A kormány mintha minden uniós bokorban a magyar gyermekvédelmi törvényt bíráló uniós politikust látna. De mi történik, ha abban az ügyben épphogy neki ad igazat az Európai Bíróság?
„Politikai döntést hozott az Európai Bíróság a gyermekvédelmi törvény miatt” – erősen indította a kormányinfót Varga Judit igazságügyi miniszter, aztán még erősebben folytatta: „hihetetlen támadásról”, „nagy, nyílt, nemzetközi vitáról” beszélt, amelyben az Európai Bizottság „külön levelet” küldött a kormánynak, de az elviszi a népszavazásig az ügyet, és a magyar emberek kezébe adja a döntést a kérdésben.
Az, hogy a kormány által gyermekvédelminek nevezett törvényt a kormány tűzzel-vassal védi, akár az Európai Bizottság eljárásával („levél”) szemben, nem újdonság. Ahogy az sem, Varga Judit tudatosan ferdít, és ha kell, ehhez még az idő kerekét is hajlamos megfordítani.
Az nyilvánvaló, hogy az Európai Bíróság nem a gyermekvédelmi törvényről hozott döntést. Nem erről szólt a beadvány, ennek megfelelően nem erről szólt az ítélet sem. Ha Varga Judit ennyire szereti elismételni a kötelezőt, mi is szívesen leírjuk újra:
Magyarország Lengyelországgal egy olyan rendelet elutasítását kérte a bíróságtól, amely az uniós támogatások kifizetését a jogállamisági feltételek teljesüléséhez kötötte. A rendelet nem általában a jogállamiság teljesülését várja el, hanem kimondottan a kifizetéshez bármilyen módon köthető rendszert. Konkrét kifizetések esetében, konkrét rendszereket. Ezt a beadványt utasította el a Bíróság.