boldogság nem megvehető boldog vagyok.

boldogság nem megvehető

“Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával….


S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni – közben. S erről legtöbbször megfeledkeznek. ” Márai

Nagyon elhibázott tipikus hiba, valamilyen feltételhez kötjük a a boldogságunk, ami így kezdődik
Ha majd felnövök…
Ha majd dolgozom és sok pénzt keresek…. Ha majd megtalálom a nagy őt……. stb. és lehet folytatni.
Az ilyen hozzáállással soha nem leszünk tartósan boldogok, mert mihelyt elértük az annyira óhajtott célt, akkor jön valami más amit újra kívánni fogunk, amit még szeretnénk elérni. Lesznek boldog pillanataink.
A vágynak ez a természete, hogy “önmagát szüli újra”, azaz a vágy vágyat teremt. Aki ezt fölismeri és abba tudja hagyni a vágyak teljesítésével járó küszködést az a boldogság útjára léphet, ha bölcsen választ az élet kínálta rengeteg nagyszerű örömet, derűt, jó kedvet, adó lehetőségek közül. Hogy kinek mi, azt mindenkinek magának kell megtalálni.

Az ABSZOLÚT BIZTOS, hogy nem pirulákba van elrejtve, nem magától terem, nem szuggesztív hülyeségek mormolásával éred el “jól érzem magam, nagyon boldog vagyok …..” stb. A boldogság az út, ahogy éled az életed nem a cél. Mindaz mellett, hogy a cél kell, de miközben a cél felé haladok aközben végzem az életem feladatait örömmel.
Hisz azért választottam minden apró dolgot is, mert eközben eltudom mondani. “Jól érzem magam.” Te ki tudod mondani most őszintén, hogy jól érzem magam?
Az elég jól érzem magam, vagy “hát meg vagyok” ….. az kevés. Azt jelenti már Neked kifogásod van valamiben. Nincs kiteljesedett közérzeted. Olyan VALÓBAN minden oké. Nem a manapság jellemző színlelt “persze, hogy jól érzem magam, naná…”
Ne a boldogságot keresd, keresd azt amiben, jól érzed magad. ..és ezek a dolgok ott vannak előtted, csak észre kell venni. A boldogság a vidámságig, igazi jó közérzet egyszerűen jön erről később…
De eleve előítélettel és állandó kritikával semmit nem fogsz találni.

Konkrét gyerekkori példámat mondom el:

Nem volt ki a foci csapat és kértek, hogy álljak be. Nem tudtam focizni, még sosem tettem addig. Bele rúgtam a labdába és a céltól annyira félre rúgtam amennyire csak lehett. Szerencsém volt, hogy nem ki cikiztek, ami jellemző gyerekkorba, hanem meg mondták, hogyan rúgjak a labdába. Persze hogy nem ment azonnal. De a gyerekek szeretnek sokat foglalkozni valamivel. Természetesen a vége az lett, hogy 1-2 év múlva a kis falu legjobb focistája lettem. Olyannyira, hogy később 14 éves koromba azonnal fölvettek egy megyei csapatban. Csak azt szerettem volna kifejezni, nyilván senki nem kényszerített hogy focizzak, tettem magam öröme miatt és mert éltem haltam a fociért. Én nem kerestem a boldogságot, még a jó érzést sem. Egyszerűen ösztönösen csak fantasztikus élmény volt valamennyiünknek megélni jelen esetben a focit. Nem mondtuk, nem is kérdeztük hogy “boldog” vagyok. Egyszerűen azok voltunk. A boldogság szó kiejtése nélkül. Ez a nagy boldogság mizéria mint sok hülyeség (a sok jó mellett) ebbe az új rendszerben terjedt el. Miközben minden kimutatás azt mutatja, hogy depresszióban élen járunk. Talán sokat írtam, miközben semmit nem írtam a boldogságról, mert arról nem filozofálni kell, hanem megélni a mindennapokban. Nekem nem volt semmilyen célom amikor fociztam, csak egyszerűen fociztam. Mert mindig öröm, amikor valamit teszek azt szenvedéllyel teszem, nem “na jó megcsinálom ezt, vagy azt.” Így sose leszel boldog. Vagy örömest teszem amit választok, vagy ha az nem annak ellenére, hogy kitartóan beleadtam a képességeim, csak akkor hagytam/hagyom abba. De mert valami azonnal nem kedvem szerint alakul azt is megszoktam. SŐT TERMÉSZETESNEK VESZEM.

Hogy sikerülne valami azonnal, amit most kezdek el.
ÉSZSZERŰ, hogy nem! …. és hányan vannak valami nem úgy alakul “ez nem Nekem való” és abba hagyják. Miközben lehet Neked is szuper lett volna, mint Nekem a fociban, csak egy kis esélyt adtál volna a kibontakozásodba és lett volna türelmed ehhez. De mennyivel egyszerűbb volt mondani, ez nekem nem megy! A “gond letudva”.

Persze vannak kellemetlen napok, időszakok, de tudom minden változik, csak rajtam múlik, milyen hamar és teszek is érte, mert láttam már többször a rossz mindig jobbra fordul, mint előtte volt. De ezt az állandó Facebookozással, az örökös társ váltogatással nem lehet elérni ilyen virtuális élettel.
AMI NEM ÉLET, de lehet az életünk kellemes részlete. ..de nem ott élni…!

Aki nem tesz semmit az sose hibázik, de az életében nem lel semmire azt garantálom!
Bátran vállalni kell a mindennapi dolgokat is a hiba lehetőségekkel együtt, hiba kizárása lehetetlen az életbeli haladáshoz. A fájdalom sem arra való, hogy kellemetlenkedjen, hanem jelzi, például gond van a fogaddal, vagy megsérültél. Ha nem jelezne a fájdalom, már kihalt volna az emberiség, és ez nem túlzás. Hálás vagyok, hogy érzem a fájdalmat, bár nem tetszik, de tudom az életmentésemre szolgál.

Mj: Nem az észt akartam osztani, (nem abba a korba vagyok) bár messze a teljességtől valamit elmondtam abból amit idősödés közben megtapasztaltam.
Mentsen föl nem köteleztelek olvasásra, de talán a gondolat szikráját sikerült ebből elindítani ..már az is jó.

 

error: Content is protected !!