globalizmus, hazugság, kapitalizmus, korrupció, manipuláció, szegénység, vak világ, szabadság, demokrácia, testvériség,Nietzsche idézete pontosan:
“Egy világ van, ez pedig hamis, kegyetlen, ellentmondásos, megtévesztő és értelmetlen..”

Nietzsche sokat látott az emberek dolgairól, de a XXI. századról még csak sejtése sem lehetett. Már akkor ennyire kritikusan látta az embert? De akkor még hol volt a mai “európai”, “civilizáció”.
Milyennek látná a mai embert? Miről árulkodik a kép? Mitől takarja el a szemét? Mit nem akar látni? Hamarosan fény-derül, de az nagyon sötét lesz. A korábbi korokban, amelyekről, csak tanultunk fizikai rabszolgaságban tartották az embereket, ahol lakatni és etetni kellett őket.A mai gazdasági rabszolgaságban ez már tömegesen nem megengedhető, “nem civilizációhoz méltó” ,ezért kitalálták, hogy az emberek maguk lakassák és etessék önmagukat.
Ez az egyik legszellemesebb, legészrevehetetlenebb csalás, amit társadalmi manipulációra kitaláltak. /Konkrétan rád, rám, RÁNK!/

Nietzsche idézete pontosan: “Egy világ van, ez pedig hamis, kegyetlen, ellentmondásos, megtévesztő és értelmetlen..”
Nietzsche sokat látott az emberek dolgairól, de a XXI. századról még csak sejtése sem lehetett. Már akkor ennyire kritikusan látta az embert? De akkor még hol volt a mai “európai”, “civilizáció”.
Milyennek látná a mai embert?

Miről árulkodik a kép? Mitől takarja el a szemét? Mit nem akar látni? Hamarosan fény-derül, de az nagyon sötét lesz. A korábbi korokban, amelyekről, csak tanultunk fizikai rabszolgaságban tartották az embereket, ahol lakatni és etetni kellett őket.  A mai gazdasági rabszolgaságban ez már tömegesen nem megengedhető, “nem civilizációhoz méltó” ,ezért kitalálták, hogy az emberek maguk lakassák és etessék önmagukat.
Ez az egyik legszellemesebb, legészrevehetetlenebb csalás, amit társadalmi manipulációra kitaláltak. /Konkrétan rád, rám, RÁNK!/

A rendszer lényegében egy láthatatlan háborút folytat a lakosság ellen.

Az adósság egy fegyver, mellyel nemzeteket hódítanak meg és tartanak rabszolgaságban és a kamat az elsődleges muníció. Amíg a többség hanyagul elsétál a tények mellett, a bankok a cégekkel és nyugati kormányokkal karöltve folyamatosan tökéletesítik a gazdasági háború fegyvereit. Új bázisokat hozva létre. Mint a Világbank és a Nemzetközi Pénzügyi Alap (IMF), szintúgy egy újfajta katonát.

A gazdasági bérgyilkost.
Egy nemzetet kétféleképpen lehet leigázni: karddal vagy adóssággal.
Mi, (Az USA) vagyunk a felelősei ennek a globális birodalomnak a megalakulásáért.
/Ez hagyján, de milyen ez a birodalom és hova vezet?/

Sokféleképpen dolgoztunk. De talán a leggyakoribb, hogy ha találtunk egy országot erőforrással, például olajjal, s akkor egy hatalmas kölcsönt hozunk össze neki a Világbankkal, vagy más szerveivel. De a pénz valójában soha nem az országnak megy. Hanem a mi hatalmas cégeinknek, hogy infrastruktúrát fejlesszenek. Erőműveket, ipari parkokat, kikötőket…

Olyan dolgokat, amelyekből csak kevesen profitálnak igazán. A cégeink mellett, természetesen. De a népesség többsége nem részesül belőle. Mégis, azok az emberek is, a teljes ország, az adósságtól fog függeni. Ez olyan nagy adósság, amit lehetetlenség visszafizetni, és éppen ez a lényeg… Sosem fogják tudni visszafizetni! Így, egy bizonyos ponton, a gazdasági bérgyilkos visszamegy hozzájuk és azt mondja: Figyeljetek. Sok pénzt vesztettetek. Nem tudjátok az adósságot fizetni. Ezért.. Adjátok el az olajmezőiteket. Jó olcsón, a mi cégeinknek. Engedjetek katonai bázist létesíteni. Küldjetek támogató csapatokat, ahová mi akarjuk… Irakba, vagy szavazzatok velünk a következő ENSZ ülésen, hogy privatizálni tudjuk az energia iparukat aztán a vízipart is, amerikai vagy más multinacionális cégeknek adva el. Az egész gomba módra szaporodik. Annyira tipikus, ahogy a Világbank és az IMF működik. Adósságba taszítanak egy országot, olyan nagyba, amit sosem tudnak visszafizetni.

Aztán felajánlják, hogy újrafinanszírozzák az adósságot, még több kamatot fizettetve.

És persze megkövetelik a “valamit valamiért” elve alapján, bizonyos feltételeket, vagy engedékeny kormányzást. Ami alapvetően azt jelenti, hogy el kell adniuk az erőforrásaikat, beleértve a szociális rendszert, a hozzáférési rendszereket, néha az iskolarendszert, a végrehajtó rendszereket, a biztosítási rendszereket… idegen vállalatoknak.

Azaz ez egy többszörös csapda. A gazdasági bérgyilkos fogalma úgy az ötvenes évek elején alakult ki, Mossadegh demokratikus megválasztásakor Iránban…

A demokrácia reményének nevezték, a közel keleten és a világon. Ő volt a Time magazin év-embere. Azonban… az egyik dolog amit megígért és aztán meg is valósította, az ötlet, hogy  az idegen cégeknek sokkal több pénzt kell fizetni az irániaknak, azért amit kivisznek az országból, és hogy az irániaknak profitálniuk kell a saját olajukból. Érdekes gondolat, természetesen nem tetszett nekünk, de féltünk a katonaságot beküldeni, helyette egy CIA ügynököt, Kermit Rooseveltet küldték be (Teddy Roosevelt rokona). És Kermit bement néhány millió dollárral, és nagyon, nagyon hatékony volt. Nagyon hatékony nagyon rövid idő alatt, megoldotta, hogy Mossadeg-et megdöntsék és az iráni Sah-t tette a helyére, aki mindig kedvezően állt az olajhoz.

