MEGVILÁGOSODÁS – HUSZONHATSZOR Orbán kijön a templomból

MEGVILÁGOSODÁS – HUSZONHATSZOR Orbán kijön a templomból

Mi az?

Adventi rorátén

a miniszterelnökünk

 

Orbán Viktor az elmúlt napokban gondoskodott arról, hogy úgy derüljünk nagyot, hogy közben mégsem legyen jókedvünk.

Nem is egyszer, mondhatnánk véletlenül sikerült ez neki, hanem egy egész szériát nyomott le ország-világ előtt. Biztosan szándékán és akaratán kívül, sőt valószínűleg pont ennek ellenkezőjét tervezte, de hát tudjuk: ember tervez, Isten végez. Soha nem volt ez az istenes dolog aktuálisabb az ő esetében, mint éppen most, Advent idején.

Ország-világ tanúja volt annak, ahogy a Telex tudósítója megpróbálta szóra bírni a most éppen ájtatos manó képében tetszelgő miniszterelnököt néhány húsbavágó, aktuálpolitikai kérdés kapcsán. Orbánnak a fontos kérdésekre csupán annyi válasza volt, hogy:

„Ember! Most jövök ki a templomból!”

Egy ismerős nyitotta rá a szememet a miniszterelnök magaviseletének álságos voltára.

A közösségi oldalon felhívták a figyelmet arra, hogy a hajnali istentisztelet (amiről Orbán távozóban volt éppen) Advent idején az úgynevezett roráté, vagy más néven angyali mise. A roráté a római katolikusok miserendjében az adventi időszak minden egyes napján szerepel.

Ezzel várják és köszöntik Jézus eljövetelét. Köztudott, hogy Orbán reformátusnak vallja magát. Ráadásul ezt tőle magától tudjuk.

Persze már hallom is lelki füleimmel, hogy tök felesleges azzal foglalkozni, amit mond. Annak a világon semmi jelentősége nincs. A tetteire érdemes koncentrálni.

Mégis érthetetlen mire fel ez a szent ájtatoskodás egy katolikus templomban és onnan kijőve a mise után. Ráadásul a roráté előírásai szerint, aki Jézus eljövetelét váró mélyen hívő katolikus, az minden hajnalban, 6 órától, ott térdepel a templomban és fohászkodik a fentvalóhoz. Vajon mit szólhat ehhez a – és most már mondjuk ki nyíltan – hitehagyott Orbán lelki atyja, a nagytiszteletű Balog Zoltán püspök úr? De ez már talán mindegy is.

Ez az egész miniszterelnöki bohóckodás az egyszerű, mélyen hívő embereknek szólt. Éppen ezért szánalmas és megvetendő, hiszen Orbán nyilvánvalóan félrevezeti őket.

Nekünk viszont, akik látjuk és halljuk az ostoba hárítást (emlékeztetőül: „Ember! Most jövök ki a templomból!”) ezen lehet mosolyogni.
Meg is jelent rögtön számtalan poénos mém és karikatúra.

Aztán – ahogy mindig is szokta, és mindig is tenni fogja, Szijjártó még erre is rá tudott tenni egy lapáttal.

Ő azt találta ki alibiként a meccsnézésre, hogy misére igyekezett Katarba. Tetszik érteni! A mélyen vallásos fundamentalista muszlimok közé.

Sokba fájnak nekünk ezek a „sportesemények”. Egyszerű magyar ember ilyesmit nem engedhet megmagának a helyszínen. A kormány emberei viszont irgalmatlan összegű államköltségen élvezkedhetnek.

 Az uniós diplomaták pedig gúnyos mosollyal a bajszuk alatt azt mormogják:

„Ha eddig Orbán húzta az időt, akkor most mi is tudjuk húzni az időt”.

A poénok sorában mindenképpen ide kívánkozik a kiváló Fürjes Balázs közösségi oldalon közzétett, szakavatott véleménye:

„Az európai nagypolitika egy olyan power game, amit huszonheten játszanak, és a végén Orbán Viktor nyer. Vele pedig Magyarország, mert neki a hazája az első – ez egyébként a győzelmének pofonegyszerű titka is. 😀 ”

Csakhogy az a huszonhat pofon éppen most csattog a fent említett győztes arcán, akinek – mint hírlik – Magyarország az első.

 

 

 

 

 

error: Content is protected !!