Hogy Orbán Viktor talán mindent “kicsit” jobbnak állít be, mint a valóság azt talán sokan tudják, de hogy mekkora a torzítás az most kissé láthatóbbá válik. A sikerről természetesen plakáton is értesít, “ha nem vennénk véletlenül észre”, – amiről nem értesülünk az Orbán szótárában nem szereplő kudarc. Pedig van bőségesen van… lásd most

Orbán a katasztrófát fogja sikernek nevezni - Vagyis hogy valóságosan milyen sz*r az élet sokaknak, most itt megtudható

Orbán a katasztrófát fogja sikernek nevezni – Vagyis hogy valóságosan milyen sz*r az élet sokaknak, most itt megtudható

Munkaalapú társadalomról beszél, miközben emberek tömegeinek
nincs és nem is lesz munkájuk.

Amikor a munkádat elveszíted, a megélhetésedet veszíted el. Amikor a megélhetésedet veszíted el, az életed kerül veszélybe, meg a rád bízottaké, akik jellemzően gyerekek. Meggyőződésem (és ez világnézeti kérdés), hogy soha, senkivel nem kéne ennek megtörténni. Békeidőben sem. De békeidőben, ha megtörténik, elmész valahová máshová dolgozni. Most nem tudsz elmenni, nincs hová.

A papír-Magyarország és az igazi!

Orbán Viktor megígérte, hogy három hónap múlva mindenkinek lesz munkája Magyarországon. Adatokból dolgozunk, mondta, a forrást: a KSH adatai alapján. Az adatok azt mutatják, hogy márciusban ötvenhatezer ember veszítette el a munkáját, ebből kétezren kerültek be a munkaügyi központok nyilvántartásába.

Csakhogy Magyarország látencia-állam, ahol az emberek az adatokon túli valóságban élnek. Van a hivatalos, lepapírozott Magyarország, és van az igazi. Amit Orbán képzel (pontosabban: állít) Magyarországról, az szinte mindig a retusált verzió. Amikor – mondjuk  –
ötezer fertőzött van hivatalosan, akkor a valós szám ennek minimum a tízszerese, és szorzó napról napra növekszik.
Ahogy a hétezer hajléktalan valójában hetvenezer vagy több, a csaknem egymillió alkoholista valójában több mint kétmillió, nem beszélve a „nincsenek várólisták” vagy „nincs gyermekéhezés”
típusú kijelentésekről, etc.)

A hivatalos adatok talán kezelhetőek Orbán Viktornak. A valódi tények azonban tragikusak. Nem ötvenhatezer, hanem több százezer embernek megszűnt, vagy a megélhetéshez elegendő szint alá zuhant jövedelme, néhány röpke hét alatt. A megoldás, ami három hónap múlva Orbán Viktor elénk fog tárni, papíron rendben lesz, vagy legalábbis majdnem.

Lobognak bizonyos remények

Vállalkozások ezrei dőlnek be még, és ha májustól valamiféle újrakezdés lesz, a dolog nem úgy működik, hogy „kedves kiskereskedő, aki bezártál pár hónapra, van egy jó hírünk, most kinyithatsz újra”. A kedves kiskereskedő ugyanis elvesztette közben a vevőköre jó részét, hiszen azok szintén tönkrementek. Néhány hónap alatt bizony csődbe tud jutni egy vállalkozás, amit évek, vagy évtizedek munkája volt felépíteni. Egy kínálat-, kereslet- és tőkehiányos piac pedig nem indul újra csak úgy, a karmesteri pálca intésére. A magyar gazdaság, a elképesztő aránytalanságaiban is rendbe jön, de nem három hónap, hanem hosszú évek kemény munkája.

Lobognak bizonyos remények arra vonatkozóan, hogy a fogyasztók sorba állnak ó, hogy megtelnek majd a mozik, a sörteraszok, a színházak, micsoda sorok állnak majd a könyves standoknál!

Valószínűleg, sajnos, ez sem így lesz. Mert ha az a kérdés, hogy kenyeret vegyünk vagy koncertjegyet, akkor kenyeret veszünk.

Az állam által kínált munkalehetőségek terén pedig már ismerjük az orbáni receptet. Kibővítik a közmunkaprogramnak csúfolt zsákutcaprogramot, amiből persze nem lehet odatalálni az úgynevezett munkaerőpiacra, lehet viszont megalázó sárgamellényben lapátot támasztani havi nettó ötvenezerért. Van még a munkanélküli segély, amit álláskereső járuléknak neveznek a pozitív konnotáció végett: a bajba jutottaknak csak szűk köre veheti igénybe, ráadásul a rendszer egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy az állástalan pl. hány gyermeket nevel. Papíron persze nem mutat rosszul, de a valóságban a túléléshez éppen, hogy elég. 

