Féktelenség - Fidesz felszámolja  jogállamot, Orbán Viktor újraéleszti az állampárti hűségkényszert

Féktelenség – Fidesz felszámolja jogállamot, Orbán Viktor újraéleszti az állampárti hűségkényszert

Kormányváltást követően 2010 szeptemberében szinte azonnal felfigyelt Bauer Tamás, hogy a Fidesz a jogállam felszámolására készül, – ezzel szemben még csak most tartunk ott hogy a jogászok megteszik az első lépéseket az esetleges kormányváltás esetén az alkotmányozás visszaállítására. Érdemes 12 év távlatából visszanézni, miért nem találta problematikusnak egyetlen párt sem.


Bauer Tamás közgazdász, politikai közíró szerint a Fidesz felszámolja a jogállamot, céljai alkotmányellenesek. Beszél arról is, hogy Orbán Viktor újraéleszti az állampárti hűségkényszert.

Élesen fogalmazott nemrég egy írásában: a Fidesz kétharmados törvényei – az alkotmánybírók, a számvevőszéki vezetők választásáról, az új médiahatóság felállításáról – alkotmányellenesek. Számos politológus szerint kétharmaddal mindent meg lehet tenni. Ezzel szemben néhányan azt mondjuk: alkotmányosan nem lehet. A Fidesz magát a jogállamot számolja fel.

Közbevetőleg: a Fidesz azzal érvel, csupán azt teszi, amire „az emberek” a kétharmaddal feljogosították. De erre nem kértek, és nem is kaptak felhatalmazást. A demokrácia nem csak négyévenkénti választást jelent. Vannak választások – például – Oroszországban is. Miközben tudható: Putyin úgy szabta át a feltételeket – a választási rendszer módosításával, a média megregulázásával –, hogy ott már hosszú ideje nincs esélye másnak, mint az Egységes Oroszország Pártnak. Ilyesmire törekszik itt a Fidesz is. Hatalmának tartósítására kétharmaddal átalakítja a választási rendszert – egyelőre az önkormányzatit, de majd a parlamentit is –, ellenőrzése alá vonja a médiát és a kormánytól eddig független testületeket, az Alkotmánybíróságot, a számvevőszéket, az Országos Választási Bizottságot. Orbán Viktor minden kontrollintézmény élére a saját emberét ültette, a köztársasági elnök is az ő udvaronca. A hatalmi ágak elválasztása ezzel megszűnt, és ez nem fér össze az alkotmánnyal.

Úgy érti: mivel a Fidesz kiiktatta a hatalom fékjeit, ellensúlyait, kizárólagossá tette a hatalomgyakorlást? Ezt állítom. Nem marad olyan ellenőrző intézmény, amely bármiben ellentmondana a hatalomnak. Orbán azt csinál, amit akar. Holott az alkotmány tiltja a hatalom kizárólagos gyakorlására való törekvést, és kimondja: mindenkinek joga és kötelessége ezzel szemben fellépni. Akkor is alkotmányellenes a Fidesz eljárása, ha közben az alkotmány egyes pontjait kétharmaddal ehhez igazította. Például az alkotmánybírók jelölésénél megszüntette a konszenzuskényszert. Az ilyen autokratikus berendezkedés aztán visszaüt, mert elhitelteleníti magát a hatalmat. Ki ad hitelt ezek után annak, ha egy törvényre Schmitt Pál vagy akár az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy rendben van? Ki fogadná el mérvadónak az ÁSZ vagy bankfelügyelet állásfoglalását? A Fidesz egyik legveszélyesebb törvénymódosítása, hogy a köztisztviselők két hónapon belül indoklás nélkül elküldhetők. Ez a félelem törvénye.

Mennyiben az? Azzal, hogy ily módon menesztenek nemcsak állami vezetőket, hanem egyszerű köztisztviselőket is, azt üzenik az országnak: aki nincs velük, az ellenük van. Nem elég nem szemben állni a Fidesszel, szolgálni kell a pártot.

Nem egyszerűen lojalitást várnak el, hanem azonosulást? Így van. Újraélesztik az állampárti hűségkényszert. A Kádár-korszakot jellemezték a „dísz-pártonkívüliek” is: aki nem lépett be a pártba, de lojális volt, kaphatott tisztséget. Ennek mai példája Bihari Mihály alkotmánybírói és Warvasovszky Tihamér ÁSZ-alelnöki kinevezése. A Fidesz azt demonstrálja: ha valaki kész eltávolodni a másik oldaltól és a kormánypárthoz szegődni, jól jár.

