Lopakodó államcsínyt hajtott végre a Fidesz


„Amiről beszélünk, az ugyanis egy békés forradalom



Ország-világ szeme láttára rombolta le a Fidesz a jogállamot és szinte senki észre sem vette napjainkig.

Lopakodó államcsínyt hajtott végre a Fidesz „Amiről beszélünk, az ugyanis egy békés forradalom;
ki kell mondani a parlament első ülésén, hogy illegitim volt a rendszer, alkotmányellenes lépések összefüggő sorozatából bontakozott ki, és ami döntő: morális, politikai és alkotmányos felhatalmazás nélkül teremtette meg a mostani kormánytöbbség. Mindazokat a jogszabályokat, törvényeket, illetve paragrafusokat, amelyek ehhez a hatalomgyakorláshoz vezettek, és amelyeket 2010-től folyamatosan alkotott meg a Fidesz-kormány, érvénytelennek kell tekinteni”

Egyre-másra jelennek meg független értelmiségiek gondolatai a Fidesz leváltásnak megoldásairól, a pártok azonban még nem állnak elő ilyen tervekkel, mert attól tartanak, hogy a kormánypárt azonnal törvénybe iktat valami olyasmit, ami ezt megakadályozza és ki tudja még mire. De hogy az országnak jelentősen fel kell ébredni nem kérdés, amire az előválasztás is jó lehetőség.

Az első alkalommal, az országgyűlés első érdemi ülésén kell az alkotmányos rend helyreállításáról, a jogállam visszaállításáról rendelkező törvénycsomagot elfogadni. Ez a rendszer az, amely a korábbi liberális demokrácia, fékek és ellensúlyok rendszerét lebontotta, így lehetővé téve a kizárólagos hatalom birtoklását.  Úgy tűnik, egy feloldhatatlan ellenmondást takar: a figyelemfelkeltés, mozgósítás szempontjából rendkívül fontos az előválasztás, mert ráadásul versenyre is készteti a pártokat, ugyanakkor a verseny most kifejezetten ártalmas, hiszen a közös programot és hangot kellene minél hamarabb megtalálni. Csak annyi kellene hozzá, hogy világossá váljon mindenki számára: az alkotmányos rend helyreállítása közös ügy.

Amiről beszélünk, az ugyanis egy békés forradalom. Ki kell mondani a parlament első ülésén, hogy illegitim volt a rendszer, alkotmányellenes lépések összefüggő sorozatából bontakozott ki, és amit döntő, morális, politikai és alkotmányos felhatalmazás nélkül teremtett meg a mostani kormánytöbbség.


Mindazokat a jogszabályokat, törvényeket, illetve paragrafusokat, amelyek ehhez a hatalomgyakorláshoz vezettek, és amelyeket 2010-től folyamatosan alkotott meg a Fidesz-kormány, érvénytelennek kell tekinteni. Az ellenzéknek lényegében az egyetlen igazi erőforrás, ha minél többek számára, minél világosabban megfogalmazzák, bemutatják, hogy mit szeretnének csinálni, és hogy erre kérik, kapják a felhatalmazást a választáson.

De amikor a nyilvánosság kilencven százaléka, a Fidesz alá van gyűrve ez nehéz lesz. Mégis: helyzetbe kell kerülnie, annak érdekében, hogy békés rendszerlebontás, és az alkotmányos rend helyreállítása történhessen. Tudjuk, hogy az ellenfélnek hatalmas erőfölénye van a médiában, a közpénzfelhasználás gátlástalanul folyik a kormányzó pártok részéről, a választási rendszer is nekik kedvez. Ezeket kell legyűrni, ehhez kell minél hamarabb egyesíteni az erőket, és megkezdeni is – az emberek meggyőzését, alternatív sajtófórumok teremtésével, aktivistákkal….

De itt az emberek többsége, hogy mást ne mondjak,
kifejezetten tunya, mintha le lenne szedálva.


