basszus, egy reménytelenül stupid, funkcionális analfabéta, világszégyene szellemi-világítótorony mangalicaszerelő az, akinek a zsebébe-nevére kerül minden. MINDEN! Így, most jó?

 

De ez a kezdet. Mert most jön a java igazán. Ha már világszerte rájöttek a turpisságra, ha már a Kedves Vezető nem tud úgy megjelenni egyetlen európai klubban sem, hogy az ezüst eszcájgot ne pakolnák előle kapkodva el. Ha már nincs olyan kormányfői kézfogás, hogy a diplomatikus, talpig úriember partner ne rovancsolna, számolná meg az ujjait, ragadná meg a brifkóját, nézné meg az óráját, mert tudják: a mi felcsúti gazemberünktől már bármi kitelik. Bármi.

Hát, elkezdődött! Ha nem lehet már lopni, nem kell az EU.
HUXIT. Ez az új cél. Bezárni, Felcsúthoz csatolni testileg-szellemileg,
kivinni az országot a civilizációból a senki földjére.

 

Most még csak halkan mondják. Kevesen. Óvatosan. Még. Most. De, elkezdték. Kis adagokban, mert egyben nagyon mérgező.
És ide a rozsdást, rövidesen, ami a csövön kifér. Ha tudják, pedig be is fejezik.

 

Nem számít semmi. Hogy nem vagyunk más, mint egy nyomorult összeszerelő üzem.
Hogy nincs iparunk, mezőgazdaságunk, hogy az a néhány autógyár a kilépés után nagyjából egy héttel már máshol termel majd.

 

Hogy nem marad semmi, se ipari termelés, se GDP, csak néhány négyzetkilométer betonplacc, amit a gaz ver fel. Hogy az utolsó szegig mindent a sokszor elátkozott Európából, a „rothadó nyugatról” szerzünk be, hogy a kipcsak atyafiak, minden kormányzati propaganda és hókuszpókusz ellenére sem a világ motorjai.

 

Nyugodjanak meg, az a néhány gazember, akik néhány évtizede valamelyik falu szélén, még a legyeket köpdösték, de ma már a luxusrepülő – luxus jacht – kastélyok szentháromságban tudnak csak létezni, akik kizárólag csak arra szakosodtak,

hogy az EU-s forrásokat nagyipari méretekben lopják szét, azok ellesznek az EU nélkül is.

 

A kérdés sokkal inkább az, mi, mit fogunk szólni, ha HUXIT után felébredünk ebből az egész kib@szott kábulatból, és rájövünk, hogy nuku szabad utazás, nuku tanulás, nuku közös egészségügyi ellátás, nuku szabad vándorlás, letelepedés, munkavállalás. Hogy nuku autógyárak, snickers, meg a többi európai cucc. Nyomor lesz, meg kleptokrácia, valahol a Balkán és Ázsia seggén.

 

Hogy a pengés-drótokkal lezárt határok, nem „isten országát”, Európa „szívcsakráját” rejtik majd, hanem, egy nyomorult kis vallási-nacionalista-fasiszta diktatúrát, ahol a magasan suhanó luxusgépek Európa – és nem, ne higgyék, hogy a volt Szovjet Közép-ázsiai diktatúrák – üdülőparadicsomaiban ringatózó jachtjaik felé fogják suttyó urainkat majd repíteni.

 

Mi, a bamba félrevezetett, becsapott, kirabolt nép, fényévnyi távolságra a civilizációtól, Európától, meg majd reménytelenül azon gondolkozunk, megérte-e odadobni mindent, de tényleg mindent, egyetlen hibbant, őrült, beteg politikusért.

 

 

error: Content is protected !!