Rettentő hatékony volt. Felkelés Iránban Mobs-ot megdöntötték Teheránban. Katonai vezetők kikiáltották, hogy Mossadeg megadta magát és a diktátor rezsime véget ért Iránban. A Sah képét látni mindenhol az utcákon Üdvözlégy itthon, Sah! Szóval itthon az USÁ-ban, az emberek összenéztek: ejha, ez könnyű volt… és olcsó. Így hagyományt teremtett, hogyan kell országot manipulálni és birodalmat építeni. Az egyetlen probléma Roosevelt-tel az volt, hogy CIA ügynök volt, és ha elkapták volna, a következmények komolyak lettek volna. Akkor döntöttek úgy, hogy magán konzultánsokat alkalmaznak a Világbank és az IMF szervezetén keresztül bejuttatva embereket mint én, akik cégeknek dolgoznak, így ha elkapnak, akkor nincs kormányzati felelősség. Amikor Arbenz Guatemala elnöke lett, az ország nagy része a “United Fruits” kezében volt. Állandóan azt a pártprogramot hangoztatta, miszerint “földet akar adni az embereknek”. Amikor hatalomra került, nekiállt szabályokat hozni, mely pontosan azt tette volna: vagyis visszaadni a föld tulajdonjogát az embereknek. A United Fruit nem örült, így felbéreltek egy PR céget, hogy indítsanak egy óriási kampányt az USÁ-ban, meggyőzve az USÁ-t, az embereket, a sajtót, és a kongresszust, hogy Arbenz egy szovjet bábu.És ha hatalomban hagyjuk, akkor a szovjetek teret nyernek ezen a földrészen is. Akkoriban óriási félelem volt mindenkiben a vörös terrorral szemben. Hogy rövidre fogjam: a PR kampány végén a CIA és a katonaság eldöntötte, hogy ki kell iktatni. És kiiktattuk! Beküldtünk repülőket, katonákat, …. mindent megtettünk, hogy kiiktassuk. És kiiktattuk. Amint eltávolítottuk a hivatalból, az új ember, aki a helyét átvette, mindent a nagy nemzetközi vállalatok kezébe helyezett vissza, beleértve a United Fruit-ot. Ecuador, sok-sok éve a bábkormányok uralma alatt állt, melyek relatíve brutálisak voltak. Aztán tartottak egy demokratikus választást. Jaime Roldos is indult és a fő célja, mint mondta, elnökként, hogy biztosítsa, hogy Ecuador erőforrásai a nép javát szolgálják. És nyert! Elsöprően. Több szavazattal, mint bárki előtte.

És nekiállt programja megvalósításának, hogy biztosítsa, hogy az olajból származó profit az embereknek jut. Nos, ez nem tetszett nekünk az USÁ-ban. Engem küldtek, mint az egyik gazdasági bérgyilkost, hogy Roldost változásra bírjuk.
Hogy korrupttáljuk. Hogy tudassuk vele… Érti… “Rendben, piszkosul gazdag lesz, ha Ön és a családja a mi játékszabályaink szerint játszik.” “De ha tovább folytatja a reformokat, amiket ígért, nos, akkor mennie kell!” Nem hallgatott ránk… Meggyilkolták. Amint a gép lezuhant, a teljes területet lezárták. Egyedül az amerikai katonákat engedték be a közeli katonai bázisról, és néhány equadori katonát. Amikor a vizsgálat elindult, két koronatanú halt meg autóbalesetben, mielőtt tanúskodni tudtak volna. Nagyon sok gyanús dolog történt Jaime Roldos halála körül. Azok, akik valóban utánanéztek az ügynek, semmi kétségük nem volt, hogy meggyilkolták. Én, mint gazdasági bérgyilkos, számítottam ilyesmire, puccsra, vagy gyilkosságra, nem voltam benne biztos, de ki kellett iktatni, mert nem lehetett korruptálni, nem engedte magát korruptálni, akárhogy is akartuk.

Omar Torrijos, Panama elnöke az egyik kedvenc emberem volt. Valóban kedveltem őt. Nagyon karizmatikus volt. Olyan ember volt, aki tényleg tenni akart az országáért. Amikor megpróbáltam megvesztegetni, azt mondta: “Nézd John”, Juanitonak hívott, “Nézd Juanito, nem kell a pénzed.” Amit akarok, az az, hogy tisztességesen bánjanak az országommal. Az kell, hogy az USA fizesse ki az adósságát, amit az itteni rombolással okozott. Olyan pozícióban akarok lenni, hogy más Latin amerikai országnak is tudjak segíteni kivívni a függetlenségüket, hogy megszabaduljanak Észak Amerika borzalmas  szorításától. Borzalmasan kihasználtok minket. Vissza kell szereznem a Panama csatornát hogy újra a panamai emberek kezében legyen. Ennyit akarok. Hagyj hát békén, ne próbálj megvesztegetni. 1981 volt, és májusban Jaime Roldost meggyilkolták. Omar nagyon is tudatában volt ennek. Torrijos összehívta a családját és azt mondta: én leszek a következő, de nem baj, mert elvégeztem, amiért jöttem. Megtárgyaltuk a csatorna ügyét. A csatorna most már a mienk lesz. Éppen akkor fejezte be az egyezkedést Jimmy Carterrel. Ugyanazon év júniusában, pár hónappal később, ő is lezuhant egy repülőgép szerencsétlenségben. Ami, nem kérdéses, CIA által pénzelt orgyilkosok műve volt. Torijjos testőrségének egy tagja az felszállás előtti utolsó pillanatban egy felvevőt adott neki, amiben bomba volt.

