A Sztálin által gondosan megtervezett halálgyárak szovjet modellje, másikról az aktuális ukrajnai beszámolók: a szétbombázott városok, a tömegsírok, a civilek ellen elkövetett bestiális gyilkosságok. A szálak összeérnek, miként a bűn is, és sajnos a büntetlenség is.

Az orosz-ukrán háború sajnálatos további fejleménye, hogy Magyarország végképp átcsúszott egy másik, alacsonyabb rendű kulturális dimenzióba;

immár nemzeti szinten is megtörtént az erkölcsi megfontolások teljes feladása. Felmérések szerint Európában mi vagyunk a legközönyösebbek Ukrajna, az ukránok sorsa iránt, még Dél-Amerikában is nagyobb az együttérzés irántuk. Ez rémisztő. A csehek tankokat, a szlovákok S-300-as légvédelmi rakétákat, a lengyelek rengeteg lőszert, ágyút küldtek, küldenek Ukrajnába. A románok is segítenek. Az Oroszországgal határos apró, egy óra alatt elfújható két balti állam is karakánul viselkedik. Észtország és Lettország parlamentje nem kertelt, népirtásnak nevezte az orosz hadsereg ukrajnai hadműveleteit.

És nálunk? Gyáva lapítás, Putyin mentegetése, de a háborús bűnösség ügyében azért Orbán Viktor is kénytelen volt kinyögni valamit. „Vizsgálatok, vizsgálatok, vizsgálatok, független vizsgálatokat szeretnénk látni, mert ez így zsurnalizmus”, ennyi tellett tőle.

Nagy demokrata Kaczyinski erről mondta, hogyha Orbán nem látja, amit mindenki lát, akkor menjen szemorvoshoz. Neki legalább egy szilárd tájékozódási pontja van. Az osztrák kancellár pedig így látja a helyzetet: „Katonailag semlegesek vagyunk, de nem vagyunk semlegesek a bűncselekmények megnevezésében”.

Orbán megnyugvást talál abban a magyarázatban, hogy ez a háború nem a mi háborúnk, tehát azok ott a közvetlen szomszédságunkban nyugodtan kiirthatják egymást, helyesebben az erősebb a gyengébbet.

Putyin, akárcsak a Szovjetuniót földi pokollá változtatott Sztálin, Ukrajnát változtatta pokollá

De járt ott már sok száz évvel előttük is valaki. Az Isteni színjáték első helyszíne a Pokol, s ott tett utazásához Dante Vergiliust választja kísérőjének. A Pokol előcsarnokában járnak: „Odabent sóhaj, sírás jajkiáltás zengett a csillagtalan levegőben”. Dante kérdésére, hogy kik ezek, Vergilius így felel:

„Ilyen szomorú sorsuk azon lelkeknek van, kik életükben nem csináltak se aljasat, se jót… Az ég nem tűri meg csúfságukat; a Pokol se, nehogy a gonoszak mellettük kiválónak tűnjenek”. Majd később: Ők még a halált se remélhetik, s vak létezésük annyira alantas, hogy bármilyen más sorsra irigyek…”

A világpolitikát csináló John F. Kennedy elnököt is foglalkoztatta a morális semlegesség kérdése, és ő ezt szűrte le magának Dante és Vergilius fenti párbeszédéből:

„A Pokol legforróbb helyei azok számára vannak fenntartva, akik erkölcsi válság idején kitartanak a semlegességük mellett”.

Nem tudom, maradna-e hely más nemzetek fiai számára a pokolban, ha az összes magyar idekerülne, akik, bár látják az ukrán városok és emberek ellen folyó orosz terrort, Orbánt még az erkölcsi nihilbe is vakon követik.

Olga Misik ma húszéves, és nemrég így beszélt egyik bírósági tárgyalásán:

„Oroszország arra tanít minket, hogy állandóan féljünk. Ez egy olyan ország, amely naponta megpróbál megölni. És ha nem vagy a rendszer része, akkor az olyan, mintha máris halott lennél”.

Nem hiszem, hogy cseppnyi túlzás is lenne ebben. Csupán Putyin uralkodása alatt harminc orosz újságírót gyilkoltak meg, és gondolom, nem az olvasók dühe végzett velük. Brecht szerint boldogtalan az a nemzet, amelynek példaképre van szüksége, de nincs igaza: Magyarország világosan látható nemzetközi marginalizálódása közvetlen összefüggésben van miniszterelnöke hitvány jellemével.

Már az előrelépés lenne, ha kevesebben csodálnák őt.

 

Forrás