Ami ma Magyarországon van az nem szóbeli terror, az rendes, normális terror – Síklaki
Síklaki István szociálpszichológus nem hiszi, hogy azok a negatív hatások, amik a társadalmat az oktatásban és az egészségügyben érik, ne ülepednének le egyre szélesebb körben. A társadalom igenis reagál ezekre, legfeljebb az nem manifesztálódik.
Már bizonyítékok vannak arra, hogy az oktatás tudatos leépítése folyik. Az egészségügy átalakítása és a járványkezelés is katasztrofális eredményeket hozott. Erkölcsileg szétesett a társadalom, és még sem reagál minderre.
Egyrészt valószínűleg reagál, csak az nem manifesztálódik. Azért ezek szép lassan ülepednek. Az a baj, hogy műveltségi, érzékenységi szempontból pont az a réteg, amelyikre leginkább támaszkodik a Fidesz, az a legkevésbé érzékeny. Hiszen maguk is tudatlanok, tájékozatlanok, tehát náluk nem nagyon várható változás. Nagyon sokan pedig egyszerűen csak morognak, elkönyvelik ami van, de nem érzik úgy. hogy az ő dolguk volna ezt bármiféle módon kifejezésre juttatni.
Akkor most mit csináljunk? Ha a kettő közül kell választani, azt sem tudom, – ezt sem szeretem, de ezt már megszoktam, hát akkor maradjon.” Nagyjából egy ilyenfajta tehetetlenségi hatást sejtek.
Mikor és miért vesztette el a magyar társadalom az ellenállóképességét azzal szemben, hogy legalább a jövőjét befolyásoló ágazatokat, az oktatást és az egészségügyet megvédje. Hiszen mind a kettő véresen komolyan érinti… Igen, de ez az ellenállóképesség igazából sose volt. Egyszerűen beleivódott a magyar társadalomba, hogy ezzel neki nincs dolga. És most, amikor azzal szembesül, hogy akkor viszont, ha az állam nem csinálja, nagy gáz van, valamit tenni kellene.
Mi volt az, amivel oly mértékben tudta befolyásolni ez a kormány, a közvéleményt, hogy ne álljon ki egységesen a saját érdekeiért. Ez egy folyamat volt. Kezdődött azzal a káosszal, ami Orbánt a kétharmadhoz segítette 2010-ben, folytatódott azzal, hogy egy nagyon erőskezű, határozott politizálást indított el, amire nagyon ki volt éhezve a társadalom, és fontosabb volt az, hogy erős kezet látnak, mint az, hogy az az erős kéz az mit csinál. Ez volt az indulás.
Onnantól kezdve viszont hallatlan következetességgel, igazi náci, göbbelsi, vagy bolsevik következetességgel azt kommunikálja nap, mint nap, hogy „nincs mit tenni. Enyém a teljhatalom, ti ne ugráljatok, fölösleges ugrálni”. És ezt nagyon hatásosan kommunikálja folyamatosan. Az emberek pedig hozzászoknak ehhez, „ja, hát igen, hát most mit csináljunk?” Ahogy belebénultunk a szocialista diktatúrába, ebbe is simán belebénulunk. Annak ellenére, hogy most nincsenek itt az oroszok.
Csak két apró gesztus, amit a kormányra kerülés első napjaiban kommunikált brutális erővel Orbán:
„itt csak én lehetek okos, és szép, csak én dönthetek mindenben, a legelvetemültebb dolgokban is.
A ’98-as hatalomra kerüléskor ezt csinálta a Nemzeti Színházzal, hiába volt nemzetközi zsűri, hiába volt egyértelműen elkezdve, azt mondta: én döntöm el, hogy ki, és milyen színházat, hova fog építeni, mert én vagyok az atyaúristen.
Ezt megismételte 2010-ben, amikor egy nemzetközi zsűri hosszas pályáztatás után kimondta, hogy ki nyerte az Operaház főigazgató posztját, és a miniszter meg is bízta.
Még aznap délután telefonált Orbán, azzal, hogy azonnal visszavonni, én mondom meg, hogy ki lesz, Ókovács Szilveszter lesz, mert én vagyok az atyaúristen. Ezek olyan nyilvánvalóan önkényes, ostoba és hozzá nem értő gesztusok, amelyeknek egyetlen mondanivalója, hogy „itt mindenkinek kuss! Csak én diktálhatok!” Ez csak két példa, de folyamatosan ez a kommunikáció zajlik.
Egyszerűen, ha erre idomítanak egy társadalmat, akkor egy darabig ebbe bele tud bénulni.
Vagyis a kommunikáció szintjén vagyunk terrorizálva. Igen. És ez nem pusztán kommunikáció, ez az a helyzet, amikor meg vagy fosztva attól, hogy azt mond, amiről tudod, hogy mi az igazság. Volt az a grundjáték, amit még gyerekkoromban megtapasztaltam, hogy a nagyfiú odamegy a kisfiúhoz, meglöki, és azt mondja: „szidtad az anyámat?” Mindenki, aki ott van tudja, hogy szó sem volt erről, de nem lehet azt mondani, hogy nem, mert akkor az a válasz: „mi, meghazudtolsz?”! Ez nem szóbeli terror, ez rendes, normális terror. Hogyha valakinek a hatalom a kezében van, ráadásul egy olyan kvázi abszolút hatalom, amilyen most a kétharmad révén Orbánnak, akkor ez nem szóbeli terror.