Több millió ember, nap mint nap használja, de igazán még sem tudjuk pontosan, hogyan működik. Ez nem más mint a streamelés. Megnéztünk ma már egy videót? Beléptünk Netflix fiókunkba, hogy folytassuk kedvenc sorozatunkat? Vagy a munkába menet a kocsiban vagy a biciklin Spotify-on keresztül hallgattunk meg egy podcast-et? Esetleg a Twitch-en keresztül közvetítettük, ahogy játszottunk vagy beszélgettünk?

Igen ez mind egy technológia segítségével lehetséges, pontosan a streameléssel. De mi is a pontos fogalma a streamelésnek?

Az utóbbi években már hozzászokhattunk ahhoz, hogy legyen szó filmekről vagy zenékről (meg most már videojátékokról is), gyakorlatilag mindent streamelünk, minden streamelve érkezik meg valamelyik eszközünkre, legyen az a televízió, az okostelefon, vagy a laptop. De tulajdonképpen mit is jelent ez, és mennyiben jelent váltást a korábbi paradigmához képest?

Hosszú évekig, évtizedekig az volt az alapeset, hogy ha meg szerettünk volna nézni egy filmet, akkor vagy elkaptuk a tévében, vagy megvettük, esetleg kölcsön kértük kazettán vagy DVD-n. Aki pedig nem riadt meg illegális eszközök használatától, az természetesen le is tölthette különböző helyekről, majd ezek a filmek aztán CD-re kiírva, esetleg pendrive-ra másolva terjedtek.

Manapság azonban már el vagyunk kényeztetve, hiszen gyakorlatilag bármilyen filmhez, sorozathoz vagy zenéhez azonnal (pontosabban egy előfizetés után) hozzáférést nyerhetünk a streamelésnek köszönhetően, mindössze egy viszonylag korrekt sebességű internetre és valamilyen kompatibilis eszközre van hozzá szükségünk.

Talán a legtöbben a YouTube képében találkoztak legelőször a streamelés technológiájával, még akkor is, ha persze a legtöbbeket nem nagyon érdekelt, hogy milyen háttér bújik meg amögött, hogy végre nem kell egy videofájlt hosszú ideig letölteni, vagy különböző adathordozókra másolva megszerezni a havertól, hanem egy kattintással bármikor rendelkezésre áll.

Forrás: Netflix

És tulajdonképpen itt el is jutottunk a streamelés és a letöltés közti fő különbséghez: míg ha letöltünk egy filmet, akkor azt jellemzően a letöltés befejeztééig nem tudjuk elindítani, utána pedig a helyet foglalja az adott eszközünk háttértárán, addig a streamelés esetében “nem marad nálunk” maga a letöltött film, sorozat vagy zene, hanem egy távoli szerverről folyamatosan érkezik éppen az a szeletke, amit nézünk.

Illetve annál egy kicsit több, hiszen a legtöbb ilyen szolgáltatás (Netflix, YouTube, stb.) kicsit mindig előre szalad, és a következő pár percet is letölti előre, hogy ha esetleg menet közben egy-egy pillanatra vagy másodpercre megszakadna az internetkapcsolatunk, akkor a lejátszás folyamatos maradjon, ne szakadjon meg állandóan. Ezt nevezik bufferelésnek, és valószínűleg mindenki találkozott már ezzel a felirattal életében, aki valaha használt már valamilyen streamelős szolgáltatást.

Jó hasonlat tehát, hogy a letöltött állomány, olyan, mint egy tó, míg a streamelés olyan mint egy patak, ami állandóan folyik.

Természetesen ahhoz, hogy a streamelés hatékonyan működjön, a mögötte álló szolgáltatóknak hatalmas adatközpontokra van szüksége, lehetőleg minél közelebb a felhasználóhoz, hogy a kért adatcsomagok a “felhőből” minél hamarabb és hatékonyabban jussanak el az eszközeinkre. Ezen kívül a felhasználó oldalán szükséges egy bizonyos szintnél gyorsabb internetkapcsolat is a zavartalan élményhez. (ezzel ma már többnyire nincs gond)

A Netflix például a ma már tulajdonképpen minimumnak számító HD adáshoz legalább 5 megabites, míg a 4K-s adáshoz legalább 25 megabites kapcsolatot javasol. Ez egyébként a mai magyarország internetszolgáltatási sebességeit nézve elenyésző, és a 4G-s hálózatok is gond nélkül teljesítik ezt a sebességet, kivéve persze ott, ahol valamiért gyenge a vétel.

Forrás: Netflix

A streamelés tehát pratikusabb és kényelmesebb, mint a letöltés, hiszen nem foglal helyet a saját eszközünkön, nem kell ide-oda másolgatnunk a filmet, ha máshol szeretnénk megnézni, elég csak az okostévén, a telefonon, a tableten, vagy a laptopon elindítani a megfelelő alkalmazást, és már nézhetjük is a kedvenc sorozatunkat. Arról pedig nem is beszélve, hogy nem kell kivárnunk minden évben a karácsonyt, hogy megnézhessük a Reszkessetek betörőket, hanem bármikor a rendelkezésünkre áll, több ezer másik filmmel és sorozattal együtt.

Tulajdonképpen az egyetlen hátránya pont az, ami miatt egyébként még egy 4K-s filmhez is elég viszonylag szerény internetsebesség: a tömörítés.

Ahhoz, hogy minél kevesebb adatot kelljen a streaming szolgáltató központjából átvinni a felhasználóhoz, a film darabkái (adatcsomagjai) tömörítve érkeznek, amit aztán a lejátszásra használt eszköz kitömörít.

Azonban éppen a tömörítés miatt a Netflixről, Disney+-ról, Amazonról és társairól streamelt film sosem lesz olyan kiváló minőségű, mint például egy 4K-s Blu-ray lemezről lejátszott anyag. Persze, ez a többséget nem fogja zavarni, hiszen

így is bőven elég jó, csak a minőségre különösen érzékeny keményvonalas filmrajongóknak továbbra is a Blu-ray jelenti a legjobb megoldást.

Megjegyzem olyan kiváló minőség már egy alap HD,

Ez a cikk idők folyamán változhat, mint minden technika fejlődik.