Igen mert itt valóban lopakodó államcsíny formájában ment végbe a rendszer fölszámolása,
és az új rezsim kiépítése.
A Médiatanács felállításától 2010 nyarán, az Alkotmánybíróság kibővítésén, tagjainak
megválasztásán, az AB jogköreinek szűkítésén át, sorolhatom a végtelenségig a lépéseket.
És egy olyan ellenzékkel álltak szemben, amelynek pártjai
legalább annyira voltak egymás ellenfelei,mint a kormányon lévőknek.

Az elmúlt évtizedekben a választók is elfáradtak, elkedvetlenedtek, sokan csalódtak a liberális demokráciában, fokozatosan hiteltelenné vált előttük annak intézményrendszere. A társadalmi elégedetlenség a 2006-os belpolitikai és a 2008-as világgazdasági válság nyomán még magasabbra nőtt. Mi, választók, rosszul jöttünk ki a rendszerváltásból, vesztesei vagyunk az elmúlt évtizedeknek. A választók viselkedésének, a társadalmi méretű depressziónak tehát megvan a társadalom-lélektani alapja.

A pártoknak miért tartott ennyi ideig, hogy ráébredjenek, mi folyik itt, és felismerjék, hogy csak egységesen tudnak eredményt elérni. Amíg ezek a pártok egymás ellen is harcoltak – az ismert médiaviszonyok közepette –, addig nem lehetett várni, hogy a magyar társadalom fölébredjen. Még a világtörténelemben nem akadt példa, hogy egy ország, amely tagja egy liberális demokrata szövetségnek – Európai Uniónak –, annak erőforrásait felhasználva legyen képes lebontani azt a liberális demokratikus rendszert itthon, amelynek a képviseletére társultunk. 

Logikus rendben építette le ezt a rendszert az Orbán-korszak, ami azt feltételezi, hogy kiszámíthatóak a lépése. Orbán azt tapasztalta, hogy viszonylag csekély ellenállással kell számolnia, és könnyedén tudja kezelni az EU-ból érkező kritikákat, egyre bátrabb lett a cél elérése érdekében.

A cél pedig nem volt más, minél erősebben központosítani, minél inkább egy kézbe venni a hatalmat. A mostani alapítványi akciókat látva is fel kell ismernünk, hogy ezek sem minőségi változás jelei, inkább talán csak azt jelzik, hogy a szemérmetlenségben, arcátlanságban szintet lépett a kormánytöbbség, ennyire látványosan és drámaian nem mutatta fel, hogy önös érdekből képes szétszerelni a magyar államot. Irdatlan pénzeket és vagyont vitt ki egy mozdulattal az állam fennhatósága alól. És adott át a klienseinek, leplezetlenül és örök időkre.

Fidesz korlátlan hatalmát a független intézmények megszállásával, és oly  módon  is biztosítani akarja, hogy a
kormányzati hatáskörből a klasszikus állami tevékenységek egyre nagyobb  területeit szervezi ki a kliensei alá.

Semmi nincs kizárva; amikor azt állítom, hogy 2013 tavaszán felkerült az önkényuralmi rendszerre a zárókő, azt is mondom,
hogy onnan kezdve semmiféle közjogi korlátja nincs a törvényhozásban, az alkotmánymódosításban,
az alkotmányozásban a mostani hatalomnak. Ezért aztán bármikor, bármit megtehet.
A veszélyhelyzeti barkácsolás is arra szolgál, hogy még arra sem kell ügyelnie, minden lényeges döntést bevigyen a parlamentbe.
A Fidesz magatartása evidensen mozgósítja majd, de ez olyan következmény, amivel számolni kell.

Ha az ellenzék mozgása növeli Orbán veszélyérzetét,
az bizonyosan nem marad következmények nélkül.

Bármit megtesznek a győzelemért, mától sokkal többet is .

 

Forrás: Elek István közíró, politikai elemző, Hírklikk Németh Péter

error: Content is protected !!