„Nem akarom, hogy lebombázzanak” – mondja az ötéves herszoni kislány az asztal alá bújva az orosz megszállás alatt

„Nem akarom, hogy lebombázzanak” – mondja az ötéves herszoni kislány az asztal alá bújva az orosz megszállás alatt

Nem merem elképzelni magam a kislány helyében, mert elsírom magam és Ön? Ő néz az asztal alól bele ebbe a borzalmas világba és úgy reméli az asztal alá bújva védelmet kap.

  • Ezekben a napokban heves harcok dúlnak Herszonnál – a városnál, amit Vlagyimir Putyin Oroszországhoz csatolt, az ukrán erők pedig megkísérlik visszafoglalni.
  • De hogyan kezdődött ez a megszállás? Hogyan jutottunk el ide?
  • Ezt mutatja be Dmitro Bahnenko herszoni újságíró a saját családjának történetén keresztül.

Bahnenko az erkélyéről figyelte március 1-jén, ahogy orosz harckocsik érkeztek a városába. Látta a megszálló hadsereg bevonulását, és elkezdett filmezni. Titokban megörökítette, mi történt a következő három hónapban a városban, az ebből készült anyag a BBC-n jelent meg:

Bahnenko azt mondja, tudta, hogy a történelmet filmezi, és meg akarta mutatni, hogyan változtatja meg az invázió a várost. Dokumentumfilmje emellett azt is megmutatja,

hogyan néznek ki egy herszoni család mindennapjai a megszállás alatt.

Feleségével, a fotós Ligyijával és ötéves lányukkal, Kszjusával éltek Herszonban. Ahogy bevonultak az oroszok, a várost pedig robbanások és lövöldözések zaja rengette meg, próbálták elterelni a lányuk figyelmét játékokkal, és azzal, hogy távolabb húzódnak az ablakoktól.

A megszállás első napjaiban a város megdermedt, az iskolák és a hivatalok bezártak, az emberek többsége otthonaiba húzódott, senki sem tudta, mi lesz. A városba nem jutott elég élelmiszer és gyógyszer.

Március első felében komoly tüntetések voltak, az orosz katonák döbbenetére, akik azt hitték, felszabadítani jöttek a várost. Ehhez képest herszoniak ordították az arcukba, hogy „fasiszták!”, és hogy „Herszon Ukrajna!” Az 1991-es népszavazás idején a város 75 százaléka szavazott a függetlenségre, emlékeztet a filmben Bahnenko. A tüntetések hetekig tartottak – aztán március 21-én a megszállók elkezdtek lőni.

Ebben a helyzetben Bahnenko rendszeresen eljárt egy helyi ortodox templomba, aminek vezetője, Szerhij Csudinovics atya jól ismert, közkedvelt közösségszervező volt Herszonban. Amikor megjelenik a filmben, egy energikus, gitározó férfit látunk, aki az életét kockáztatva ment át a frontvonalon, hogy gyógyszert hozzon.

Márciusban Csudinovics eltemet egy ukrán katonát, aki a harcban esett el. Az esemény érezhetően fontos a közösségnek, de vannak, akik ekkor már érzik:

az oroszok ezt provokációnak fogják tartani.

Ekkor elkezdődik az orosz megszállók Krímben is alkalmazott taktikája, vagyis a helyi fontos közösségi emberek kiiktatása. Van, akit eltüntetnek, és van, akit kollaborációra kényszerítenek, hogy felszámolják a közösségeket.

Bahnenko következő látogatásakor azt tapasztalja: Csudinovics atyát percekkel korábban elvitte valamilyen hatóság. Tudja, hogy ha korábban érkezik, őt is meglátják, és megtalálhatták volna a felvételeit. Arról beszélget a feleségével, hogy tervet kell készíteni arra az esetre, ha őt is elviszik, mert az csak idő kérdésre lehet. Aznap este Csudinovics bejelentkezik Facebookon, és azt mondja, csak elbeszélgettek vele, és érdeklődtek a közösség életéről. Azt állítja, hogy jól van, de érezni lehet, hogy valami nincs rendben.

