Az elmúlt időszakban Kína egyre inkább igyekezett az utóbbi évtizedekben megszerzett gazdasági hatalmát a geopolitika területére is kiterjeszteni, amely egyszerre jelent meg a hongkongi önkormányzati rendszer lebontásában, Tajvan egyre intenzívebb fenyegetésében mind diplomáciai, mind pedig katonai értelemben, illetve a Dél-kínai-tengeren végrehajtott erődemonstrációkban.

Kína akciói azonban mára egyre több országnál verték ki a biztosítékot, amelyek felismerték a kínai befolyás visszaszorításának fontosságát. Ezen országokat leginkább az Egyesült Államok képviseli, amely az utóbbi időben igyekezett szorosabbra fűzni hagyományos szövetségi kapcsolatait a térségben. Azt ugyan nem tudni, hogy ezek a kísérletek sikerrel járnak-e, az azonban biztos, hogy egyre inkább formálódik egy Kínával szembe helyezkedő tengely az ázsiai régióban.

Kína az utóbbi években egyre látványosabban kezdte domináns hatalomként pozícionálni magát az ázsiai térségben. Ez megnyilvánult többek között a hongkongi önkormányzati rendszer lebontásában, Tajvan egyre intenzívebb vegzálásában mind diplomáciai, mind pedig katonai értelemben, illetve a Dél-kínai-tengeren végrehajtott erődemonstrációkban, mivel Kína a tenger területének több mint 80 százalékára igényt tart. forrás: Portfolió

Az ázsiai hatalomnak azonban legalább annyira fontos a gazdasági befolyásszerzés is, amely még könnyebbé teheti a kül- és geopolitikai célok érvényesítését. Erre szolgál többek között az „Egy övezet, egy út nevű kezdeményezés is, amely Kína eddigi legnagyobb volumenű gigaprojektje és arra irányul, hogy bilaterális infrastrukturális beruházásokon keresztül kiterjessze az ázsiai ország befolyását a világban.

Kína ráadásul szeptemberben bejelentette, hogy szándékában áll csatlakozni a  csendes-óceáni partnerségről szóló átfogó és progresszív megállapodáshoz (CPTTP). Az Ausztráliát, Bruneit, Kanadát, Chilét, Japánt, Malajziát, Mexikót, Új-Zélandot, Perut, Szingapúrt és Vietnamot magában foglaló szabadkereskedelmi övezet az utódja a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) névre keresztelt kezdeményezésnek, amelyből az Egyesült Államok 2017-ben kivonult és egyelőre visszalépni sem tervez.

A kínai előretörés elsősorban az Egyesült Államok

szemét kezdte el szúrni, amely a térség másik domináns

 

hatalmának számít. Annak, hogy az Egyesült Államok

 

és szövetségesei egyre erősebben kívánnak fellépni a

 

kínai előretöréssel szemben, látható jelei vannak.

• Említhető Vietnám esete is, amely az utóbbi időben szorosabbra fűzte kapcsolatát Japánnal és az Egyesült Államokkal is, jóllehet hangsúlyozták, hogy ez nem mehet a kínai-vietnámi viszony rovására. Japánnal például a múlt hónapban kötöttek megállapodást, amelynek értelmében az ázsiai ország ezentúl védelmi berendezéseket és technológiákat adhat át Vietnámnak. Augusztusban pedig Kamala Harris, amerikai alelnök tett történelmi látogatást Vietnámban, amelynek alkalmából bátorította a délkelet-ázsiai országot, hogy lépjen fel határozottabban Kína villongásaival szemben a Dél-kínai-tengeren.

• Az Egyesült Államok a Fülöp-szigetekkel is megújította azt a szerződést, amely lehetőséget biztosít az amerikai haderőnek, hogy csapatokat állomásoztasson az országban, amely stratégiai jelentőséggel bír az Egyesült Államok számára.

• Az amerikaiak egyre több látványos gesztust gyakorolnak Tajvan irányába, amely főként fegyvereladásokat jelent és nem kis mértékben bőszíti fel Pekinget, amely a saját kormányzattal rendelkező szigetet továbbra is saját részének tekinti.

A FENTIEKHEZ HASONLÓ KÉTOLDALÚ EGYÜTTMŰKÖDÉSEK MELLETT AZONBAN A KÖZELMÚLTBAN OLYAN MULTILATERÁLIS ÖSSZEFOGÁSI KÍSÉRLETEKRE LÁTHATTUNK PÉLDÁT, AMELYEK AKÁR EGY CÉLZOTTAN KÍNA-ELLENES SZÖVETSÉGNEK IS MEGÁGYAZHATNAK.