Érdekes látni, ahogy ez a rendszer évről évre ugyanazokat a mintákat követi, kivéve, hogy a gazdasági bérgyilkosok egyre jobbak és jobbak lesznek.

A legutóbbi időben-Venezuelában bukkantunk fel. 1998-ban Hugo Chavez-t választják meg, korrupt elnökök hosszú sora után, akik teljesen tönkretették az ország gazdaságát. Ilyen állapotban választották meg Chavezt. Chavez szembeszállt az USÁ-val, és elsősorban azt akarta,, hogy a venezuelai olajból a nép profitáljon. Nos, ez nem tetszett nekünk az USÁ-ban. Így 2002-ben, egy puccs tört ki, ahol számomra kétséget kizáróan és sok más ember számára nyilvánvalóan, a CIA állt a puccs mögött. A puccs megszervezése Kermit Rooseveltet idézte Iránból. Embereket fizettek le, hogy menjenek az utcára, zendülést szítottak, tüntetést, hogy Chavez népszerűtlenségét hangsúlyozzák. Ha pár ezer embert rá bírsz erre venni, a TV úgy tudja tálalni, mintha az egész országban így történne, és a dolgok hirtelen megindulnak. Kivéve Chavez esetében, mert ő volt olyan okos, és az emberek is nagyon bíztak benne, hogy legyűrték a válságot. Ami egy fenomenális pillanat volt Latin Amerika történelmében. Irak a legjobb példa arra, ahogyan a rendszer globalizmus, hazugság, kapitalizmus, korrupció, manipuláció, szegénység, vak világ, szabadság, demokrácia, testvériség,működik.

Mi, a gazdasági bérgyilkosok vagyunk az első vonalban. Bemegyünk, lefizetjük a kormányokat, rávesszük őket a hatalmas kölcsönök felvételére, amely elég hatalmat ad, hogy uraljuk őket. Ha nem sikerül, mint ahogy nem sikerült Panamában Omar Torrijos-szal, és Equadorban Jaime Roldos-szal, akik visszautasították a megvesztegetést, akkor jönnek a második vonalbeliek, az orgyilkosok. Ők vagy megbuktatják a kormányokat, vagy megölik őket. Ha ez megtörténik, új kormány jön, és ők már tudni fogják hogy mi a dörgés. Irak esetében mindkét módszer csődöt mondott. A gazdasági bérgyilkosok nem  tudtak Husseinhez eljutni, Pedig nagyon próbáltuk. Próbáltuk rávenni egy hasonló üzletre, mint amit a Szaudi uralkodó családdal kötöttünk, de nem fogadta el. Így bementek az orgyilkosok, hogy kiiktassák. De nem tudták. Roppant jó biztonsági szolgálata volt. Végül is, régebben a CIA-nek dolgozott, őt bérelték fel a korábbi iraki elnök meggyilkolására, és bár nem sikerült neki, ismerte a rendszert. Így 1991-ben beküldtük a hadsereget és leromboltuk az iraki haderőt. Akkor úgy gondoltuk, hogy bele fog menni. Kiiktathattuk volna persze, de nem akartuk. Erőskezű vezető volt.
Kordában tudta tartani az embereit. Úgy gondoltuk, kordában fogja tartani a Kurdokat is, az irániakat is, és biztosítja a folyamatos olajellátást nekünk. Kiiktattuk a hadseregét, most meg fogja gondolni magát.

Így a gazdasági bérgyilkosok visszamentek a 90-es években, sikertelenül. Ha sikerrel járnak, még ma is ő irányítaná az országot. Eladnánk neki az összes repülőgépet, amit akar, akármi mást, amit akar, de nem sikerült meggyőzni. Az orgyilkosok most sem jártak sikerrel, így újra beküldtük a hadsereget, és ezúttal kiiktattuk őt is. Az általunk kreált helyzetben néhány nagyon jövedelmező építési szerződést szereztünk, újjáépítve az országot, amit éppen most romboltunk le. Ami roppant zsíros üzlet, ha nagy építő társaságaid vannak. Irak mutatja a három fázist: a gazdasági bérgyilkosok sikertelenek voltak. A bérgyilkosok sikertelenek voltak. Végül, a katonaság vonult be. Ezekkel az eszközökkel valódi birodalmat építettünk. Nagyon finom eszközökkel. Ez egy titkos hadművelet. Minden múltbeli birodalom a katonaságon alapult, és mindenki tudta, hogy hódítanak. Az angolok tudták, a franciák, a németek, a rómaiak, a görögök… és büszkék voltak magukra. Mindig volt valami ürügy, mint a civilizáció terjesztése, vallás terjesztése, valami, de mindig tudták, hogy hódítanak.
Mi nem tudjuk.

Az emberek többsége az USÁ-ban nincs vele tisztában, hogy egy titkos birodalom javaiból élnek. 

Több ma a világban a rabszolgaság, mint valaha. 

