Ukrajnai háborúban rengeteg embernek van egy napja, ami örökre visszavonhatatlanul tönkretette az életét. Lásd például a kisfiút… és a többi áldozatot alább.
„Csak csont, hús és vér”: háborús sebek
Épp a kramatorszki vasútállomáson vártak egy vonatra, amely kimenthette volna őket, vagy hazafelé tartottak a kórházi munkából, a bátyjuktól. Aztán már csak a robbanásra emlékeznek. A 11 éves Jana, a 23 éves Okszana és a 45 éves Olena túlélte a támadást, de örökre megváltozott az életük.
1 A 11 éves Jana Sztyepanenko, ikertestvére, Jarik és édesanyjuk, a 43 éves Natasa a kramatorszki vasútállomáson vártak épp vonatra, amellyel elmenekülhettek volna a városból, amikor az oroszok bombatámadást intéztek a pályaudvar ellen. A lánynak mindkét lábát leszakította a robbanás, az egyiket közvetlenül a bokája, a másikat a térde alatt. Édesanyjuk a bal lábát vesztette el
2 Jana és ikertestvére, Jarik a lvivi kórházban május 12-én. A fiú nem sérült meg, de Jarik a támadás utáni káoszban az állomáson maradt, és csak később vitték a családja után a lvivi kórházba
3 A hordágyon fekvő, 21 éves Nasztja Kuzikot Kijevből Németországba szállítják további kezelésekre május 5-én. A fiatal nő március 17-én hazafele tartott bátyjától Csernyihivben, amikor bombatámadás érte. Jobb lábát térd alatt kellett amputálni, bal lába pedig súlyosan megsérült
4 Hordágyra helyezik a 45 éves Olena Vitert, hogy a műtőbe vigyék az egyik kijevi kórházban május 10-én. A robbanás, amely leszakította bal lábát, 14 éves kisfiával, Ivánnal is végzett. A fiú zenész szeretett volna lenni, ha felnő, egy helyi kis zenekarnak volt tagja. Édesapja, Volodimir átmenetileg a kertjükben lévő gyöngyvirágbokor alá temette őt és egy másik fiút, aki ugyanabban a robbanásban halt meg.
5 A 22 éves Anton Gladun fekszik kórházi ágyában Cserkasziban 2022. május 5-én. A kelet-ukrajnai frontvonalon szolgálatot teljesítő katonaorvos március 27-én egy aknarobbanás következtében vesztette el mindkét lábát és bal karját
6 A 23 éves Okszana Balandinát viszi férje, Viktor a lembergi kórházban május 13-án. Okszana mindkét lábát és bal kezének négy ujját leszakította egy gránát március 27-én.
„A robbanás után rögtön úgy éreztem, mintha a lábaim az ürességbe zuhantak volna. Körbenéztem, és láttam, hogy már nincsenek sehol. Csak csont, hús és vér”
…és ez csak egy kis részlet a rengeteg háborús legkülönbözőbb és súlyos sebek, amik leírhatatlanok. Így képen látva is elkeserítő látvány, hát még élve arról nem beszélve mekkora terhet kell örök időkre viselniük. Mindez egy szellemileg lealjasodott beteg, őrült elme tettei miatt. Ő megtudja magyarázni a miértet, amit fél Oroszország egyenlőre el hisz. De eljön a megvilágosodás és előbb-utóbb az élet igazságot szolgáltat számára is.