Magánnyomozókat bíznak meg ellenzéki politikusok megfigyelésére
A kormányoldal nincs rászorulva arra, hogy az állami titkosszolgálatokat vesse be kompromittáló információk gyűjtésére, az ilyen munkára a „mezítlábasakat” is be lehet vonni. Tudunk olyan, ma már a magánnyomozói piacon tevékenykedő egykori titkosszolgákról, akik az előválasztáson győztes politikusok feltérképezésére kaptak megbízást.
„Két egymást kizáró állam és nemzetkép létezik a magyar politikán belül. A politikai osztály egyik része önrendelkező államban, öntudatos nemzetben gondolkodik, a másik az önfeladó állam, önmarcangoló nemzet politikai hagyományai jegyében cselekszik.
Ezt a politikai helyzetet tartom a legveszélyesebb nemzetbiztonsági kockázatnak, ami Magyarországot fenyegeti”
– mondta Kövér László házelnök még 2020 februárjában zárt ajtók mögött, a magyar polgári nemzetbiztonsági szolgálatok jelenlegi és korábbi vezetőinek. Kövér egy ünnepi rendezvényen, a szervezetek fennállásának harmincadik évfordulója alkalmából tartott eseményen beszélt, mondandóját pedig azzal zárta, hogy a legerősebb bizodalma a szolgálatokban van, reméli, hogy
minden tudást és erőt latba vetnek azért, hogy a nemzet soha többé ne hulljon porba.
Az ellenzék ezt úgy fordította le, hogy Kövér László „kilövési engedélyt adott” rájuk ezért a távozását követelték, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnöke, Stummer János pedig attól tart, a szolgálatok ezek után beavatkoznak a választásba. A kormányoldal szerint kiforgatták Kövér szavait, az Alkotmányvédelmi Hivatal szerint pedig semmilyen ünnepi beszédet nem kell értelmezni.
A kormánypártnak egyébként nincs feltétlenül szüksége arra, hogy állami erőforrásból, a titkosszolgálatok segítségével gyűjtsön – akár komprommitálásra alkalmas – információkat a politikai ellenfeleiről vagy azokról a közéleti szereplőkről, akik potenciális veszélyt jelentenek rá.
A szakértő kiemeli, hogy itt nagyon jól lehet látni a diktatúrák mechanizmusát: nem az állam, nem Orbán ad utasításokat. Azok az átlagemberek tartják fenn a rendszert, akik az intézményeket működtetik. Az egész olyan, mintha a rendszerváltás előtti Magyarországon játszódna. Miközben a Brüsszelben bejegyzett ENQA-nak fogalma sincs, mi zajlik mifelénk, simán elfogadja igazságként, amit a hatalom tálal neki.