Az élet egy átveréstan

ELVESZTETTÜK A BIZALMAT EGYMÁS IRÁNT.

Az élet egy átveréstan.

Az élet az egész világon egy óriási színjáték! – ,de nem a Shakespeare-i, á ilyet Ő nem tudott volna alkotni, -nem volt Ő politikus!! “csak egy költő”!

Az élet egy átveréstan, Emberien -na hogyan másképp!

Az átlag egyszerű kis ember nem is tudja igazán a játék nagyságát sem tétjét fölfogni!

Kezdetnek nem rossz. Játékos vagy, de nem tudod miről szól.
Miért? – mert Te nem játszol, nem osztanak neked lapot.
Habár ilyen rossz lapokkal nem is játszanál, – bedobnád.

De azt nem teheted meg: nem marad neked más éled, /ha élni akarsz/  az egyszerű mindennapi kis életed. Majd ha felnövök című gyermekkorban vágyódott NAGY BETŰS ÉLET-re, egy NAGYON NAGY BETŰS SZÍNJÁTÉK-ra gondolsz. A sajnálatos az mielőtt tévedésbe esnél, hogy a műfajt nem Te választod, azt kiosztják, mint egy rendes színházban. Valakinek tragédia, valakinek tragikomédia, valakinek vidám játék jut osztály részül.

Na nem képességed szerint. Kapcsolat szerint. A NAGY RENDEZŐI elv szerint.

Ja, vagyis nyalás szerint. Nagyobb nyalás, az nagyobb kapcsolat, a nagyobb kapcsolat nagyobb szerep és a nagyobb szerep az nagyobb szelet a vígjáték nevű életből. Vannak olyan nagyságú torta szeletek ebben a műfajban, hogyha tízszer, akár többször élnél sem tudnád fölélni. Na de neked nem ez a szerep jutott nem kell ezen rágódni, gondolkodni. A másik érdekessége az élet nevű színjátéknak, hogy akiosztott szerepet szinte lehetetlen megváltoztatni.
Minél inkább benne vagy a szerepedben annál inkább benne maradsz. Erre mondjuk bocsánat, de a  sza.ból nehéz kikászálódni, vagy:

a szegény ember még szegényebb marad.

Olyan ez mint az álló óriás kerék a vidám parkban: egyszer se fent, csak lent. Oda ültettek, oda születtél nem tehetsz róla. Ennek az óriás keréknek a további sajátossága, hogy nem akar mozdulni szeret stabilan állni. Aki fönt van persze hogy nem akar leesni, nem hülye Ő sem csak gyarló. A további sajátossága ennek az élet nevű színháznak nem, -vagy csak nagyon nehezen ismerni fől mondjuk a vígjátékon belül ki mit játszik. Pl.: csak piti hazudóst, szélhámost, vagy csalót, esetleg nagy gazembert…? Mert mindegyik túl jól játssza ahhoz a szerepét a különböző köntösök valamelyikében, pl.:  mindegyik kedves, mosolygós, barátságos, jóságos, stb látszik, de nem az. Mert a jóságos az persze, hogy jóságosan jelenik meg a színen, de a jóságosnak álcázott gazembert, hogy tudom megkülönböztetni az igazitól?  Na ez a költői kérdés! Azért nevezzük költőinek mert nincs pontos megbízható precíz válasz rá, igazi recept, hogy felismerd.

A problémát tovább növeli egyre több az álcázott pl.: jóságos ember, mint a valóságosan jóságos. Ennek valószínű az az oka, hogy pozitív szerepbe burkolózva, de erősen negatív belső jellemzőkkel lehet könnyebben följebb és följebb kerülni. Aki fönt van nem csak a pozícióját akarja megőrizni, hanem még magasabbra és magasabbra akar  kerülni. Ennél fogva aztán igazán semmilyen szinten sincs végleg biztonságban senki.

Még maga a nagy rendező sem.

Az is ki van téve egy jó kis cselszövésnek, melynek folytán lekerülhet a trónról. Ebben azonos velünk csak neki több a veszteni valója, ezért jobban fél, rémálmai vannak, állandó rettegésben éli az életét. Ezt csökkentendő úgynevezett bérenceket fogad saját pozíciója és vagyona védelmére. Neked ez nem kell, mert neked ilyen nincs. Ki akarna a helyedre lépni? Nem kell a kutyának sem. Nyugodt lehetsz senki nem tör a helyedre, nem lehet lejjebb esni.  Micsoda könnyebbség.

Na látod nincs is olyan rossz szereped, nem kell féltened semmit. Csak a Te szereped más szempontból nehezebb elviselni. A nehézségi különbség a szegény és a gazdag között, tehát a küzdelem okában van. Ő továbbra is túl jól akar élni, Te viszont túlélni akarsz. Ha nem lennél szegény még irigyelnének is. Az igaz téged b.sznak át a legjobban és a legtöbbször, de ezt Te már nem érzékeled, mert az érzékleteknek van egy küszöbszintje, amikor már semmi sem fáj.
Csak tudomásul veszed.