 Felteszed magadnak a kérdést: nos, ha ez egy birodalom, ki a császár? Az USA elnökei nyilvánvalóan nem császárok.
A császárokat nem választják, nincs limitált uralkodási idejük, és senkinek nem tartoznak elszámolással.
Az amerikai elnökök nem felelnek meg ezeknek. De van egy császárral ekvivalens uralkodónk, amit én Corporatocracy-nak nevezek. A Corporatocracy egyének csoportja, akik a legnagyobb cégeket vezetik.
Ők tényleg császárként viselkednek. Ők irányítják a médiát akár közvetlenül, akár reklámokon keresztül.
Ők irányítják a legtöbb politikust, mert ők fizetik a kampányokat, akár cégeken keresztül, akár személyesen. Őket nem választják meg, nincs limitált idejük, senkinek nem számolnak be, és a Corporatocracy tetején levőknél soha nem tudod megmondani, hogy az illető a cégnek vagy a kormánynak dolgozik, mert állandóan mozgásban vannak. Az egyik pillanatban egy nagy építési cég elnöke, mint a Haliburton, a következőben az USA alelnöke. Vagy az elnök, aki az olajiparból jött. És ez igaz mind a republikánus, mind a demokraták pártjára. Állandóan mozgásban vannak, mint egy forgóajtó. Az idő legnagyobb részében a kormányunk láthatatlan, a szabályokat pedig vállalatok hozzák, ilyen vagy olyan módon. A kormány programjai alapvetően a Corporatocracy műhelyében készülnek, melyet a kormány elé tesznek, és amely ezután kormány program lesz. Ez egy rettentő finom kapcsolat.

Ez nem összeesküvés elmélet. Ezeknek az embereknek nem kell összeülniük, hogy tervezgessenek.
Mindegyikük ugyanazon szabály mentén dolgozik: maximalizálni kell a profitot társadalmi és környezeti hatásuktól függetlenül. A Corporatocracy manipulációja adósságon, vesztegetésen és politikai megbuktatáson keresztül a globalizáció. Éppen ahogy a FED az amerikai embereket szerződéses rabszolgaságban tartja az állandó adóssággal, inflációval és kamattal, a Világbank és az IMF ugyanezt a szerepet játssza globális szinten.

Az alap módszer egyszerű: adósíts el egy országot rajta kívül álló okok miatt vagy az ország vezetőjét korrupttá téve majd vess ki “feltételeket” vagy “strukturális átalakításokat”, gyakran a következővel együtt:

1. Valuta leértékelés. Ha a pénz értéke csökken, mindené csökken, amit abban a pénzben mérnek. Ez a megszorult erőforrásokat könnyű célponttá teszi a rájuk vadászók számára, értékük töredékéért.
2. Nagy szociális elvonások, amik tipikusan érintik az oktatást, az egészségügyet veszélyeztetik a társadalom jólétét és integritását, felkészítve őket a kizsákmányolásra.
3. Az állami szolgáltatások, vállalatok privatizálása. Ez azt jelenti, hogy a szociálisan fontos rendszereket szabadon megvehetik ás üzemeltethetik az idegen vállalatok, profitért.
Például 1999-ben a Világbank ragaszkodott hozzá, hogy a bolíviai kormány adja el az ivóvízhálózatot a harmadik legnagyobb városában az amerikai Bechtel vállalatnak.
Amint ez megtörtént, a már így is elszegényedett emberek számlái az eget kezdték ostromolni. Egészen addig, amíg a fellázadt emberek hatására a Bechtel szerződést törölték. Van ezen kívül még szabadpiac, azaz a gazdaság kinyitása minden védővám eltörlésével. Ez lehetővé tesz számos durva gazdasági beavatkozást, mint például a hagyományos vállalatok által behozott olcsó tömegtermékek ellehetetlenítik az amúgy is nyomorgó termelést, lerombolva a helyi gazdaságot. Egy példa erre Jamaica, ami a Világbanktól felvett kölcsönök után elvesztette helyi mezőgazdasági piacait a nyugati árukkal való versenyben.

Ma számtalan munkanélküli farmer van, akik képtelenek a nagyvállalatokkal versenyezni. Egy másik megoldás számos titkos, szabályozatlan, embertelen gyárat létesíteni, mely a meglevő viszontagságokat használja ki. Mivel a termelés nem szabályozott, a jelentős környezeti szennyezés borítékolható és mivel az ország erőforrásai idegen vállalatok kezében vannak, ezek nagyfokú szennyezést produkálnak. A világ legnagyobb környezetvédelmi pere zajlik ma, amiben 30.000 equadori és amazoniai ember perli a Texaco-t, ami ma a Chevron tulajdona, így a per ő ellenük zajlik, de a Texaco tettei miatt. 18-szor akkorára becslik a Texaco általi szennyezést, mint amit az Exxon produkált az alaszkai partoknál.

De az equadori eset nem baleset volt. Az olajtársaság szándékosan tette, hogy megspórolják a rendes tisztítás és tárolás költségeit. Továbbá, egy gyors pillantást vetve a Világbank által elértekre, mely elméletileg a szegény országok megsegítésén dolgozik, világos, hogy  

a Világbank csak növeli a nyomort, míg a vállalatok profitja szárnyal.

 1960-ban, a bevételi különbség a világ öt leggazdagabb országa és a világ öt legszegényebb országa között 30:1-hez volt. 1998-ra ez az arány 74:1-re változott. Míg a globális nemzeti jövedelem 40%-al emelkedett, a szegények száma 17%-kal növekedett. 1985 és 2000 között a napi kevesebb mint 1 dollárból élők száma 18%-kal növekedett. Még az USA gazdasági bizottsága is elismerte, hogy csak alig több mint 40%-a a Világbanki projekteknek sikeres. 1960-ban a Világbank hatalmas kölcsönökkel avatkozott be Equadorban. Az elkövetkező 30 év alatt a szegénység 50%-ról 70%-ra növekedett. Az alulfoglalkoztatottak és munkanélküliek száma 15%-ról 70%-ra nőtt. A társadalom adóssága 240 millióról 16 milliárdra emelkedett, miközben a szegények tulajdonhányada 20%-ról 6%-ra esett vissza. 2000-ben az equadori költségvetés fele az adósság törlesztésére ment el. Fontos leszögezni: a Világbank egy amerikai vállalat, amerikai érdekekkel. Az USA vétójogot gyakorol a világ legnagyobb pénzügyi forrásában. Hogy honnan származik a rengeteg pénz? Sehonnan. A semmiből teremtik a nemzetközi résztartalékra épülő banki szabályok szerint.