Nem sokkal később megérkeznek a hírek a bucsai mészárlásról.

Ilyen körülmények között próbálnak úgy tenni a kislányuk, Kszjusa kedvéért, mintha minden rendben lenne. Egy kihalt vidámparkban játszanak, filmezik, ahogy főznek. Kszjusa egy alkalommal bemászik az asztal alá, és azt mondja:

„Nem akarom, hogy

lebombázzanak.”

Elmondja, látott egy robotot repülni, ami meg akarta ölni őt. Bahnenko szerint nem tudni, hogy Kszjusa mit látott (akár egy drónt), vagy látott-e valamit egyáltalán – de az világos, hogy a kislányt valami felkavarta. Végül az nyugtatja meg egy kicsit, hogy az apja odaadja neki a dinoszauruszát.

Ekkor már világos, hogy a helyzet nem fog javulni egyhamar, a szóbeszéd is arról szól: az oroszok népszavazást fognak rendezni. A család mindennapi dilemmája, hogy próbáljanak meg elmenni a városból, vagy maradjanak.

Csudinovics atyát egyre ritkábban látni a templomban, és amikor találkoznak, akkor is ideges. Végül eltűnik. Amikor legközelebb bejelentkezik a Facebookon, azt mondja, kijutott a városból, és a hetekkel korábbi üzenetéből, amit azután készített, hogy elvitték, semmi nem volt igaz. Elmondja, hogy félmeztelenül térdepeltették, azzal fenyegették, hogy gumibottal megerőszakolják, és arra kényszerítették, hogy működjön együtt. Szégyelli magát emiatt.

A megszállók elkezdik megsemmisíteni az ukrán szimbólumokat, a főtéren orosz zászló lobog, és arról beszélnek:

Oroszország örökre itt marad.

Május 9-én, a győzelem napi nagy felvonuláson Bahnenko azt látja, hogy már a helyiek közül is sokan részt vesznek azon, átlagemberek mutatják ki a támogatásukat a megszállók felé. A város lakóinak nagyjából fele közben elmenekül.

Bahnenkóék távozását az dönti el, ami testvérével, Marinával és az ő férjével történik. Marina terhes, ezért eleve ki akar jutni a városból. Férjének, Vitalijnak a hatóságok azt „ajánlják”, hogy kapnak evakuációs papírokat a Krím felé. Amikor Vitalij ellenkezik, ez az ajánlat fenyegetésbe megy át.

Végül úgy döntenek, öten együtt Vitalij autójával megpróbálnak elmenekülni. Tudják, hogy az úton bármi történhet, civilekre is rendszeresen lőnek. Az utolsó éjszaka pakolás közben ezért összeírnak minden tudnivalót Kszjusáról, hogy ha velük valami történne, de a kislány megmenekülne, meglegyenek az adatai.

Az egyik ellenőrzési pontnál nyolc órát kell várni. Amikor a végső ponthoz érnek, kétszáz autó áll előttük. Vannak, akik egy hetet vesztegelnek itt. Talán azért, mert az autójukban egy terhes nő és egy kislány is van, őket átengedik. Az utolsó jelenetben Kszjusa haja lobog a szélben, miközben kihajol az ablakon, és három hónap után először nincs egy megszálló hadsereg fennhatósága alatt.

Marináék gyereke júliusban megszületett Kijevben. Vlagyimir Putyin szeptemberben bejelentette, hogy Oroszországhoz csatolja Herszont a „népszavazás” után, ahol gépfegyveres katonák figyelték az embereket. Ezekben a napokban heves harcok folynak a város körül, ahogy az ukrán erők megkísérlik visszafoglalni azt. Az ott maradt embereket az orosz hatóságok kitelepítik.

A filmnek van egy rövidebb, 16 perces változata is:

 

error: Content is protected !!