Nagyon sokan vagyunk társkeresők, akik az első randit abszolút döntőnek tekintjük, és mint megfellebbezhetetlen szupernek kell lennie az első találkozásnak. Nem csoda, ha pontosan emiatt ellenkező eredmény születik, mint szerettük volna.  Ennek oka, hogy gyakran mindkettő nem – férfi, nő -  eléggé parázik ettől a helyzettől, ami már előre vetíti a végkimenetelt. Ha nincs ez az elvárási kényszer, akkor biztosan sokkal kellemesebb élmény lehetett volna a randiból, még ha nem is a várt nagy találkozás született.
Az első találkozás így olyan mintha mind kettő társkereső vizsgázna. Gondolkodj el milyen volt felelni, megfelelni, vizsgázni?
Mondhatjuk nem kellemes érzések kavarogtak akkor bennünk.

Nos, ha összevetjük a mai találkozási szokásokat, akkor talán valamennyire rá ismerhetünk, hogy hasonló az érzelmi szituáció, a randik esetében is.
Azon belül, hogy az első randi nehézségeket okoz, további probléma adódik. Nevezetesen és egyszerűen, hogy elsősorban talán bátran mondhatom, ma már nem csak a pasik, de a nők is sajnos csak a felszínes külső, testi ismerkedés alapján ítélkeznek, döntenek. Sőt van hogy a megbeszélt randira valamelyik fél nem veszi a bátorságot és lelép, hiszen "minek is pazarolna időt fölöslegesen".
Igaz hogy az oda-vissza út plusz készülődés elvett már másfél órát, de az egy üdítő elfogyasztása sok lett volna? Pedig a beszélgetés után sokkal biztosabb döntést hozhattunk volna.
Vagy miért nem történik meg jó pár esetben a megbeszélt találkozás sem?

Miért probléma a felszínes ismerkedés, még ha bármennyire is zúgnánk egymásba?
A válasz ismét könnyű, mivel a további minden napjainkban, nem csak a felszín lesz a lényeg, - sőt legtöbbször nem az.
Számtalan különféle élethelyzetben kell egymás mellett kiállnunk, sokszor váll vetve. Ekkor ismerszenek meg a társak, hogy társak tudnak e lenni egymásnak jóban-rosszban.

A jóban ugye nyílván, de a rosszban is? 
A naiv kisgyermekes, gyermeteg válasz, hogy mi úgy fogunk élni, mint a galambok, azt felejtsük el. 30 éves kortól már mindenkinek kikellett nőnie a médiák ihlette idealizált világból, és felfigyelhetett arra a válaszra, hogy konfliktus nélküli, problémamentes társkapcsolat nem létezik. Aki ilyent keres, garantált a földi életének pokla. Egy életen át vágyakozni egy teljesíthetetlen illúzióra, borzalmas lehet.

Ekkor jön be az embernek, az az összetevője, amit mi az első találkozáskor egyszerűen figyelmen kívül hagyunk, mint érdektelen tényezőt.
Ez pedig a teljes belső szellemi – lelki - érzelmi világunk. Beletartozik a viselkedésünk, berögzüléseink, szokásaink, hitrendszerünk, gondolkodásmódunk, rigolyáink, reflexeink. Mindaz, ami egész eddigi életünket áthatotta.
A problémás helyzetekben összeomlik az állarcunk, és az említett belső valóságos megnyilvánulásunk zsigerből jön elő, tehát nem tudjuk kontrollálni, legalábbis egy időn túl.
És pontosan, amikor a leginkább lenne szükség a másik, akár csak szóbeli támogatására, lehet, hogy akkor derül ki, még erre sem számíthatunk.
Ez a kigondolta volna helyzet!! Pedig olyan jól indult minden.