A világ Top 100-as GDP listáján az országok mellett 51 vállalat szerepel, amiből 47 amerikai székhelyű. 

Walmart, General Motors és az Exxon egyesével is gazdaságilag erősebbek, mint Szaud Arábia, Lengyelország, Norvégia, Dél Afrika, Finnország, Indonézia és sok más állam.

És miután a belső piacokat kinyitották, az árfolyamok összefonódtak és tőkepiacokon manipulálják, állami gazdaságok fordultak fel, a globális kapitalizmus jegyében a birodalom egyre csak terjeszkedik. A kis 21 inches tévédre ébredsz fel, ami Amerikáról és demokráciáról bömböl.

De nincs Amerika, nincs demokrácia!

Csak IBM, ITT, AT&T, DuPont, Dow, Union Carbine és Exxon van!

Ezek a mai nemzetek.

Mit gondolsz, az oroszok talán Marxról beszélnek amikor tanácskoznak? Lineáris programozással, statisztikai döntések elméletével, min. és max. számításokkal, ár-költség  valószínűségekkel számolnak, csak úgy mint mi. Már nem a nemzetek és ideológiák korát éljük, Mr. Beale. A világ egy rakás vállalaté, kérlelhetetlenül kitéve a megváltozhatatlan üzleti szabályzatnak. A világ egy üzlet, Mr Beale. Összességében, a világ integrációja, (különösen a gazdaság szemszögéből) a globalizáció és a mitikus “szabadpiaci” kapitalizmus egy birodalmat fed…  

Kevesen tudták elkerülni az un. “átalakításokat”, s a “feltételeket”, melyeket a Világbank és az IMF szabott, vagy a döntőbíráskodást, amit a WTO folytat. Ezek a nemzetközi pénzintézetek bár erre teljesen alkalmatlanok, mégis megszabják a gazdasági globalizáció útját. “Ilyen a globalizáció hatalma: még a mi életünkben eljön az idő, amikor a világ egyesül, habár egyenlőtlenül, de az összes nemzeti gazdaság a világban egyetlen szabadpiaci rendszerré válik.”- Jim Garrison Elnök, State of the World Forum. A világot egy maréknyi üzleti hatalom vette át, mely utalja az erőforrásokat, ami a megélhetésünkhöz kell, és a pénzt, ami az erőforrások megszerzéséhez kell. 

Az eredmény egy világmonopólium, melynek alapja nem az ember, hanem gazdasági és pénzügyi erő. És ahogy az egyenlőtlenség növekszik, egyre több és több ember válik elszántabbá. Így egy új módszer kellett, hogy kezelni tudják a rendszer ellenségeit. 

Így hát megkreálták a “terroristát”.

A terrorista elnevezés egy üres frázis, amit a rendszer ellenségeire akaszthatnak. Nem kell ezt összekeverni a kitalált Al-Kaidával, ami valójában egy számítógépes adatbázis neve volt az amerikaiak által támogatott “szent háború”-ban, az 1980-as években. “Az igazság az, hogy nincsen olyan iszlám hadsereg, vagy terrorista csoport, hogy Al-Kaida. Bármelyik jól informált ügynökség tudja ezt. Ehelyett egy propaganda háború van, hogy egy azonosítható ellenséget produkáljanak…

A propaganda mögött az USA áll.” – Pierre-Henry Bunel korábbi francia katonai hírszerző 2007-ben a Védelmi Minisztérium 161,8 milliárd dollárt kapott a terrorizmus elleni harc nevében. A nemzeti terrorista központ szerint 2004-ben körülbelül 2000 embert öltek meg feltételezhetően terrorista támadásban. Ebből 70 volt amerikai. Ezeket a számokat nézve, ami még így is felülbecsült, érdemes elgondolkozni, hogy kétszer annyi ember hal meg mogyoró-allergiában évente, mint terrorista támadásban. Miközben a vezető halálok Amerikában koszorúér elzáródás, 450.000 embert ölve meg évente. Mégis, 2007-ben a kormányzati költségek a betegség kutatásának támogatására mindössze 3 milliárd dollár volt. Azaz az amerikai kormány 2007-ben 54-szer annyit költött terrorista elhárításra, mint egy olyan betegség kutatására ami évente 6600-szor annyi ember öl, mint a terroristák.

Mégis, mivel a terrorizmus és az Al-Kaida neve minden egyes hírben felmerül, bármilyen incidens esetén, ami amerikai érdekeltséget sért, a mítosz egyre csak nő! 2008-ban az amerikai “Attorney General” javasolta a kongresszus előtt, hogy hivatalosan lépjen az ország háborúba a fantázia ellen, nem is említve, hogy 2008 júliusára több mint 1 millió ember került fel az USA terrorista listájára. Ennek az úgynevezett terrorista elhárításnak természetesen semmi köze a lakosság védelméhez, sokkal inkább a törekvéshez, hogy letörjék az egyre növekvő Amerika ellenességet mind belföldön, mind külföldön, amelyet a kapzsi vállalat terjeszkedések okoznak mely a világot rabigába hajtja. Napjaink valódi terroristái nem a sötétben találkoznak éjfélkor, és nem üvöltenek “Allah Akhbar”-t egy bevetés előtt.

Az igazi terroristák 5000 dolláros öltönyt viselnek és a legmagasabb pénzügyi és kormánykörökben dolgoznak. Mit tehetünk? Hogyan állítjuk meg a kapzsiság és korrupció rendszerét, aminek ekkora hatalma és lendülete van? Hogyan állítjuk meg ezt az aberrált csoportot, akik nem éreznek szánalmat mondjuk az egymillió lemészárolt iraki ás afgán ember iránt? A corporatocracy irányítja az energia erőforrásokat, az ópium előállítást, mindezt a profitért. 1980 előtt Afganisztán részesedése a világ ópium termelésében 0% volt. Miután a CIA által támogatott Mujahideek megnyerték a szovjetek elleni háborút, 1986-ra már a világ termelésének 40%-át produkálták.

