Amíg Orbán marad, Kína jön: Az legalább nem kérdés, hogy mi szarban vagyunk-e. – Abban vagyunk!
Az eddig nagyvonalú nemtörődömséggel kezelt Orbán-féle stikliket nem nézik el többé
Az Orbán-kormány nagy erőkkel beletrappolt az LMBT-őrületbe, és nem nagyon találják belőle a kifelé vezető utat. Igazából akkor erősödött fel ez az agybaj, amikor túlságosan nagy figyelem terelődött a Fudan egyetem ügyére.
Valószínű nem az volt a terv, hogy kiderüljön a dolog a választás előtt, főként olyan részletességgel, ahogy végül az napvilágra bukkant. Sok titkosított szerződésen ücsöröghet a kormány, melyekről aligha tudunk, most nem működött az elvárt hatékonysággal a dolog. Kipattant az ügy és meglehetősen sok embert felbőszített.
Volt egy megállapodás régebben a magyar kormány és a főváros között, melynek értelmében egy diákváros épül Budapesten, enyhítendő a vidékről érkező egyetemista fiatalok lakhatási gondjait. A kormány a csokkal a sztratoszférába lőtte fel a lakásárakat, az ingatlanárak pedig mindig viszik magukkal az albérletárakat is. Az egyetem alapvetően is hihetetlen anyagi terhet ró a családokra, mióta – ki más, mint Orbán Viktor és az ő hűséges népe – kiharcolták, hogy ne legyen tandíj. A tandíj havi néhány ezer forint lett volna.
Ettől forradalmilag megvédték a magyar családokat, helyette más jogcímen szemeszterenként – egyetemtől és szakiránytól függően – akár több millió forint is lehet a térítési díj, ami ugye nem tandíj. Ehhez kitalálták a diákhiteleket, tehát az egyetemisták már 18 éves koruktól kezdve halmozhatják az adósságot, mire kezükbe kapják a diplomát, egy lakás árával tartoznak. De még a diákhitelek – többféle van, együtt is fel lehet venni – sem fedezik a költségeket, hiszen a térítési díj mellett a lakhatás, megélhetés, szükséges jegyzetek megvásárlása is a diákra vagy a családra vár.
A diákváros ennek a problémahalmaznak egy részét orvosolta volna. Kulturált, európai színvonalú és megfizethető árfekvésű diáklakások – valamint a szabadidő hasznos eltöltésére szolgáló egyéb egységek – épültek volna magyar diákoknak. Ehhez képest találták ki Orbánék, hogy akkor jöjjön ide a Fudan.
Pontosan arra a helyre, ahol a diákváros épült volna. Úgy döntött a vezér, hogy a magyar adófizetők pénzéből, ám kínai cégekkel szépen felépítenek egy jó kis kínai campust, ahová aztán majd jöhetnek a kínai diákok.
És még meg is magyarázták, hogy a Fudan világhírű egyetem, és dejó lesz nekünk, ha idejön. Én már akkor sem értettem, mert van pár igen neves egyetem demokratikus országokban is, de azok nem mászkálnak sehová. Aki oda akar járni, annak oda kell mennie. A Fudan meg helybe jönne, az ideológiájával, a kínai nyomulással, kínai hitellel, a franc tudja, milyen titkos alkukkal együtt.
|
Kötve hiszem, hogy az Európai Uniót önmagában az különösképpen lázba hozná, hogy az egyik tagállamának a vezetője eladja Kínának a jövő generációkat.
Az már nagyságrendekkel aggasztóbb lehet, hogy a terjeszkedés nem fog megállni Budapest vagy Magyarország határán, ez csak elrugaszkodási pont.
Erre aligha gondoltak az alapító atyák, nem hinném, hogy tud tenni valamit ellene az unió. Legfeljebb jelzik a nemtetszésüket, attól még Orbán Viktor remekül fog aludni.
Amíg Orbán marad, Kína jön: Az legalább nem kérdés, hogy mi szarban vagyunk-e. – Abban vagyunk!
Az LMBT jogok egészen más tészta. Az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetés tilalma szabályozva van az unióban. Amikor Orbánék kitalálták, hogy az aljas módon kifundált, és ráadásul a gyermekek védelmét szolgálónak hazudott törvénnyel terelik el Európa figyelmét a kínai bizniszről, hatalmasat tévedtek.
Ebbe már beleszólhat az Európai Unió, annak különféle szervei, szankciókkal élhet, akár a forrásokat is elzárhatja a renitens tagállamok előtt. Az egyértelmű, hogy Kína európai nyomulását meg kell állítani. És ha ehhez az kell, hogy az eddig nagyvonalú nemtörődömséggel kezelt Orbán-féle stikliket nem nézik el többé, az sem túlságosan nagy ár.
Ez a valódi oka annak, hogy Európa nem várt szigorral és makacssággal fordult szembe a magyar kormánnyal. Az évtizede tartó nemtörődömség és a kicsinyes üzleti érdekek eltörpülnek azzal a veszéllyel szemben, amit az ázsiai nagyhatalom előretörése jelent.
Ezért ebből a csatából már nincs lehetőség kivonulni, végig kell csinálni. Nem lehet alkut kötni, a tét soha nem volt ennyire komoly.
Nem tudhatjuk, eddig milyen egyezségeket kötött Orbán a kínaiakkal, mennyire nagy a baj, van-e még kiút. Az Unióból való kilépés aligha old meg bármit, hiszen Magyarország értékét éppen az uniós tagság adja. Sorra indulnak az ország ellen az eljárások és nekem az az érzésem – ez nem bizonyított tény, csupán megérzés -, hogy nem a pedofiltörvényről szól ez elsősorban.
Nyakig benne vagyunk, az Uniónak nem nagyon van választása, meg kell állítania Magyarországot. Ahhoz meg kell állítani Orbánt. A kérdés csak az, időben vannak-e még?
Az legalább nem kérdés, hogy mi szarban vagyunk-e.
Abban vagyunk!