Említette: az alkotmány szerint a hatalom kizárólagos birtoklásával szemben mindenkinek joga és kötelessége fellépni. Azt mivel magyarázza, hogy még sincs semmi ellenállás? Hogy a közvéleményt nem rázta meg az alkotmányos demokrácia leépítése? Hiszen töretlen a Fidesz népszerűsége. Az eltelt húsz évben, szűkebben pedig az elmúlt nyolc esztendőben a magyar társadalom jelentős része mélyen csalódott, főként az életszínvonalat illetően. A rendszerváltáskor azt hitték, jobb lesz, de eleinte rosszabbra fordult, s ebbe belebukott az MDF. A Bokros-csomagot viszonylag könnyedén átvészelte az ország, az MSZP csak kevéssel veszítette el a választást. Aztán 2006-ig gyorsan javult az életszínvonal, ám az akkori, fedezet nélküli költekezés elkerülhetetlenné tette az újabb megszorítás sokkját, ami tömeges kiábrándulással járt. Tetézte ezt a széles körű korrupció. Márpedig a magyar választók mindig morális okokból, a közpénzek körüli botrányok miatt buktatták meg a kormányokat. A kiábrándulás azzal a várakozással párosult, hogy a Fidesz mindent rendbe hoz. Ezért nem izgatja az embereket, amit a Fidesz most a demokratikus intézményekkel művel.

Csakhogy még baloldali elemzők, gondolkodók is akadtak, akik a választások előtt hűtötték a kedélyeket: nem kell riogatni a Fidesz kétharmadával, a domináns pártrendszerrel, a demokráciát nem fenyegeti semmiféle veszély, Orbán visszafogott lesz. Intellektuális és morális hibának tartom ezt a vélekedést. Itt lenne az ideje nyilvánosan elismerni a tévedést, és belátni: veszélyben a demokrácia, veszélyben a szabadság. Mi több: a korlátlan hatalmat a Fidesz súlyosan elhibázott társadalom- és gazdaságpolitikai, külpolitikai céljaira is használja. Orbán másfél évtizede valamiféle romantikus antikapitalista elképzelést hajszol: viszolyog a banktőkétől, nem szereti a multikat, húzódozik az integrálódástól a világgazdaságba. Protekcionista gazdaságpolitikában gondolkodik: azt szereti, ha a gazdaságban is övé a hatalom, ő osztja a pénzt és a piacot. Azt ismételgeti: megbukott a szabad piacgazdaság. Ami butaság. A belső fogyasztás mesterséges élénkítésével akar növekedést gyorsítani, ez pedig újra eladósodással fenyeget. Közpénzből teremtene mesterségesen középosztályt, s közben hátat fordít az elesetteknek. A magyarság „határokon átívelő újraegyesítésének” törekvése meg egyfajta puha irredentizmus, a szomszédokkal vívott hidegháború. Mindez Európában – zsákutca.

Orbán szerint az „Európai Unión kívül is van élet”. A Fidesz kormányzása a gazdasági elzárkózással, a felső középosztályt preferáló politikájával, bornírt nacionalizmusával leginkább az egykori meciari Szlovákiára és a tudjmani Horvátországra emlékeztet. Az volt mindkét országban az elszigetelődés, a lemaradás időszaka. Orbán politikája is ehhez vezet, Magyarország hanyatlásához. Minél több időt tölt a hatalomban, annál inkább. Magyarország számára létkérdés, hogy új alternatíva jelenjen meg a Fidesszel és politikájával szemben.

De milyen alternatívára gondol? Ön mondta azt is: a magyar progresszió romokban van. Akkor pedig szembenállás helyett inkább a Fidesz diktálta kényszer erősebb: alkukat kötni a túléléshez. A Fidesz erre játszik. A „nemzeti együttműködés” retorikájával azt sulykolják: ők képviselik az országot, az egészet. Pártállami logika ez is. Kádár is azt mondta: „történelmileg úgy alakult”, hogy egypártrendszer van, tehát az MSZMP lefedi az egész magyar társadalmat. Ez lenne az orbáni háromharmados berendezkedés is, amelyben ellenzéknek nincs helye.

Jelenleg magam is úgy látom: sem az országgyűlési pártok között, sem a parlamenten kívül nincs igazi demokratikus ellenzéke a jobboldalnak. Orbánék azt szeretnék, hogy ne is legyen. Kétségtelen: a hitelét veszített MSZP megbénult, nincs SZDSZ, nincs MDF. Az LMP pedig – bár emberjogi kérdésekben sokszor tisztességes az álláspontja – ugyanazt az idejétmúlt antikapitalizmust képviseli, mint a Fidesz, s felzárkózott a szomszédokkal folytatott hidegháború mellé is. De ismétlem: létérdeke Magyarországnak, hogy létrejöjjön az alternatíva, amely a Fidesszel szemben a modern, a világgazdasági integrációt szorgalmazó, újra reformokra vállalkozó gazdaságpolitikát, a szomszédokkal való megbékélést, a leszakadók felzárkóztatását és a hatalommegosztásra épülő demokratikus jogállamot képviseli. Jólétet és jogállamot. Szabadságot és szolidaritást.

2010. szept 2. 168óra

error: Content is protected !!