A vágy kapitalizmusa avagy a kapitalizmus vágya
Bauer Tamás az Élet és Irodalomban nagyon egyszerű gondolatokkal vázol fel egy kapitalizmus “szen-teszenciát”. A kapitalizmusról botor kritikusok azt írják, szerinte, hogy egyenlőtlenségeket termel, és ökológiailag pusztító. Ez azért nem jó kritika szerinte, mert a szocializmus egyenlőtlenségeket termelt és ökológiailag pusztító volt, írja a valaha jó író közgazdász-politikus, hogy ne jöjjünk ezzel a kritikával, mert a kapitalista rendszer meghaladhatatlan és az parlamenti szinten demokratikus, illetve hál ’istennek nincs benne bürokratikus koordináció.
Nem csak az a baj, hogy Bauer nem veszi észre, hogy a kapitalizmus alapműködésében és globálisan a magyar állapotokhoz nagyon hasonló vagy még rosszabb autoriter keretekben működik a világ legnagyobb részén, –emberek milliárdjaira terhelve az újratermelés embertelen és környezetpusztító feltételeit. Illetve működött a tömeggyilkos koloniális-kapitalista állapotoktól kezdve. Szomorú még csak fel is sorolni a tényeket.
Bauer ugyanis nem veszi észre a kongói bányákat és harcokat, a brazil társadalmi és ökológiai közállapotokat, az india viszonyokat, az Afrika felosztásért folytatott újabb küzdelmet (tömegével gyilkolva embereket Etiópiától Ugandáig), illetve a nyugatiak által kezdett háborúkat és a menekültek millióit. És ez (sajnáljuk) mind mind csak a kapitalizmus kereteiben értelmezhető.
Bauer nem látja, hogy a globális tőke már mindenhova behatolt, és mindent eldologiasított. Nem veszi észre például, hogy a tőke és a vele együttműködő államok gazdag és már nagyon nyomorult német öregeket szállítanak például a lengyel határra, hogy ott minimálbéren tartott moldáv gondózók kezei között halljanak meg távol a családjuktól még halálukban is profitot termelve. Ezt nem látni és a szocializmusra (értsd annak primitív képére) mutogatni 2021-ben, nos ez már tényleg szánalmas.
De nem csak ez a baj, hanem az is, hogy ezzel aktívan politizál egy adott történeti és politikai kontextusban. Miután a neoliberális kísérlet nyakunkra hozta az őrjöngő nacionalizmust mint a neoliberális rend új menedzsmentjét (értsd az Orbán-rendszert), akkor ő teljes mellszélességgel kiáll a szabad piac propagálása mellett, csak azért, mert „a kapitalizmus nyugati normái” mindennél fontosabbak.
A Jobbik-SZDSZ koalíciót megtestesítő Márki-Zay-hoz hasonlóan, gyér-számú ellenzékiekkel szemben, védi a piaci mechanizmust, és a tőkét a beavatkozástól, és a történelmi perspektívában is szánalmas korrigálástól (értsd pl.rezsicsökkentés).
Szerinte nincs is más dolgunk csak megértenünk Bokros tiszta gondolatait. A piaci utópiáért semmi sem drága, indirekt módon lehet így támogatni Orbánt (aki társadalomvédőként tüntetheti fel magát) és majd (esetleg 2020-on valamikor) –
plurális alapon át is lehetne verni azt a szabad-piaci rendet, ami leállítja a fennmaradt beavatkozásokat, illetve ellehetetleníti, hogy társadalmi erők műveletlen hibbantságukban ez ellen fellázadjanak, és netalán újfajta nem-kapitalista vegyesgazdaság irányába kezdjenek tájékozódni. mondjuk önvédelemből, és a társadalmi-ökológiai kontroll igényéből.
Nem, ezt nem szabad megtenniük, mert a mindent radikálisan átalakító tőke félperifériás ideológiai őrei rájuk fognak kiabálni. Hát köszönjük ezt a cikket és programot is. Örömmel utasítjuk el.