Kicsi, sunyi és veszélyes – piszkos bomba szimulációja az amerikai Portlandben (Oregon)
Vakság volna nem érzékelni, hogy a súlyosan eszkalálódott ukrajnai háború nukleáris opciókat és fenyegetéseket is hordoz. Ezek skálája rendkívül széles, a tömeges és globális hatású csapásoktól (ICBM) a taktikai bevetésen át az úgy nevezett ‘piszkos atomfegyverig’. Utóbbi a legkevésbé veszélyes eszköz, ugyanakkor a legsunyibb is, mert súlyos zavarokat és rettegést lehet kelteni vele a civil lakosság körében. Megjelenésének esélyét növeli, hogy a csernobili és zaporizzsjai nukleáris erőművek üzemanyagának sorsa erősen kérdéses, sőt rejtélyes.
Régebben is veszélyes volt, de legalább áttekinthető
1962-ben szovjet középhatósugarú rakéták Kubába való telepítéséről volt szó, ami Amerikát közvetlenül fenyegető csapásmérő eszköz volt, viszonylag jó célzási pontossággal. Most viszont az ukrajnai háború újra a közvetlen konfliktus peremére sodorta az atomhatalmakat (kivéve Kínát), ráadásul tartósan, vagyis hosszú hónapok óta.
Mennyibe kerül egy ellenséges katona megölése?
A piszkos bomba-verzió előtt a legtöbb találgatás taktikai atomfegyverekről szólt. Ezek pusztító ereje korlátozott, de alkalmasak egy teljes városrész vagy egy nagyközség elpusztítására. Ebbe a körbe sorolható a hirosimai bomba (15 kilotonna), ami 140 ezer ember halálát okozta a robbanást követő hat hónapon belül.
A taktikai ütőerő viszont csak akkor lenne hatékony, ha az ukránok nagy csoportokba szerveznék a haderejüket, de ilyen ostobaságot az újabb hadműveletek során már nem követnek el. A háború elején fájó tanulság volt számukra, amikor az orosz légierő március közepén csapást mért egy nagyobb nyugat-ukrajnai kiképző bázisra, ahol külföldi önkéntesek is elpusztultak, és azóta ilyen jellegű veszteségek kevésbé fordultak elő.
A taktikai ütőerő viszont csak akkor lenne hatékony, ha az ukránok nagy csoportokba szerveznék a haderejüket, de ilyen ostobaságot az újabb hadműveletek során már nem követnek el. A háború elején fájó tanulság volt számukra, amikor az orosz légierő március közepén csapást mért egy nagyobb nyugat-ukrajnai kiképző bázisra, ahol külföldi önkéntesek is elpusztultak, és azóta ilyen jellegű veszteségek kevésbé fordultak elő.
Mivel a háborúskodás jórészt pénzkérdés is, ezért a reális felvetések közé tartozik a taktikai atomfegyver költséghatékonysága. A taktikai fegyver hívei arra is hivatkoznak, hogy ha egy ilyen eszköz bevetésével egyszerre ezer ellenséges katonát ölnek meg, akkor ők fejenként 28 ezer dollárba kerülnek. Ez ‘olcsónak’ számít.
UN nuclear inspectors shut down Russian ‘dirty bomb’ claim against Ukraine https://t.co/D1T6bpS2bh
— The Guardian (@guardian) November 4, 2022
Önmaga megünneplésekor Kadirov kijelentette, hogy „mindent megtesz” a különleges műveletek gyors befejezéséért. Nem szükséges különösebb képzelőerő, hogy vajon mit ért a ‘minden’ szó alatt, hiszen októberben ő sürgette nyilvánosan az elnököt, hogy vessen be alacsony hatóerejű nukleáris eszközöket Ukrajnában.
CIA igazgatója már áprilisban jelezte, hogy a gyors katonai sikerek elmaradása agresszívabb magatartás felé sodorhatja az orosz vezetést. Szintén nyugtalanságát jelezte egy amerikai politikus, aki 1995 után közreműködött az ukrán atomerő leszerelésének ellenőrzésében.