Magyarországnak idestova 12 éve nincsen miniszterelnöke – kiderül, akit miniszterelnöknek látunk, miért nem az
Lehet vadul hangzik amit mondok, de a miniszterelnököt nem arról lehet megismerni, hogy ez van a névkártyájára írva, hanem arról, hogy az országért dolgozik, s esküje szerint cselekedeteit az ország érdekei szabják meg. Márpedig arról, aki a “MINISZTERELNÖK” feliratú irodában ma tevékenykedik arról ez a legnagyobb jóindulattal sem állítható.
Esküjében azt állította: “Az Alkotmányt megtartom és megtartatom.” Hol van az az Alkotmány? Arra is esküdött: “lelkiismeretesen elvégzem.”
Hogyan egyeztetheti össze a miniszterelnöki feladataival, a lelkiismeretével, hogy több százezer ember nyugdíjra összespórolt háromszáz-ezer milliárd forintját elszórta – például – üres stadionokra?
Hogyan egyeztetheti össze a miniszterelnöki feladataival, hogy több ezer kisembertől, trafikostól elvette a megélhetést?
Hogyan egyeztetheti össze a lelkiismeretével, hogy több százezer családot szakított szét – külföldre kényszerítve az ifjakat a megélhetésért, s magukra hagyatva az időseket, itthon?
Hogyan egyeztetheti össze a feladataival, – és a miniszterelnöki esküjével, amelyben azt ígérte, hogy minden magyarért dolgozik, – hogy miközben az ő lánya évi 15 millióért tanult Svájcban, aközben 500.000 gyereknek idehaza nem jutott elég ennivaló?
Hogyan fér össze a lelkiismeretével, a miniszterelnöki feladataival, hogy az ország államadóssága 2010-ben 21 milliárd volt. Ma 36,6 ezer milliárd.
Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük 20 év múlva Orbán Ráhel a Magyar Idegenforgalom teljhatalmú úrnője, férje – az addigra kigolyózott a Garancsi utódaként – a legnagyobb építési vállalat tulajdonosa lesz.
A fociban oly sikertelen Orbán Gáspár megkapja a teljes magyar sport, inclusive a MOB vezetését és persze tulajdonba az infrastruktúrát. A következő Orbán-lány, ha az orvosi pálya érdekli, akkor az EKSZ – Elit Kórházak Szövetsége – elnöke és tulajdonosa lesz.
Matolcsynak sem jósolok nagy jövőt, ha a következő Orbán gyerek a bankszakma iránt érdeklődik. És kizárt dolog, hogy egy ilyen kiterjedt famíliában ne lenne valaki, akit igazán érdekel a művészet. Különös tekintettel a festészetre.
És akkor még nem ejtettünk egyetlen szót sem a családi mellékágakról, a Vitézy-ekről, a két Orbán testvérről, s azok leszármazottairól.
Így tehát nem merész a következtetés: Orbán nem országot vezet, hanem dinasztiát alapított és épít. Rokonokkal, – mostmár másodgenerációs ifjakkal – foglalja el az állami vagyont és a pozíciókat.
Orbán Viktor tehát nem miniszterelnök,
hanem dinasztiaépítő. Őt nem az ország és a magyarok sorsa érdekli csak a család gyarapodása.