Hogy kicsoda ő, azt az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje szerint élete állomásai rajzolják ki. A startköve Nyírtass, ahova nem helikopterrel érkezett, és nem ígért stadiont. Aztán a nyakas, kálvinista Debrecen következett.
Az Orbán-kormánnyal senkinek sem érdemes
A miniszterelnök-jelölti programismertető utolsó előtti placca a budapesti Diákváros tervezett helyszíne volt. – Életem legszebb napja volt 2019-ben a főpolgármester választás napja – idézett emlékeket Karácsony Gergely, aki Budapest élére kerülve megfogadta: minden itt élő főpolgármestere lesz, azoké is, akik nem rá szavaztak, és úgy gondolata: mindenkiben partnert keres. Így a kormánnyal is nyitott szívvel kezdett párbeszédet, ráadásul úgy tűnt, vannak közös ügyeik, például a Diákváros. (Ez a név 15 ezer megfizethető kollégiumi férőhelyet takar.) Ami a kormánynak oly fontos Atlétikai Stadion-projekt keretében valósult volna meg.
Csakhogy kiderült Orbán Viktor senkivel nem akar együttműködni, főleg nem az önkormányzatokkal.
– A kormány valójában a meggyilkolásunkra törekszik – jelentette ki Karácsony Gergely, aki úgy érzi, legfőbb ideje, hogy “mi is felvegyük a kesztyűt”.
A Diákváros szimbolikus ügy, hiszen a Kínai Kommunista Párt elit egyetemét építik majd a vidéki egyetemistáknak szánt férőhelyek helyett (igaz, a kabinet szerint mindkét beruházás megfér a kijelölt helyen). 2022 ezért arról is szól, lesznek-e olyan önkormányzatok, melyek pártállástól függetlenül a lakóik érdekeit képviselik.
Az LMP is beállt mögé
Nem mindig és nem mindenben értettem egyet Karácsony Gergellyel, de abban biztos vagyok, hogy ha ő lesz Magyarország miniszterelnöke, akkor egy élhető jövőt és egészséges környezet hagy a fiatalokra – hiszen ő az, aki pontosan érti, hogy milyen szociális és környezeti kihívásokkal állunk szembe, méltatta Schmuck Erzsébet az MSZP és Párbeszéd közös miniszterelnökét. És az LMP társelnöke egyben azt is jelezte: pártja Karácsony mögé sorakozik fel az előválasztáson.
Protestáns öntudat és trónfosztó hagyomány
Debrecen a frissen beszálló miniszterelnök-jelölt következő állomása, itt töltötte a diákévei jelentős részét, nagyon szerette a várost – és ez most sincs másképp.
Akkor se, ha a kormány egy fura rivalizálásba próbálta beszorítani az ellenzéki vezetésű Budapestet és a kormánypárti irányítású Debrecent, mintha az utóbbiból egyfajta „árnyékfővárost” próbált teremteni.
Ezzel a szemlélettel Karácsony nem tud mit kezdeni, szerinte az a természetes, ha mindegyik település egyaránt gyarapszik, és véletlenül sem egymás kárárára. És ha úgy tetszik, Debrecen volt a miniszterelnök-jelölt politikai eszmélésének színhelye, itt élte meg a rendszerváltást: „ott voltam, amikor ledöntöttük az elnyomást szimbolizáló szobrokat – és joggal hittem, hogy a felnőttként majd egy európai demokráciában élek”. Debrecen egy nyakas kálvinista város, Karácsony – bevallása szerint – hozza magával a protestáns öntudatot – és a trónfosztó hagyományt (lásd: a Habsburg-ház letaszítását itt deklarálták 1849–ben).
Magyarországon az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje szerint újra trónfosztásra van szükség. Az elkövetkező évek Karácsony értelmezésében nem arról szólnak, hogy egyik politikai tábor birkózik a másikkal, a jobboldal küzd a baloldallal.
Arról van szó, hogy van egy 1 százalékos kizsákmányoló elit, és van az ország 99 százaléka, a küszködő emberek tömeg – nos az 1 százalékot kell megdönteni.
Nem stadion, nem helikopter
Nyírtasson vagyunk, 270 kilométerre és sok év tizedre a mai mindennapjaimtól – de fontos dolgot akarok mondani, így idejöttem, hazajöttem, mert minden itt kezdődött. A gyerekkorom színhelyén tudom kimondani, hogy miniszterelnök-jelöltként elindulok az előválasztáson.
Egy életem van és egy hazám – és úgy érzem, a hazám nagy bajban van, mert Magyarországot a lakói egyre kevésbé érzik, tekintik a közös hazájuknak, végletes megosztottság szakítja széjjel az embereket – deklarálta hivatalosan (és meghatódva) Karácsony Gergely, hogy részese lesz az ellenzék miniszterelnök-jelölti versenyének.
Miniszterelnök-jelöltként pedig, mondta Karácsony, élete minden fontos állomását, történését hozza magával – ezek rajzolják ki, hogy valójában kicsoda ő. Elsősorban Nyírtass, amit az egykori Esze Tamás talpasainak leszármazottai laknak, akik keményen dolgozó emberek. „Ahogy az én szüleim is örökké küzdő emberek voltak. Innen viszem magammal a föld szeretetét, a természet szeretetét, amit csak egy faluszélen csavargó, bogarászó kisfiú érezhet (ha úgy tetszik, ez a zöldpolitika). És innen viszem magammal életem legnagyobb tragédiáját, édesapám halálát. Innen viszem magammal a tapasztalatot, hogy az élet milyen törékeny. És innen viszem magammal a tudást, hogy minden véges, csak az anyai szeretet végtelen. Innen viszem magammal a hitet, hogy a nehéz sorsú emberek igenis számíthatnak a többiekre, hogy egy négy gyermekét egyedül felnevelő anyukát nem hagy magára a közösség. Nem azért jött, szögezte le Karácsony, hogy stadiont ígérjen Nyírtassnak. És nem helikopterrel érkezett, mint amikor Rogán Antal, aki egykor egy lagzira ide méltóztatott idelátogatni (az erről beszámoló újság, a Népszabadság, már nincs életben).
„Én az örökké küzdő magyarokért szeretnék dolgozni, az ország
99 százalékáért, nem a leggazdagabb egy százalékot akarom szolgálni.”
– mondta Karácsony.