Túlélni vagy megélni, ez itt a kérdés

Nem túlzó igény, ha a XXI. századi Magyarországon nem túlélni, hanem normálisan megélni kívánunk. Nem az az elfogadható cél, hogy ne dögöljünk éhen, hanem az, hogy értelmes munkával megteremtsünk a magunk és gyermekeink anyagi biztonságát, urambocsá’ jólétét: értem ezalatt, hogy hozzájuthassunk mindahhoz, amire a testnek és léleknek szüksége van. Ehess, ihass, alhass; ne legyen probléma, ha szemüveget kell csináltatni és ki tudd hívni a szerelőt, ha elromlott a hűtő, elmehess néha moziba, stb.

Létezne elvileg a létminimum fogalma. Ennek mérését az Orbán-kormány felügyelte KSH 2014-ben leállította. Az utolsó, 2014-es adat szerint a létminimum két felnőtt és két gyermek esetén 253 318 forint. Ez a valóságban nagyon-nagyon kevés, de ennyit az átlag magyar család a válság előtt sem gazdálkodott ki, főleg nem közmunkából. Azóta az árak bő harminc százalékot emelkedtek, tehát a kétgyermekes családnak legalább 320 ezer Ft havi nettó bevételre volna szüksége, de ez még, hangsúlyozom, csak a túléléshez (kaja, rezsi, turkálós ruházat) elegendő. Az elmúlt egy évben a forintromlás mellett az áremelkedés is tovább gyorsult. De a 2020-as nettó minimálbér – havi negyven ledogozott óráért – 107 065 Ft.

Ezekből az adatokból néhány dolog kitetszik:

  • Az egyik, hogy az úgynevezett közmunka, ami bruttó 75 ezer forint, nem éri el a minimálbér összegét, tehát nem lehet eléggé felháborodni azon, hogy a kormány ezt a munkanélküliség felszámolásaként emlegeti,
  • a másik, hogy a minimálbér sem éri el a létminimum összegét, vagyis a legkisebb adható jövedelmekből, amivel a kormány kalkulál, nem lehet megélni.

Látom már előre a bősz fideszes kommenteket: miről beszél ez itt, hát az átlagkereset 364 ezer forint volt idén januárban, olyan rossz az?

Igen, annyi volt, megint csak a KSH szerint.
Csakhogy ez egyrészt bruttó bér, aminek a nettó maradványa (két gyermek esetén) 242 060 Ft; másrészt ez az adat-trükközés tipikus esete. Ahhoz ugyanis, hogy a valós képünk legyen a helyzetről, nem elegendő az összes bért elosztani a keresők létszámával, hiszen az így kapott átlagból pont a legfontosabb nem derül ki hogy ti. mennyien vannak a nagyon magas és mennyien nagyon alacsony jövedelműek, és milyen szélesre nyílt a „jövedelmi olló”.

Miközben – nyilván – rohamos további elszegényedés lesz, főleg a végeken.
Lobogtatni fogja három hónap múlva a manipulált adatokat, de az a vérfagyasztó, hogy az igazi célt –ؘ vagyis, hogy az emberek a munkájukból tisztességgel megélhessenek – soha nem akarta elérni, és nem akarja ezután sem.


Erre a világra születtek ők is, akkor még reménykedtek egy jobb életre!

Szegénység Magyarországon számok mögötti láthatóság a
TELJESEN VALÓSÁGOS KÉP,
(szívszorító, hogy sokaknak talán minimális kilábolási esélye sincs).

Orbán a katasztrófát fogja sikernek nevezni - Vagyis hogy valóságosan milyen szar az élet sokaknak, most itt megtudható

Orbán a katasztrófát fogja sikernek nevezni – Vagyis hogy valóságosan milyen szar az élet sokaknak, most itt megtudható

A gyerekeknek ez az “életminőség” ma még lehet hogy érdekes, vagy természetes, ahogy felnőnek akkor látják az égbe kiállító különbséget gazdag-gyerekek és közte. … és “ez nem lesz jó érzés”

Orbán a katasztrófát fogja sikernek nevezni - Vagyis hogy valóságosan milyen szar az élet sokaknak, most itt megtudható

Orbán a katasztrófát fogja sikernek nevezni – Vagyis hogy valóságosan milyen szar az élet sokaknak, most itt megtudható

Orbán a katasztrófát fogja sikernek nevezni - Vagyis hogy valóságosan milyen szar az élet sokaknak, most itt megtudható

Orbán a katasztrófát fogja sikernek nevezni – Vagyis hogy valóságosan milyen szar az élet sokaknak, most itt megtudható

Orbán a katasztrófát fogja sikernek nevezni - Vagyis hogy valóságosan milyen szar az élet sokaknak, most itt megtudható

Orbán a katasztrófát fogja sikernek nevezni – Vagyis hogy valóságosan milyen szar az élet sokaknak, most itt megtudható

error: Content is protected !!