Nyomor, a tudatlanság Budapesten is jelen van – már a Nagykörúttól kezdődik és 2022-t írunk!
Megalakította a Szikra Mozgalmat, a kínai Fudan Egyetem létrehozása ellen tízezres tömegtüntetést szervezett, és meggyőződése, hogy az ellenzéki összefogásnak együtt kell maradnia. Jámbor András – aki épp tegnap vette át képviselői mandátumát – ma is a Józsefvárosban él, ahol nemrég egyéniben győzött. Apját soha nem látta, édesanyja – aki pszichológusként dolgozott a gyermekvédelemben – egyedül nevelte. 12 éves volt, amikor a József utcába, az akkoriban különösen hírhedt Mátyás tér szomszédságába költöztek. – idézte fel Jámbor András.
Emlékszem, a szemközti kisbolt rendszeresen szerepelt a bűnügyi hírekben. Valakit egyszer egészen kevés pénzért, ötszáz vagy ezer forintért gyilkoltak meg.
Bár sohasem éhezett, szegénységben nőtt fel. Gyerekkorának meghatározó élménye, hogy a kilencvenes évek közepe táján, a Bokros-csomag bevezetése után hóban gyalogolt anyjával a gázművek ügyfélszolgálata felé. A számlatartozások miatt kikapcsolták náluk a gázt.
A Medgyessy-kormány úgynevezett száznapos programja javított ugyan a helyzetükön, de még hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy úgy érezze, gond nélkül megvehet egy Magnum jégkrémet. „Anyukámtól csak adósságot örököltem, nagymamámtól már pénzt is” – számolt be arról, minek köszönhette viszonylagos anyagi stabilitását.
Jámbor András a Szikra Mozgalom színeiben, az előválasztás után – már közös ellenzéki jelöltként – a parlamenti választást is simán nyerte a fideszes Sára Botonddal, volt józsefvárosi polgármesterrel, a fővárosi kormányhivatal vezetőjével szemben.
A Fidesz nem kizárólag a hátrányos helyzetű térségekben gondoskodott arról, hogy a szegény, iskolázatlan, funkcionális analfabéta, jórészt roma szavazók szervezetten vegyenek részt a választáson. Ugyanez zajlott Jámbor András fővárosi körzetének bizonyos részein is.
A Nagykörúttól nem messze, ötszáz-hatszáz méterre is jelen van a nyomor és az írni-olvasni nem tudás. Ezek az emberek alig kapnak valamit az államtól, számukra semmit nem jelent a parlamenti választás – jellemezte azokat az állapotokat, amelyekkel visszaélve a kormánypárt tömeges méretekben szállította a szavazókat.
A fideszes „szervezés” – Jámbor András tudomása szerint – jóval a választás előtt, zárt körben történt.
A törvény már nem tiltja sem az utaztatást, sem a szavazólapok lefényképezését. Arról, hogy egy szavazatnak mennyi lehetett az ára, Jámbor András csak pletykákból értesült. Bizonyítéka nincs rá, ezért inkább nem mond konkrét összeget.Árulkodó, hogy van olyan szegények lakta szavazókör, ahol a fideszes Sára Botond kiemelkedően jól szerepelt, míg a környező átlagos szavazókörökben nagy fölénnyel Jámbor András nyert.
A lakhatási válságra és a szociális problémákra fókuszáló helyi program népszerűsítése mellett Jámborék tartották magukat a kampányközponttól kapott instrukciókhoz.
Parlamentbe kerülésével megszünteti állását a Városházán. Az Országgyűlésben pártonkívüliként a Párbeszéd frakciójába ül be, fizetésének 30 százalékát civil szervezeteknek ajánlja fel. Nem lát ebben semmi rendkívülit. Más ellenzéki képviselők is lemondtak fizetésük egy részéről – hozta fel példaként a szocialista politikusokat.
Meggyőződése, hogy az ellenzéki összefogásnak együtt kell maradni, egyszerűen nincs más lehetőség. A választás óta azonban túl kevés idő telt el, korai lenne még okosakat mondani arról, hogy min kell változtatni.
Felkészültünk a győzelemre is, felkészültünk a szoros vereségre is,
de arra a katasztrófára, hogy a Fidesznek újból kétharmada lesz, egyáltalán nem készültünk fel
– érzékeltette, mekkora csalódást és tanácstalanságot okozott az eredmény az ellenzék soraiban.
Ha közös ügyeink intézéséről van szó, akkor felfogása szerint nincs éles határvonal a civilség, a szakpolitika és a pártok között. „Mondhatja valaki, hogy a pártpolitika szennyes dolog, amitől civilként vagy szakemberként távol akarja tartani magát, de ez nem változtat azon a tényen, hogy az életünket befolyásoló döntéseket a pártok hozzák meg” – hangsúlyozta.
Bár az ellenzéki együttműködés jövőjét még nem látja világosan, azt biztosra veszi, hogy a szolidaritás erősítésével csökkenteni lehet azokat a különbségeket, amelyeket a társadalmi újraelosztás igazságtalanságai kitermelnek.
Jámbor András a klasszikus pártpolitika, a civil szervezetek, a szakszervezetek és a szakpolitika elemeinek ötvözésével, magyar és nyugati példákat felhasználva szeretné meghatározó baloldali szerveződéssé formálni a Szikra Mozgalmat. Az előjelek biztatók: a választási vereség után közzétett tagtoborzó felhívás hatására néhány nap leforgása alatt kétszázan léptek be a mozgalomba.