1999-re ez a világ termelésének 80%-ára nőtt.

Amikor is valami váratlan történt. A talibánok kerültek hatalomra, és 2000-re majdnem az összes ópium mezőt felszámolták. A több mint 3000 tonna termelés visszaesett 185 tonnára, ami 94%-os csökkenés. 2001 szeptember 9-én Bush asztalán volt a teljes afgán invázió terve. Két nap múlva már ürügy is volt. Ma, az amerikai irányítás alatt álló Afganisztán ópiumtermelése a világ termelésének 90%-át adja és évről évre növekszik.

Hogyan állítjuk meg a kapzsiság és korrupció rendszerét, ami agyondolgoztatja a szegényeket a Madison Avenue-i profit érdekében? Ami megrendezett, manipulatív terrortámadásokat hajt végre? Ami előre programozott rabszolgaságot teremt és aknáz ki? Ami szisztematikusan törli el a szabadságot és sérti az emberi jogokat, hogy megvédje saját magát?

Mit tehetünk a rengeteg jól védett intézménnyel? Mint a külügyi tanács? A háromoldalú bizottság? A Biderberg csoport? és más nem demokratikus módon választott csoporttal, melyek zárt ajtók mögül irányítják politikai, pénzügyi, társadalmi és környezeti életünket? Ahhoz, hogy választ kapjunk, először fel kell ismernünk, hogy az önző, korrupt, hataloméhes csoportok nem a probléma alapvető forrásai, hanem csupán tünetei! A kapzsiság és egymás versenyszerű elnyomása nem a megváltoztathatatlan emberi természetből fakadnak,  … a kapzsiság és a szűkölködéstől való félelem valójában abból a tényből táplálkozik és erősödik, hogy egymással kell küzdenünk a túlélésért” Bernard Liertaer az Euro pénzügyi rendszer alapítója Jacque Fresco, ipari tervező és társadalomtudós vagyok

Nagyon érdekel a társadalom és egy olyan rendszer kifejlesztése, amely mindenki számára élhető. Először is, a világ korrupciója, egy a monetáris rendszer által kreált aberrált magatartás, olyan viselkedés, mely az emberek jólétét rombolja; márpedig az emberi viselkedést a környezet határozza meg, ha például ős-indiánok nevelnének fel valakit, aki soha semmi mást nem látott, akkor ő annak a rendszernek fog megfelelni. Ez igaz nemzetekre, egyénekre és családokra is, mert mindegyik megpróbálja belenevelni gyermekeibe az ő hitét.  Éreztetik az egyénnel, hogy az adott közösség része. Így alkotnak társadalmat, amit igaznak tekintenek. Létrehoznak egy működő világnézetet és hajlamosak azt állandósítani, holott minden társadalom valójában változó és nem létrehozott így állandóan harcolni kell az új ötletekért, amik a meglevő renddel konfliktusba kerülnek. A kormányok megpróbálják fenntartani azt, ami őket a hatalomban tartja. Az embereket nem azért választják, hogy változzanak a dolgok, hanem, hogy pontosan úgy maradjanak ahogy voltak.

A korrupció alap okai magában a társadalomban vannak. Hadd fogalmazzak világosabban: minden nemzet alapvetően korrupt, mert hajlamosak a meglevő rendszert fenntartani. Nem akarok magasztalni vagy lehúzni egy nemzetet sem, de a kommunizmus, szocializmus, fasizmus, a szabadpiaci kapitalizmus és minden hasonló kultúra ugyanolyan, alapvetően mindegyik korrupt. A legalapvetőbb vonása társadalmi intézményeinknek, az önfenntartásra irányuló nyomásuk

Legyen bármennyikről is szó…Legelső célja fenntartani magát az intézményt. Például a legutolsó dolog amit egy olajtársaság akarhat egy olyan energia elterjesztése, amit nem irányít. Mert az csökkenti a társadalomban betöltött értékét.

Hasonlóan, a hidegháború és a Szovjetunió összeomlása valójában az USA globális hegemóniájának megőrzését szolgálta.

 Hasonlóan, a vallások is elérik, hogy az emberek bűnösnek érezzék magukat természetes hajlamaikért, míg mindegyikük az egyetlen megváltásként hirdeti magát. Az intézmények önfenntartó viselkedésének mélyén a pénzügyi rendszer fekszik.

Hiszen a pénz a hatalom és a túlélés eszköze.

Éppen ezért, csakúgy mint egy szegény ember rászorulhat, hogy lopjon a túlélésért, ez egy természetes hajlam, hogy bármit megtegyenek azért, hogy az intézmény profitábilis maradjon. Ez különösen nehézzé teszi a profit orientált rendszerben a változást, mert nem csak nagy tömegek túlélését teszi kockára, hanem a hatalom és gazdagság köré épített elanyagiasodott életvitelünket is. A bénító szükségesség, hogy egy intézményt megőrizzenek, függetlenül annak fontosságától, nagyrészt a pénzre és a profitra vezethető vissza.

Mit nyerhetek rajta? – gondolják az emberek. Ha egy ember termékek eladásából él, akkor harcolni fog a konkurenciával, a többi termékkel, ami az intézményét veszélyezteti.

Az emberek nem lehetnek korrektek, és nem bízhatnak egymásban. 

Aki odajön hozzád, hogy van egy tökéletes házam a számodra, biztosra veheted hogy ingatlanügynök. Amikor az orvos azt mondja, hogy “azt hiszem a veséjét ki kell venni”, nem tudhatom, hogy csak a jachtját akarja kifizetni, vagy valóban ki kell venni a vesém. Egy pénzügyi rendszerben nehéz bízni az emberekben. Ha bejönnél az üzletembe és azt mondanám “A lámpám elég jó, de a szomszédban levő boltban sokkal jobbat talál.”, nem lenne sokáig üzletem.

