Súlyosan megsérti Magyarország szuverenitását Vlagyimir Putyin követelőzése
Az orosz elnök hátrafelé megy, nem előre, újra akarja játszani az elmúlt negyedszázadot. Ha Magyarország enged, megkérdőjeleződne a pápai repülőtér sorsa és katonáink nem gyakorlatozhatnának ukrán bajtársaikkal.
Persze erről is nyilván Joe Biden tehet. December 7-i telefonbeszélgetésükön javasolta Vlagyimir Putyinnak, hogy fogalmazza meg, pontosan mit szeretne. Tíz nappal később aztán az egész világ megtudta, mert az orosz külügyminisztérium kitett a honlapjára egy „szerződéstervezetet” és felkérte a NATO-t, illetve az Egyesült Államokat, hogy lennének szívesek azonnal válaszolni.
Vlagyimir Putyin nem tud arcvesztés nélkül kifarolni a zsákutcából.
Úgyhogy érvényesül az eredeti orosz szándék, marad a kardcsörtetés, netán Ukrajna megtámadása.
Putyin nyolc pontban foglalta össze, mit akar:
1. a felek nem erősíthetik saját biztonságukat Oroszország rovására;
2. multilaterális konzultációkkal és a NATO-Oroszország Tanács keretei között rendezik a vitás kérdéseket;
3. megerősítik, hogy nem tekintik egymást ellenfélnek és fenntartják a párbeszédet;
4. nem telepítenek katonai erőt és fegyverzetet más európai országok területére az 1997 május 27. előttieken felül, legfeljebb minden fél egyetértésével, kivételes esetben, veszély elhárítására és csak rövid időre;
5. nem telepítenek egymás szomszédságába földi állomásoztatású közepes és rövid hatótávolságú rakétákat;
6. a NATO valamennyi tagja kötelezi magát, hogy tartózkodnak a szervezet további bővítésétől, beleértve Ukrajna és más új tagok felvételét;
7. a NATO tagjai nem folytatnak katonai tevékenységet Ukrajna és más keleteurópai országok területén, a Dél-Kaukázusban és Közép-Ázsiában;
8. az egyezmény nem értelmezhető úgy, hogy az érintené az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló elsődleges felelősségét.
A 4. pontban említett 1997. május 27-i dátum a NATO és Oroszország között Párizsban kötött alapmegállapodásra utal, amely létrehozta a NATO-Oroszország Tanácsot. Az akkori elképzeléseket jól tükrözi, hogy a felek „a demokrácia és a biztonsági együttműködés” elvei mentén tervezték megteremteni az euroatlanti térség „tartós és befogadó” békéjét. Vlagyimir Putyin ide szeretne visszautazni az időben – persze aligha a demokrácia kedvéért, hanem hogy visszacsinálja az azóta bekövetkezett eseményeket.
Legfőként az 1999-ben kezdődött bővítési folyamatot, amelynek során előbb hazánk, Lengyelország és Csehország, majd Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovénia (2004), Albánia és Horvátország (2009), Montenegró (2017), végül pedig Észak-Macedónia (2019) is NATO-tag lett.
“Magyarország nem bocsáthatná tartósan a NATO rendelkezésére repülőtereit, mint ahogyan a Horn- és a legelső Orbán-kormány tette Taszárral, ahonnan a délszláv háború idején harci repülők, felderítő-gépek és Predator típusú drónok hajtottak végre éles bevetéseket, majd 1999-től az amerikai tengerészgyalogság koszovói küldetésre induló egységeinek volt a háttérbázisa.”
Magyarországon és Ukrajnában. Az orosz követelések 7. pontja ezt az együttműködést is ellehetetlenítené, miközben Moszkva nyugodtan folytathatna hadgyakorlatokat a Kaukázuson túl vagy Közép-Ázsiában – sőt, ha sikerül bábkormányt hatalomra segítenie Kijevben, akár Ukrajnában is, mint a régi szép szovjet időkben.
Leválaszthatatlan a NATO-ról a magyar hadsereg
1997 óta számos NATO-kapacitás épült ki idehaza. Ott van mindenekelőtt a HM Pápai bázisrepülőtere, ami otthont ad a NATO egy nehéz légiszállítási ezredének is. 2016 óta Magyarország is tagja a székesfehérvári székhelyű, kifejezetten a keleti tagországok védelmét összehangoló NATO Erőket Integráló Elemnek (NFIU).
Budapesten működik a NATO Egészségügyi Kiválósági Központja. Elvileg már elérte a NATO kezdeti műveleti képességét, majd 2022-végére a teljes műveleti képességet a Székesfehérvárra telepített többnemzeti hadosztály-parancsnokság (MNDC), amelynek feladata a régió kollektív védelmi, illetve válságkezelési NATO-feladatainak tervezése és vezetése. (B. Z.)