És igen, már lassan elképzelni sem tudjuk, milyen ország lehetne ez, ha nem egy mindenféle tekintélyelvű autokraták és vérbeli diktátorok által körbenyalt és felmagasztalt (lásd) autokrata akarna bosszút állni rajta mindazokért a sérelmekért és traumákért, amelyek az élete során érték.

Ha nem arról szólna ez a kormányzásnak nevezett merénylet (egyetlen nap koncentrált fejleményei alapján is elborzasztó),

• hogy a miniszterelnöki pereputty éppen mit vásárolt meg hol (a Marbellára költözött Tiborcz például miután felhajtotta egy spanyol bűnöző szállodáját, egy budapesti 50 szobás szállodát is megszerzett, hogy legyen neki);

• hogy a miniszterelnök cselédsége igyekszik megmagyarázni, hogy az éppen egy sokadik szálloda üzemeltetési jogát megszerző fogalmatlan, ámde milliárdos gázszerelő tízszeresen túlárazott, közel 340 milliárdos vasútfejlesztési beruházása miért nincs túlárazva;

• hogy kiderül, hogy az ellenzéki önkormányzatok járványra hivatkozó kivéreztetésének több százmilliós hasznát is az állampárthoz köthető furcsa civil szervezetek fölözik le;

• hogy mindeközben a piff-puff, csihi-puhi szintjére lebutított, primitív propagandával gyurcsányozzák szét a mindennapokat, és igyekszik kiirtani a működő agysejteket minden diktátorok európai diktátor-példaképe;

• és hogy a mindezek ellenére vagy éppen ezért egyáltalán nem irreális választási vereség előszobájában azzal vannak elfoglalva, hogy ezt az egész rezsimet életben tartó, a jogállamból csúfot űző legfőbb ügyész leváltását kétharmados többséghez kössék (ja, Varga Judit igazságügyi miniszter nem lemondott a Pegasus-botrány után, hanem Polt Péter leválthatatlansága érdekében ügyködik).

Összefoglalva. Minden rohadtul egy irányba mutat: nem az országnak van kormánya, amelyik azért dolgozik választástól választásig, hogy ez egy élhető, minden egyes polgárának boldogulást, jólétet, szabadságot és tehetsége szerinti érvényesülést biztosítson.

Ezzel szemben a kormánynak nevezett gazdasági érdekcsoportnak van egy országa, amit arra használ, hogy a vérét szívja, hogy a közös vagyonát a nevére írassa, a pofájába röhögjön és elintézze, hogy ez lehetőleg az idők végezetéig így maradjon.

Ha semmi másból nem egyértelmű ez, akkor Varga asszonyság Polt sorsáról rendelkező gyászos törvénytervezete több, mint beismerő vallomása ennek a vergődésnek. Ahogy beismerő vallomás az is, hogy a vezérkos eligazította a szolgáit, és kiadta az ukázt: marad a gyurcsányozás.

Folytatják. Az sem baj, ha még a saját szimpatizánsaik között is akadnak olyanok, akiknek felfordul a gyomruk a stopgyurcsányozástól, ettől a méltatlanul primitív stílustól és egybites tartalomtól, a Párt nem adja fel.

 

Attól sem hasad ketté a tudatuk,
nem süllyednek el szégyenükben,
hogy a hosszú ideje Gyurcsánynéként támadott
és mocskolt Dobrev Klárát tolják a médiájukban,

miközben Márki-Zay Pétert öblös hazugságokkal próbálják címlapon lejáratni. Nincs a gödörnek alja, de mivel eddig sem volt, egészségükre. Edgart kollégát idézve: be vannak fosva, nagyon helyes. Tisztességes eszközökkel eddig sem jutottak egyről a kettőre, a becstelenség viszont mindig bevált.

Ezért aztán rohadtul nem érdekes, hogy ki nyerte a tegnap esti vitát, irreleváns, hogy hányan döntötték el ennek a vitának az alapján, hogy kire fognak szavazni, és kire nem. Egyetlen dolog érdekes:

mivel a korrupció kormánya és Rogán Bűnöző Antal, mindent el fog követni azért, hogy lehetőleg minél többen távol maradjanak már most is az előválasztástól, a jövő tavaszi éles választástól meg pláne, az ellenzéki pártok és politikusok szerepe napról napra felértékelődik.

 

Teljesen mindegy, hogy ki nyeri az előválasztást, azmögé kutya kötelessége mindenkinek felsorakozni, és nem elfelejteni, hogy ki az ellenfél.

Sem az ellenzéki pártoknak, sem a kormányváltásban érdekelt választóknak nem lehet kifogásuk innentől kezdve, ha valóban a kormányváltásban érdekeltek.

Ha az elmúlt évtizedben volt bármilyen halovány

remény arra, hogy meg lehet szabadulni az

önkényuralomtól, az most van.