Egyszerűen nem menne. Ha korrekt, etikus lennék, nem működne. Tehát azt mondani, hogy az ipar törődik az emberekkel, az egyszerűen nem igaz. A tisztesség nem megengedhető. A rendszer nem az emberek javának szolgálására készült. Ha törődnének az emberekkel, akkor nem helyeznék át az olcsó munkaerő reményében a gyáraikat. Az ipar nem törődik az emberekkel. Csak azért foglalkoztatnak, mert nem tudnak mindent gépesíteni vagy az még számukra nem kifizetődő. Ne emlegessük a tisztességtudást és tisztességet, ezek nem engedhetők meg az üzletben. Fontos hangsúlyozni, hogy függetlenül a társadalmi rendszertől, legyen akár fasizmus, szocializmus, kapitalizmus vagy kommunizmus; a működtető mechanizmus mindegyikben a pénz, munka és verseny. A kommunista Kína nem kevésbé kapitalista, mint az USA. Az egyetlen különbség annak a fokában rejlik, hogy az állam mennyire avatkozik be a vállalatokba. A valóság az, hogy a “monetarizmus” az igazi mechanizmus, ami a világ összes érdekét irányítja.

A legagresszívabb formája a monetarizmusnak a szabadpiaci rendszer.

Az alapvető perspektíva, ahogy a korai szabadpiaci elemzők kifejtették, mint Adam Smith, hogy az önérdek és a verseny társadalmi jóléthez vezet, mert a verseny kitartásra ösztönöz. Azonban azt nem elemezték, hogy a verseny alapú gazdaság mindig stratégiai korrupcióhoz vezet, elősegíti a már gazdagok erősödését, a társadalmi rétegződést, a munkásosztály kizsákmányolását és végül egy rejtett kormányzati diktatúrának a kialakulását, amit a gazdag elit irányít. A korrupciót gyakran definiálják mint szellemi elferdülést. Ha egy vállalat mérget önt az óceánba, hogy spóroljon, a legtöbb ember korrupt viselkedésnek tekinti azt. Egy finomabb példánál, amikor a Walmart üzletet nyit egy kisvárosban, és a kis üzleteket tönkreteszi, mert azok nem tudnak vele versenyezni, akkor ez már nem tűnik olyan egyértelműnek.

Végül is mi rosszat is csinál pontosan a Walmart? Miért kellene törődnie a kis üzletek miatt, amik tönkremennek?

Egy még ennél is finomabb példa, amikor valakit azért rúgnak ki, mert a vállalat új gépet vett, aminek olcsóbb a munkaideje. Az emberek hajlamosak ezt úgy tekinteni, hogy “Hát, ez van!”.  Nem látván a burkolt korrupcióját egy ilyen lépésnek.

Mert a tény az, hogy mindegy, hogy mérget dobunk az óceánba, monopóliumot hozunk létre vagy leépítés van, a motiváció ugyanaz! A profit!

Mindegyik példa ugyanazon mechanizmus különböző fokú megnyilvánulása, mert mindegyik a pénzügyi nyereséget helyezi ez emberek elé.
A korrupció nem mellékterméke a monetarizmusnak, sem a korrupciónak, hanem a lényege!

És bár a legtöbb ember elismeri ezt a tendenciát többé, vagy kevésbé, naivak maradnak az önzés mint mechanizmus elterjedtségével és társadalomban betöltött  szerepét illetően.

“Belső dokumentumok bizonyítják, hogy a társaság abszolút biztos volt abban, hogy a gyógyszer készlet AIDS-szel fertőzött, mégis piacra dobták a terméket az USÁ-ban, aztán Franciaországban, Európában, Ázsiában, Latin Amerikában. Az USA kormánya lehetővé tette.
Az FDA is engedélyezte, és most a kormány mégis a másik irányba néz. Több ezer ártatlan hemofíliás halt meg AIDS-ben. A vállalat pontosan tudta, hogy a gyógyszer AIDS-szel fertőzött, mégis piacra dobták, hogy a veszteség helyett profitot hozzanak ki belőle.”

Amint látod, a korrupció beépített. Mind becsapjuk a másikat, és nem várhatod el a tisztességet. …nem tudják, kit válasszanak meg.

A demokrácia szabályaiban gondolkoznak, pedig egy pénzügyi gazdaságban nem lehet demokrácia.
Ha több a pénzed a kampányokra, hogy a kormányba kerülj, az nem demokrácia. Mindig a már hatalomban levők vannak előnyben. Ez mindig az elit, a gazdagok diktatúrája.
“Vagy demokrácia lesz az országban, vagy jólét kevesek kezében, de egyszerre nem lesz mindkettő.” Louis Brandeis, Supreme Court Justice. Érdekes megfigyelni, hogy teljesen ismeretlen emberek, hogyan bukkannak fel mágikusan, mint elnökjelöltek. Aztán mire pislantasz egyet, már csak pár emberből lehet választani, akik érdekes módon mind gazdagok, és gyanúsan hasonlóak a társadalmi nézeteik.

Ez nyilvánvalóan cirkusz.
A szavazó cetlikre kerülő emberek azért kerülnek oda, mert előre kiválasztották őket a pénzügyi hatalmak, akik a show mögött állnak. Mégis, akik felismerik a demokrácia illúzióját azok is azt gondolják: “Ha sikerülne egy őszinte, tisztességes politikust hatalomra juttatni, akkor minden rendben lenne.” Míg ez logikusnak hangzik a kialakult világnézetünkben, sajnos ez egy újabb tévedés. Mert amikor arra kerül a sor, ami valóban fontos, akkor a politika intézménye és maguk a politikusok teljesen lényegtelenek a problémáink szempontjából.

A politikusok nem problémákat oldanak meg. Nincsen technikai képesítésük. Nem tudják, hogyan kell problémákat megoldani. Még ha őszinték lennének is, nem tudnának problémákat megoldani. A technikusok azok, akik a sótlanító telepeket készítik. A szerelő hozza be az áramot a házba. Az hajtja a motort, az fűt, az hűt a melegben. A technológia oldja meg a problémákat, nem a politikusok. 

