Az ellenzéki összefogásra leselkedő veszélyeket taglalta a Partizánnak adott interjúban Márki-Zay Péter, és nem ugrott el a kemény kérdések elől.
Márki-Zay Péter a Mindenki Magyarországa Mozgalom alapító elnöke beszélt arról, hogy amikor 2009-ben hazaköltözött hét gyermekével, mint akkori Fidesz-szimpatizáns, miért nem csatlakozott a Lázár János vezette hódmezővásárhelyi önkormányzathoz.
Mint mondta, Lázár János nagyon komoly portfólióval és fizetéssel csábította a sikeres külföldi karriert befutott közgazdászt.
– Addigra azonban ott Hódmezővásárhelyen elég sok információt szereztem arról, hogy micsoda korrupció van a városban – mondta Márki-Zay. – Az is az aggályaim között szerepelt, hogy Lázár János rendkívül bosszúálló ember, legalábbis abszolút ilyen híre volt Vásárhelyen. Én biztosan „elárulnám”, hiszen kellően szabad gondolkodású ember vagyok, nem tudok parancsra hülyeségeket csinálni – fejtette ki Márki-Zay.
Mire a személyes találkozóra sor került, Márki-Zay elmondása szerint Lázár pontosan tudta, hogy őt milyen aggályok gyötrik a közös munkával kapcsolatban.
– Lázár megválaszolta a korrupcióval kapcsolatos kérdést is, annak ellenére, hogy azt nem tettem föl. Azt mondta: igen, van korrupció, de ő soha saját zsebre egy fillért sem – mondta Gulyásnak. Márki-Zay végül nemet mondott Lázár János állásajánlatára.
Márki-Zay Péter kitért arra is, miért indult el évekkel később Hódmezővásárhely polgármesteri címéért. Mint ismert, a 2018. februári időközi választáson nagy fölénnyel nyert a fideszes bástyának számító városban, miután függetlenként a Jobbiktól a szocialistákig mindenki beállt mögé. A sikeres példa után úgy tűnt, megvan az ellenzéki recept a 2018-as országgyűlési választásokra is, de Márki-Zay szerint az ellenzéki pártok ezt nem értették meg, az összefogás akkor meghiúsult.
– Nagyon sokat veszekedtem emiatt Vona Gáborral. A többi ellenzéki párttal is, de aki egyetlen egy jelöltet sem léptetett vissza a 106-ból, az a Jobbik volt. Rengeteget vitatkoztam, veszekedtem velük, és a Jobbik vezetőségének nagy része is engem támogatott ebben a küzdelemben, például Gyöngyösi Márton – mondta Márki-Zay, aki Gulyás kérdésére azt is sejtetni engedte, hogy Vona Gábornak esetleg a színtiszta politikai stratégián túlmutató oka is lehetett, amikor nyerhető körzetekben sem léptette vissza a jobbikos jelölteket más ellenzéki pártok javára.
– Nagyon sok példa van az ellenzéki árulásokra, akár az önkormányzati választások után is, amikor ellenzéki többségből fideszes többség lesz: valakit megvesznek, meggyőznek vagy kiszáll. Két magyarázat van: vagy hülyeségből, vagy ostobaságból születik egy ilyen döntés, vagy árulás. Én nem tartom ostobának ezeket az embereket – mondta Márki-Zay.
Kinek az érdekében árulta el Vona Gábor az ellenzéki szavazást? – tette fel a kérdést Gulyás Márton. Márki-Zay azt felelte, az árulásnak több fajta motivációja is lehet.
– A Fidesz fölépítette ezt a választási rendszert úgy, hogy minden anyagi motiváció afelé mutat, hogy minél többfelé szeletelje az ellenzéki szavazatokat. A választási rendszert, a pártfinanszírozást arra építették fel, hogy minél több ellenzéki jelölt legyen, azok ne léphessenek vissza egymás javára – magyarázta miniszterelnöki pozícióért is ringbe szállt politikus.
– Nagyon komoly anyagi motivációja volt a Jobbiknak is, ezt meg kell vallani. Ha a 106-ból egyetlen egy választókörzetben is enged, akkor ha jól emlékszem évi százmillió forinttal kevesebb finanszírozást kapott volna a fideszes államtól. Tehát van egy nagyon komoly, sok százmilliós motivációja minden pártvezetőnek, hogy ne működjön együtt. Én ezért mindig nagyon félek. És ez még csak a pénz. Ez még csak a legális, hivatalos pénz. Ebben még nincs benne, hogy kiről vannak lejárató anyagok – mondta Márki-Zay.
– Ennél azért többet sejttettél itt ennél – vetette közbe Gulyás.
– Igen. Igen. Nincsen semmi bizonyítékom rá, de nem gondolom, hogy csak ez elég lett volna, hogy a Jobbik vezetése akkor így döntsön – felelte Márki-Zay.
Gulyás Márton rákérdezett arra is, volt-e Vonának „konkrét anyagi oka”, hogy lerázza magáról az összefogásra felszólító ellenzéki követeléseket.
– Én azt gondolom, hogy két ilyen ember van, aki erre tudna válaszolni: Simicska Lajos és Vona Gábor. Esetleg még Szabó Gábor akkori pártigazgató – mondta Márki-Zay. – Nem tudok olyanról, ami ezt bizonyítaná, de még egyszer mondom, nekem az a gyanúm, hogy azért valami… És nekem az ellenzéki pártokkal mindig ez a bajom. Nagyon szeretem őket, nagyon sok szimpatikus ember van ott, de valamiért mégis, kritikus pillanatokban sokszor nem az ország érdekének megfelelően döntenek.
Márki-Zay szerint az egyik lehetséges megfejtés az lehet, hogy bizonyos politikai szereplőket zsarolással vagy egyéb módszerekkel könnyen lehet az ellenzék érdekei ellen „mozgatni”. Nem csak a jelenlegi összefogásnál lát erre jeleket, hanem a radikális, szélsőjobboldali ellenzék soraiban is. Érdekesnek találta például, hogy Toroczkai László ugyanazokban a cselekményekben vett részt, mint Budaházy, de utóbbit „elég komolyan bekasztlizták”, Toroczkait viszont nem.
– Ha embereket ennyire könnyen lehet mozgatni, akkor ott valamiféle zsarolás kell, hogy legyen a háttérben. Volner Jánost mi motiválja arra, hogy ő nem tudja megmondani előtte egy héttel, két héttel, hogy mit fog csinálni? Toroczkaiék a lépéseit mi motiválja? – tette fel a kérdést a Partizán adásának vágatlan verziójában Márki-Zay, aki szerint a vírusellenes kamupártok felbukkanása is azt a célt szolgálhatja, hogy az oltásellenes tábor ne az ellenzékhez csatlakozzon.