Friss könnyek voltak harminc évvel ezelőtt a rendszerváltáskor – A szabadságra nevelni kell minden generációt

A politikai beszédekre emlékszik aznapról? Iványi Gábor továbbiakban I.G – I. G.: Nem igazán. Az ragadt meg bennem, hogy mekkora volt vita arról, ki beszéljen a Hősök terén. Volt egy megállapodás is, hogy miről nem beszélünk – a szovjet csapatok kivonásáról, mert ez akkorra már eldöntött volt –, de Orbán Viktor ezt felrúgta. Előttem van, ahogy beszél, illetve az is, hogy mennyire könnyen túltette magát a korábbi megállapodáson.

Mégis, ha ön nem is, de sokan talán pont ezért, csak rá emlékeznek arról a napról. I. G.: Rendkívül erőszakos volt már akkor is Orbán, mindenképpen ő akart beszélni, és foggal-körömmel ragaszkodott az elképzeléséhez.

Amikor Saul megy a damaszkuszi úton, megjelenik neki Jézus és megkérdi: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Saulból ekkor Pál lesz, az apostol.
De előfordulhat, hogy egy Pálból lesz Saul? I. G.: Érdekes kérdés, hogy van-e a damaszkuszi útnak fonákja. Van, hogyne lenne! Igen, ilyen ember Orbán Viktor is, aki kimagaslott a tömegből, mindent megkapott, hogy jót cselekedjen, hogy felemelje ezt a népet, de

hatalmát arra használta fel, hogy politikai ellenfeleivel leszámoljon, és

saját magát, valamint a közvetlen környezetét gyarapítsa.

A harmincéves évfordulóra lehet méltó módon emlékezni?
I. G.: Sok akkori érintett már nincs az élők között, legyen áldott az ő emlékük.
Boldogok, akik nem élték meg, mi lett a rendszerváltásból, hogy hogyan próbál bekebelezni mindent,
anyagi és erkölcsi javainkat Orbán Viktor. Abban a gyárban, ahol a Fidesz politikáját alakítják,
azt gondolják, ők a tökéletes bűnözők, akik soha nem buknak le. Pedig egyszer mindenki lebukik.

Gondolta volna, hogy ekkora szálka lesz a hatalom szemében? I. G.: Viharfelhők már akkor is gyülekeztek, látszott az autoritásra törekvés, de nem gondoltam volna. Én már akkor is úgy voltam vele, hogy egy igazi politikus belehal abba, hogy jó döntést hozzon. Ezt ma nem látom.

Nem hiszek abban, aki gátlás és korlátok nélkül ér el sikereket.

Azt a politikust, aki a kapzsi hatalom- és vagyonszerzés

áldozata lesz, azt sem megérteni, sem tisztelni, sem követni nem lehet.

Mit lehet tenni? I. G.: Csak annyit mondani: térj meg, vagy el fogsz kárhozni.

Hol siklott ki a rendszerváltás története? I. G.:

Ott, hogy nem vetettünk számot azzal, hogy

 

a szabadság nem fejlődik önmagától.

 

A szabadság egy nagyon érzékeny növény,

 

amely törődés nélkül elszárad.

 

A szabadságra nevelni kell minden generációt.
Ráadásul

nem tettünk meg mindent, hogy a vírusok, a kommunizmus, az antiszemitizmus és a fasizmus vírusa ne betegíthessen meg újra.

Most nincs szabadság? I. G.: Most létrehozzák az illiberalizmust, amit akár fasizmusnak is nevezhetünk, ahol nem a jogok és a szabadság az elsődleges, hanem a korlátozás. Ez nem előrelépés, ilyen már volt 75 éve és gyalázatos véget ért. Aki oda megy vissza, mint a Bibliában az eb, aki a saját okadásához tér vissza, vagy mint a megmosdatott disznó a saját fertőjébe, az nem előre tart. Ezt akartuk harminc éve?

Azt mondják, most kereszténydemokrácia van. I. G.: Hol van a világon még egy olyan hely, ahol azt mondják, hogy kereszténydemokrácia van, de Jézus ott van az évi háromezer kilakoltatott család között, ott van a menekültek között, ott van a társadalom szélére vetettek között?

Nem ezt akartuk, amikor Nagy Imrének és mártírtársainak újratemetésekor

temettük azt a világot, amit Kádár-rendszernek hívunk.