Minden vezető állami tisztségviselő Orbán Viktor vazallusa. Senki nem építhet a tisztségével járó hatáskörökre, mert nem az számít, hogy mi az intézményi beosztása, hanem az, hogy a Vezér udvartartásába tartozik-e.

Orbán bizalmasa átveheti az egészségügy fölötti irányítást, noha rendészeti miniszterként semmi köze hozzá. Egy Orbán-közeli oligarcha nagyobb hatalommal rendelkezhet egy minisztérium fölött, mint maga a miniszter. De csak addig, amíg a Vezér le nem veszi róla a kezét. Akkor egyszeriben üldözött vad lesz belőle. Itt tart az államiság Orbán Viktor uralma alatt. És a járvány mutatta meg csak igazán, hogy az állam privatizálása hová vezet.

MN: Hová vezet?
KJ: Orbán ellenzékből megbuktatta az egészségügyi reformot „az egészség nem üzlet” demagóg jelszavával, kormányra kerülve pedig magára hagyta az egészségügyet. Tíz éven át a füle botját sem mozgatta, miközben folyamatosan zajlott a kórházi orvosok és szakápolók menekülése külföldre, a magánszférába vagy más szakmába, a maradék független sajtó pedig tele volt kórházi fertőzésekről, a sürgősségi ellátás katasztrofális állapotáról szóló beszámolókkal. A tények tagadásán kívül egyetlen dolog jutott az eszébe: centralizálni, centralizálni, és még jobban centralizálni. Volt egy jól szervezett tisztiorvosi hálózatunk, elismert szakemberekkel, laboratóriumokkal, önálló hatósági jogkörökkel. Az ÁNTSZ a saját szakmai normái szerint, autonóm intézményként működött. Sikeresen szétverték, a maradékát besorolták a humánerőforrás-minisztériumba. Maradt nekünk Müller Cecília, háta mögött két rendőrtiszttel.

Ha Orbánnak éppen szüksége van a járványügyi és virológiai szakemberek tekintélyére, összehív néhányat közülük, hogy rájuk hivatkozhasson. Ha nem tetszik neki a szakvéleményük, szóba se áll velük, a papagájkommandója pedig reggeltől estig hajtogatja a parlamenttől a bulvárlapokig, hogy: „Rrrriogatás! Rrrriogatás!” A nyár végén, amikor a járványügyi adatok romlása már jelezte, hogy nyakunkon a második hullám, Orbán nagy mellénnyel bejelentette, hogy korlátozásokra semmi szükség: van elég kórházi ágy és lélegeztetőgép, mindenkit meggyógyítunk.
Csak sajnos hiába az ágy és a lélegeztetőgép, ha nincs hozzá szakápoló és orvos, aki a beteget ellássa, ha a betegnek egy hétig kell várnia, amíg megérkezik hozzá a mentő, és mire kórházba kerül, már mehet is a lélegeztetőgépre.

Ahhoz a megalomán tervhez, hogy Magyarország legyen „lélegeztetőgép-nagyhatalom”, elegendő egyetlen Vezér hűséges és szolgálatkész vazallusaival, akik a piacinál jóval magasabb áron vásárolnak be, a legtöbb pénzt pedig – mit tesz isten – Orbán Viktor egyik főtanácsadójához köthető cégnél költik el. Ahhoz azonban, hogy a tüneteket mutató beteget időben teszteljék és kórházba juttassák, és ott megfelelő ellátásban részesítsék, ahhoz bejáratott, anyagi eszközökkel és önálló hatáskörökkel ellátott szakapparátusok kellenének, amelyek képesek és mernek is a saját normáik szerint működni. A raktárakban porosodó léle­geztetőgépek és a káoszba fulladó betegellátás egyaránt Orbán önkényuralmi rendszerének a termékei. És sajnos a temérdek emberi szenvedés és szükségtelen halál is.

Magyar Nemzet reakciója “Kis János jelenleg is a CEU egyetemi professzora. Várom a lemondását követelő kiáltványt, szintén balról, mondjuk Parti Nagy Lajostól, aki már gyakorlott a műfajban (Demeter ellen már írt egy ilyet). Kis János tekintélyének most össze kellene omolnia a baloldalon. Ha ez nem történik meg, akkor nagy gond van az erkölcsi érzékkel arrafelé. Vagy Kis legalább mondjon le, ismerje el bűnét, mint Szájer József. Vagy Kis ennél alacsonyabb színvonalat képviselne? Aggódva várom a fejleményeket.“