Mikulás nap December 6. – Ma nem Mikulás bácsi, hanem Mikulás néni jött és több is nézd meg

December 6-a Miklós, Mikulás napja, melyhez több hagyomány is kapcsolódik.

A Mikulás szó cseh eredetű, maga az ajándékozás szokása pedig osztrák hatásra terjedt el a magyar családoknál. A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány azonban a globalizáció hatására megváltozott: addig amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak.

Addig a mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle.

A képzeletbeli ajándékosztó „Mikulás” elnevezés egy olyan „lény”, illetve népi mesealak elnevezése, aki a magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán, Miklós napján meglátogatja és megajándékozza a gyermekeket, ha az elmúlt évben jól viselkedtek.

A Mikulásjárás, a Mikulás ünnep népszokása, az ablakba kitett kiscsizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulás körülbelül 1870-es évek végén kezdett elterjedni. A magyar Mikulás elnevezés egyébként a Miklós név szlovák megfelelője. A piros köpenyű, fehér-szakállú, jóságos Mikulás népszerűsítésében az óvodáknak, iskoláknak nagy szerepe volt.

Mikulás nap ünnepi dalok

 

A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék volt Miklós-napon, december 6-án. A népszokásból kiszorult a karácsonyra való lelki készülődés, s a gonosz-űző jelleg lett hangsúlyosabb.

A Mikulás ünnepen történő ajándékosztó népszokás Magyarországra, a 18. század végén megjelent tiltás árulkodik először jelenlétéről. A tiltás oka a gyermekek ijesztgetése volt, mivel nem a ma ismert, jókedvű, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém „Láncos Miklós”, aki egyszerre jutalmazott és büntetett.

Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először a 19. század végén, valószínűleg függetlenül a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba, a mai lexikonok pedig szinte csak az utóbbiról emlékeznek meg.

---

A modern Mikulás
Globális Mikulás és rénszarvasai

A mai gyermekeknek mesélt legenda szerint a Lappföldön élő Mikulás apó felszerszámozza rénszarvasait, amik sebes vágtával felrepítik az ajándékokkal roskadásig megrakott szánkóját a felhők közé, hogy minden gyerekhez időben eljussanak a várva várt ajándékok. 1939-ben Bob May megírta Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét. Azóta Mikulás apó szánhúzó rénszarvasaival közlekedik.

A Mikulás-ünnep idővel ügyes marketingesek megszüntették a Mikulás évközi morális felelősséget hangsúlyozó, bírói szerepét, eltüntették mellőle a büntetést szimbolizáló krampuszokat. Az édesség- és játékipar mellett ma már egész sor termék használja alakját reklámfiguraként.

Angolszász hatásra az európai kontinens városaiban is elszaporodtak karácsony előtt az utcai Mikulások.

Tévhit, hogy Mikulás kövérkés, jókedvű, piros ruhás megjelenését a Coca-Cola találta volna ki 1931-ben. Egy korábbi magyar gyermekkönyv hasonló megjelenéssel ábrázolta a Mikulást, így ez a feltevés nem állja meg a helyét. A üdítőital-gyártó cég termékein ma már hol akrobatikusan ugrándozik, hol joviális kövér szakállas öregúrként üldögél, a reklámfilmekben pedig néha egész csapatokban vonulnak a Mikulások.

A Mikulással kapcsolatos elképzelések is megváltoztak a globalizáció hatására: míg a két világháború között a Mikulás a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a jelenkor Mikulása a Lappföldön vagy az Északi-sarkon él, szánját rénszarvasok húzzák.