---

Másfelől az átverés olyan folyamatos, minek okán annyira megszoktad, igazán észre sem veszed az ösztönös alkalmazkodás törvénye miatt. De erre jó szolgálat még egy kis depresszió. Csak tovább tompítja a már amúgy ís tompa érzelmeket. Tehát igazi jó barát. Még kevésbé akarsz valamit elérni az életben, nem akarsz küzdeni érte, minek?! azért, hogy abba dögölj meg? De azért még utoljára lázadozol egy kicsit.
Eleged van az átverésből, a nélkülözésből, a kisemmizésből, undorod van ettől az elkozmált élettől. Nem erre számítottál… Pislákol, dereng még valami legbelül mélyen, igen mást vártam gyerekkoromban… Másnak láttam a felnőtteket. Igen, mert akkor Te még nem játszottál az élettel. Ő játszott veled. Most már látod a végeláthatatlan, leírhatatlan sötétséget. Nincs vége csak hossza. Lehet rendszerváltás, generációváltás látod a megfoghatatlan semmit.

Ami igazán van az a DEGENERÁCIÓ.

A köd bevon mindent. Ez iszonyat. Jól érzed.
A zűrzavar és káosz uralkodik az emberi elmékben, -szívek már rég nincsenek. Neked sem, mert régen összetörték a kapcsolataid. Ott fönt nekik meg nem is volt, mert kegyetlenek, tőrnek, tipornak, átgázolnak mindenen, mert ha nem ilyenek lennének még embereknek láttatnának. Ők nem akarnak emberek lenni, csak gazdagok. De Te EMBER vagy! Neked ez az egyetlen jog, ami jutott. Kimondhatod: semmim sincs csak egy ember vagyok a kevesek közül, ………    az egyre kevesebbek közül…. Mert fogyunk nem csak fizikai valónkban, hanem főképp becsületességben, tisztességünkben egyaránt..
..és körfolyamattá válik a hazudozás és minden szenny. Akit becsaptak előbb-utóbb Ő is visszaadja. Fogat-fogért elv megelevenedik az életek mindennapjaiban, kicsinyben és nagyban. Családban, munkahelyen, szórakozóhelyeken, a hatalmi szférákban, ugyanúgy ismerősök és barátok között.
Miért?
Mert a pokolhoz, az ördöghöz vezető út mindig kényelmesebb, egyszerűbb, mert a megbocsátás, megértés, tolerancia nem a mi műfajunk. Furcsa szerzet vagyunk: miközben mindenünk oda adnánk a lelkünk békéért, ezzel ellentétben életünk feláldozásával harcolunk ellene és nem érette.

---

Persze a harc még nem hozott békét.

A harcból eredő béke az csak a félelem miatti megnyugvás. Belül mint a vulkán kitörni készül a bosszúvágy. Ilyen békét teremtett már több hatalom, de a történelem engem igazolt, /s igazol/ míg sajnos a hatalmak nem tanultak a történelem felejthetetlen legfelsőbb fokú leckéiből. Majd fognak, de már későn!
A világ romokban a fejük fölött, de nem veszik észre.
Elvannak foglalva a maguk egoista céljaikkal az utolsó pillanatig, aminek már semmi értelme. Odavész tőlük is minden, mert a végelszámolásnál mindenki egyenlővé válik, nincs miniszter, gazdag és szegény, csak emberi lélek.
Hogy ilyen neki nincs?
Most jött el az ő baja.
Másfelől a kommunikációjára oly beképzelt ember, primitívségében nem veszi észre éppen a kommunikáció a legtöbbet ártó eszköze önmaga ellen.

---

És írja az ember könyv fejezet címekben:

a kommunikáció művészete, a kommunikáció tudománya, kommunikáció felsőfokon, …fortélyai, kommunikációs manipuláció …..
Magyarul tudod mit jelent?
ÁTBAszÁSTAN!! (….kivételek persze vannak, de azok sem feltétlen, mert Neked jót akarnak, csak úgy adják elő)
Nem kell agyalnod a jó ajánlatot amúgy is elfogadom, a rosszal meg hiába kommunikálod az agyad-agyonra, akkor sem fog kelleni.
Erre ráteszek mindent, ha szét kommunikálod az agyad én fogok dönteni és nem a Te kommunikációd.
Te is rámernél tenni mindent?
Én átlátom a kommunikációd, de Te az egyszerű beszédet már nem érted. Érted?
Már ezt sem? Látod ez a baj.

A magyar ember nem érti a magyar embert.

Mintha igen tisztelt “egyesek” azon vetélkednének ki tud jobbnál jobb  trükköt, hogyan verd át a másik embertársadat.
És még büszke is rá.
Mi meg persze megesszük, ahogy kell.
. ..és van felmentésük: csak ügyeskedtem, csak rafináltabb voltam, csak jobb volt a kommunikációm…….
Nem mondom előkelőbb ezeket mondani, mint azt hogy -csak szemét voltam.
A felmentési törekvések persze kudarcba fulladnak lásd a kapcsolatok fuldokló társadalmi és világméretű katasztrofális végkimenetelét.