A politikusok nem tudnak problémákat megoldani, mert nem arra tanították őket.
Nagyon kevesen gondolkoznak el azon, hogy mi is az, ami az életüket jobbá teszi. Pénz? Nyilván nem. A pénzt nem lehet megenni, nem hajtja a motort.

Politika? A politikusok csupán törvényt hoznak, költségvetést csinálnak és háborút indítanak.
Vallás? Nyilván nem. Az nem tesz semmit, csupán megfoghatatlan érzelmi megnyugvást ad azoknak, akiknek erre szükségük van. Az igazi kincs, ami nekünk embereknek a birtokában van, ami minden elért eredményünk mögött áll: A technológia. Mi a technológia? Ceruza, ami ötleteket rögzít papíron az autó, ami jóval gyorsabb haladást tesz lehetővé, mint a gyaloglás. Szemüveg, ami a rászorulóknak visszaadja az éleslátást. Az alkalmazott technológia nagyrészt az emberi jellemzők kiterjesztése, ami csökkenti az emberi erőfeszítést, megszabadítva minket a mindennapos munkáktól. Képzeld el, milyen lenne az életed telefon, sütő, számítógép vagy repülőgép nélkül.

Minden amit alapnak gondolsz az otthonodban: az ajtócsengő, az asztal, a mosogató: mind mind technológia, technikusok leleményes munkája.

Nem pénz, politika vagy vallás. Ezek mind hamis intézmények.
“Miért nem írsz a képviselődnek ?” Azt mondják, írj neki, ha valamit el akarsz intézni. A washingtoniaknak a technológia élvonalában kellene lenniük. Az emberi tudás élvonalában, a bűnüldözés élvonalában. Minden olyan témában, ami az emberi viselkedést befolyásolja. Ne írj a képviselődnek. Milyen emberek ők, akik a munkát irányítják?
A jövő nagyon nehéz lesz… A politikusok azt kérdezik: mennyibe kerül? A kérdés nem az, hogy mennyibe kerül, hanem hogy megvannak-e az erőforrások hozzá?
És megvannak ma az erőforrásaink, hogy mindenkinek háza legyen, mindenhol kórházat építhessünk, iskolát építhessünk, hogy a legjobb eszközeink legyenek a laborokban oktatásra és orvosi kutatásra.
Mindenünk megvan, de sajnos egy pénzügyi rendszerben élünk, és abban profit van. És mi a legfontosabb mechanizmus, ami a profit rendszert mozgatja az önérdeken kívül? Mi az ami biztosítja a versenyelőnyt?
A nagyfokú hatékonyság és a fenntarthatóság?
Nem. Az nem a rendszer része.
Ami a profit alapú rendszerben jön létre, még távolról sem hatékony vagy fenntartható.
Ha az lenne, akkor nem lenne multi millió dolláros üzlet az autójavítás. Nem lenne az elektronikai eszközök évülési ideje 3 hónap. A bőség lenne? Abszolút nem. A bőség, a kereslet kínálat törvényében valójában negatív dolog. Ha egy vállalat tízszer annyi gyémántot talál, mint általában, az a gyémánt mennyiség növekedésével jár, ami csökkenti a profitot gyémántonként.

A valóság az, hogy a hatékonyság, fenntarthatóság és bőség a profit ellenségei.
Másképpen fogalmazva: a hiány az, ami profitot hoz.
Mi a hiány? Eszköz, hogy egy termék értékét fenntartsák. Az olajkitermelés lassítása áremelkedést okoz. A gyémánthiány fenntartása magasan tartja az árakat. Ha kell szénné égetik a gyémántokat, hogy magasan tartsák az árakat. Mit jelent egy társadalom számára, ha a hiány, akár természetesen, akár mesterséges manipuláció által létrehozva pozitívum az iparnak? Azt jelenti, hogy a fenntarthatóság és bőség soha nem fog megjelenni a profit orientált rendszerben. Mivel azok pont a rendszer ellen dolgoznak. Így lehetetlen egy olyan világ, amiben nincs háború vagy szegénység. Lehetetlen a technológiát a hatékonyabb és produktívabb irányba terelni.

És legsajnálatosabban, lehetetlen elvárni az emberektől, hogy tisztességesek legyenek.

Az emberek az ösztön szót akkor használják, amikor nem tudják egy viselkedés okát. Hátradőlnek és hiányos tudásukkal kombinálnak, majd azt mondják: “Az emberek ilyenek. A kapzsiság az emberi természet része.”, mintha éveket kutatták volna. Pedig semmivel nem természetesebb, mint ruhát hordani. Mi a problémák okait akarjuk megszüntetni. Megszüntetni a folyamatokat, amik kapzsiságot, bigottságot és előítéletet szülnek, amik az embereket egymás kihasználására sarkallja. Megszüntetni a börtönöket. Jólétet. Ezek a problémák mindig velünk voltak, mert mindig hiányban és cserekereskedelemben éltünk, mindig monetáris rendszerben, ami mindig hiányt szül.

Ha megszünteted az úgynevezett durva társadalmi viselkedés okait, kiderül, hogy nem is létezik.
Hát nem velünk született tulajdonságok? Nem! Nincsen emberi természet, csak emberi viselkedés van, és ez állandóan változott a történelem folyamán. Nem bigottként, kapzsiként és korruptként születünk. Ezeket a társadalomban tanuljuk meg. A háború, korrupció, éhezések, nyomor, a szenvedés nem fog soha egy pénzügyi rendszerből eltűnni. Csak roppant kicsi javulásra lehet számítani.

Szerkesztette: J.Dzs.Schwarcz

Forrás: http://zeit-geist.blog.hu/2009/01/17/gazdasagi_bergyilkosok