Nagyot szív a „szendvicsgeneráció”

Nagyon vitatható a törvény sorai között felsejlő koncepció, amely az úgynevezett „szendvicsgenerációt” (a jelenlegi 30-45 éveseket) terheli agyon. Ez a generáció nemcsak a jelenben küzd egzisztenciális gondokkal a járvány és a válság miatt, de most kell bebiztosítania a jövőjét, takarékoskodnia, gondoskodnia a nyugdíjas éveiről, a gyermeki felneveléséről és idősödő szüleiről is – jelentette ki Meleg Sándor, aki szerint a másik nagy probléma, hogy rohamos léptekkel öregedik a társadalom, viszont az életkor – egyébként üdvözlendő – kitolódásával megnő az ellátásba kerülő idősek száma, tehát kevesebb keresőképesre jut jóval több idős, gondozásra szoruló személy.

Visszavághatja a segélyfajtákat

A fő probléma tehát, hogy nem tudni, milyen változásokat hoz a törvény, merthogy a pár soros módosításhoz nem kapcsolódik semmilyen magyarázat vagy végrehajtási szabályozás, de az biztos, hogy a jövőben erre való hivatkozással szolgáltatásokat szabályoz majd a kormány, amire több kormányzati megszólalásból is lehet következtetni – jelentette ki lapunknak a szakértő. További kérdéseket vet fel, hogy a szociális törvényben szereplő öregséginyugdíj-minimumot szociális vetítési alapra írják át. Ez az a bizonyos nyugdíjminimum, ami 28. 500 forint, és az összege 2008 óta nem változott: ehhez viszonyítva határozzák meg számos szociális juttatás összegét is.

A ködös megfogalmazás arra utalhat, hogy akár vissza is vághatja kormány a rászorulóknak járó segélyfajtákat. Erre több módszer is létezik, például újraszabályozzák a rászorulók körét. A szociális intézményi ellátások esetén előfordulhat , hogy a működési költségeket ráterhelhetik a hozzátartozókra. Mindez néhány jogszabály-változtatással azonnal megoldható – véli Meleg Sándor, aki szerint példa erre a rokkantnyugdíjas-rendszer 2011-es rapid megváltoztatása, amikor felülvizsgálták a jogosultságokat, és legalább 100 ezren kiestek az állami ellátásból, s újra dolgozni kényszerültek… vagy maradtak ellátás nélkül.

Amit tudni kell, hogy a Fidesz-kormányok alatt még nem volt példa a segélyezés bővítésére, és most sem arra készülnek hogy ezt emeljék, noha ennek költségei – az ismert okokból – nőnek. Mivel a szociális ellátást nem a társadalombiztosítás bevételeiből, hanem az adóból fedezi a kormány, rejtett cél, hogy ebből a zsebből ne kerüljön ki szociális célra több adóforint, viszont igy a szociális ellátásokon kell majd jelentősen faragni, avagy a jogosultak körét kell szűkíteni.

Piacosodhat az idősgondozás, aki pedig nem tud fizetni, annak marad a „fapados”

A törvénymódosítás gyakorlati következménye lehet az idősgondozás és más intézményi ellátások piacosodása: lesz egy fapados szint, amit az állam finanszíroz azon keveseknek, akik a jövedelemszintjük alapján beleférnek, és lesz egy szélesebb, elfogadhatónak mondható, de lényegében önköltséges szint, ami a tovább szaporodó nyugdíjas magánotthonokra épül, és amit a nyugdíjas vagy annak családja fizet – mondja a szociális gondozó.

Gondozási „nyomorba” kerülnek a család nőtagjai

Vannak rejtettebb folyományai is ennek törvénymódosításból kiolvasható, a kormánypárt részéről következetes – Meleg Sándor szerint viszont kártékony – koncepciónak. Példaként hozta fel Meleg, amikor a család idős tagjának gondozása a családon belül a nőre hárul, igy akkor őket terheli a helyzet több, hosszútávú következménye: kiesik a munka világából, s később nehezebben tér vissza oda. Az ápolási időszakot az állam ugyan szolgálati időnek ismeri el, de mivel csak alacsony állami térítést (ápolási díjat) kap, ez meghatározza a későbbi nyugdíjjogosultságát: vagyis alacsony nyugdíjat kap, és igy kezdődik elölről az egész spirál.

A törvényszöveg közvetetten utal az egyházi intézményekre is. Ezek megerősödése mostanság sok szakmai vitát kavar, mert a folyamat a megkívánt sokszereplős közösségi gondoskodás helyett egyfajta monopolhelyzetet eredményez. Az ilyen helyzet akkor áll elő, amikor az önkormányzat – noha tudná jól csinálni, ámaz állam nem biztosítja számára a megfelelő finanszírozást – kénytelen átadni intézményeit egy egyházi fenntartónak, amely aztán a busás állami kvótából működteti azt, de mellette akár beszedi a viszonylag magasra szabott térítési díjat is a családtól.