Erősödő négyoldalú együttműködés. Ebből a szempontból érdekes a Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd névre hallgató kezdeményezés, amelyre csak Quadként hivatkoznak a nemzetközi sajtóban.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKAT, JAPÁNT, AUSZTRÁLIÁT ÉS INDIÁT MAGÁBAN FOGLALÓ SZERVEZET AKÁR EGY ÚJ PÓLUS LEHET KÍNÁVAL SZEMBEN AZ ÁZSIAI KONTINENSEN, ANNAK ELLENÉRE, HOGY KORAI MÉG MEGÍTÉLNI AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS HOSSZÚ TÁVÚ ÉLETKÉPESSÉGÉT.

A Quad létrehozásának ötletét egyébként Abe Sinzó korábbi japán miniszterelnök vetette fel még 2007-ben. Az együttműködés azonban nem tartott sokáig, egyrészt mert Abe távozni kényszerült a miniszterelnöki székből, másrészt pedig abból adódóan, hogy az akkori világpolitikai környezetben az országok többsége jobb viszony kialakítására törekedett Kínával. Ausztrália például, amely Kína egyik legjelentősebb kereskedelmi partnere, 2008-ban ki is lépett a Quadból.

Tíz évvel később azonban változtak az erőviszonyok. Ausztrália és Kína viszonya például az utóbbi években mélypontra süllyedt, olyannyira, hogy az ausztrál szövetségi kormány egyik új hatáskörével élve felbontott két szerződést, amelyet Victoria állam kötött Kínával az „Egy övezet, egy út” projekt keretein belül.

A Quad névre keresztelt kezdeményezés valódi,

 

bár ki nem mondott célja, hogy megakadályozza azt, hogy

 

Kína váljon az ázsiai kontinens megkérdőjelezhetetlen urává.

Ennek érdekében a részt vevő államok egy ambiciózus stratégia megvalósításába kezdtek, amely infrastrukturális és technológiai együttműködésen túl olyan területeken is megjelenik, mint a koronavírus-vakcinák elosztása. A csoport például megerősítette azon vállalását, hogy 1,2 milliárd koronavírus elleni vakcinát osztana szét világszerte.

Pár évvel ezelőtt a Quad-csoport országai közötti együttműködés pusztán különböző diplomaták informális eszmecseréit jelentette. Külügyminiszteri szinten először csak két éve találkoztak, de akkor is csak egy ENSZ-közgyűlés háttéreseményeként.

Joe Biden elnökségével azonban még inkább intenzívvé váltak a tárgyalások, mostanra pedig úgy tűnik, egyre inkább kezd önálló formát ölteni az együttműködés.

A legutóbbi, Fehér Házban rendezett találkozó alkalmával a felek elfogadtak egy közös nyilatkozatot, amelyben hangsúlyozták a jogállamiság, a hajózás és a berepülés szabadságának, a békés vitarendezés, a demokratikus értékek és az államok területi integritásának fontosságát. Ezek mindegyike odaszúrásként értelmezhető Peking irányába, figyelembe véve Kína utóbbi években képviselt asszertív külpolitikáját.

Bár számos kérdés merül fel továbbra is a Quad jövőjével kapcsolatban, például megjósolhatatlan, hogy melyik ország választja a jövőben inkább a Kínával való együttműködést az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésen keresztül, a jelenlegi irány egyelőre azonban az, hogy a részt vevő országok a csoport erősítésében érdekeltek.

Egy jelentős védelmi megállapodás

Mi sem jelzi ezt jobban, mint a nemrég megkötött AUKUS-megállapodás Ausztrália, valamint hagyományos szövetségesei, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között. Ennek jegyében a három ország soha eddig nem látott szintre emelte a biztonsági együttműködést, amely valószínűleg nem történt volna meg, ha Kína nem veti el a sulykot.

A megállapodás értelmében Ausztrália nukleáris meghajtású tengeralattjárókat szerez be az Egyesült Államoktól 50 milliárd dollár értékben, ami valóban mérföldkő, hiszen az ehhez szükséges technológiát eddig sem Amerika, sem pedig az Egyesült Királyság nem osztotta meg más országgal.

KÍNÁNAK TEHÁT SIKERÜLT ADDIG FESZÍTENIE A HÚRT, HOGY AUSZTRÁLIA MÁRA MÉG INKÁBB BEÁGYAZÓDOTT HAGYOMÁNYOS SZÖVETSÉGI RENDSZERÉBE, E TEKINTETBEN PEDIG NEM VÁRHATÓ VÁLTOZÁS A JÖVŐBEN.