Orbán amit tesz, Istennek nem tetsző

„Jézus megkísértésében is azt mondja a Sátán, hogy ha leborulva imádsz engem,
akkor tied a világ feletti hatalom, és Orbán ebbe a hálóba került bele.
Nem érzi magát benne egyelőre rosszul, de ebből a hálóból nincs kiút a számára.


Nem tud erről az útról letérni, tehát csakis egy őnélküle való világban tudom elképzelni a változást. Mondanám, meneküljön el Afganisztánba, vagy Azerbajdzsánba, vagy oda, ahova a lopott pénzét mentette és tengesse ott ebből az életét, de a jövő békés Magyarországa nem képzelhető el úgy, hogy abban Orbán is benne van.” – Így beszélt a Hírklikknek nyilatkozva Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke. És azt is mondta: elérkezett az idő, és ha kell, hát ő kimondja, elég volt az orbáni zsarnokságból.

– Lehet, hogy durva megközelítés, de kimondható, hogy csak a börtönévekhez hasonlítható az idei?
– Nagyon súlyos megfogalmazás, de annyit romlott a jogállamiság, a demokrácia állapota Magyarországon, egy zsarnoki hajlamú, önző ember munkája nyomán, hogy kezdem magam úgy érezni, karácsony időszakában – hanuka közelében –, mint egy bibliai történetben. Egy ókori király, akinek a neve a megjelentet, a megtestesültet is jelenti, de uralkodása végén már Epimanésznek nevezték, ami viszont őrültet jelent. Vagyis nehéz ép ésszel követni azt, amilyen tombolást véghez visz Orbán Viktor, és persze a hozzá hű társaság is. De ugyancsak a karácsonyhoz kapcsolódik a három királyok története – és most az unióra is célzok –, akik úgy érzik, hogy nekik az újszülöttet nem Heródes palotájában kell keresniük, miközben igyekeznek Heródessel jó kapcsolatot kiépíteni, aminek a betlehemi gyermekgyilkosság lesz a következménye. És a pénz, amit hoznak, tömjént, mirhát, csak arra elég, hogy el lehessen menekülni Egyiptomba. 

Valami ilyesmit érzek abban, amivel véget ér ez az év, hogy a nagy unió ezt a kis zsarnokot mégis megmenti. Nem tetszik nekik ugyan a mit csinál, bár persze titkon irigylik az egyeduralmát, és be nem vallottan nem bánják, ha belőlünk a nyomorult bérmunkások országát csinálja. Ezért aztán hagyják, hogy az őrült mániáit véghez vigye és lerombolja a jogállamot. Ebben a különös kettősségben csak azt tanulhatjuk meg, hogy nem várhatjuk kívülről, felülről a segítséget. Meg kell tanulnunk párhuzamosan élni és arra gondolni, hogy az az egy élet, ami adatott, akkor is teljes kell, hogy legyen, ha őrültekkel, gazemberekkel és megalkuvókkal vagyunk körülvéve. Az embernek persze mindig a teljességre kell törekednie, de ha ez nem adatik meg, akkor sem élhetjük le boldogtalan morgások közepette az életünket.


– Szerinted annyira jelentéktelen ez az ország, hogy nyugodtan átléphetnek az unió vezetői és országai a fölött, ami itt történik? Azt ugyanis elképzelni sem lehet, hogy ne tudnák pontosan, hogyan végzi ki a jogállamot az Orbán-rezsim, hiszen folyamatosan beszélnek is róla…
– Döntő szempont volt, hogy a koronavírus miatt szenvedő országok minél hamarabb pénzhez jussanak. Ráadásul Merkel nem annyira kompromisszum kereső, sokkal inkább megalkuvó ember. Nehéz ezt sértés nélkül megfogalmazni, de ki kell mondanom: a mi országunk nem olyan jelentős – Lengyelország sokkal inkább az –, de mégsem értem, hogy miért hagyják a rombolást, hiszen ha egy kosár alma között van két rohadt, a világ végéig is várhatnak arra, hogy az egészséges almák majd meggyógyítják a két rohadtat. Soha nem fogják ezt elérni, ellenkezőleg. Szép lassan elkezdenek a romboló folyamatok átterjedni, Spanyolországra, Olaszországra, vagy – mint most egy itt járt finn delegációtól tudom, az ő országukra is. Hetvenöt évvel a borzalmas világégés után, nem akarnak emlékezni arra, hogy hasonlót már átéltünk, és ebbe az irányba nincs kijárat egy boldogabb élet felé. Azt hiszem, van itt egy súlyos rövidlátás, miközben azt hisszük, hogy Nyugaton az emberek és a politikusok is tisztábban gondolkodnak, messzebbre látnak. De nincs így; csak nagyobb jólét van ott, az utcákat gondosabban söprik, és ott elképzelhetetlen, hogy a kórházakban olyan állapotok uralkodjanak, mint nálunk.  Annyi igaz: ott egy kicsit többet áldoznak olyan dolgokra, amilyeneket itt gátlástalanul ellopnak. Ellopnak, és hülyeségekre költik, mint például a tökéletesen üres stadionokra, meg kisvasutakra, és így tovább…

De összességében valami nagy baj van ezzel a megbillent világgal, és nem értjük, hogy csak egy bárka van, ami átmenthet bennünket, embereket, meg a környező világot. Nem értik, hogy nem lehet fityingekkel a víz nélküliek, az afrikai éhezők nyomorúságát megoldani. A szabadságért, vagyis a legnagyobb kincsünkért, minden áldozatot meg kellene hozni, de amíg a gazdagabb országok, amelyek a gazdagságukat a hajdani kizsákmányolással és rabszolga-kereskedéssel alapozták meg, nem gondolják, hogy itt lenne az ideje, hogy valamit visszaadjanak, addig nem lehet megmenteni a Földet. Lehetetlen elfogadni, hogy azok, akik szörnyű körülmények között élnek, törődjenek csak bele, hogy nekik ennyi jutott… Magyarországra koncentrálva: Merkel döntésében bizony benne van a német nagyipar itteni kiszolgálásának gondolata is. Nyilván nagy nyomás nehezedik a kancellárra, és Orbán ezt pontosan tudja, neki pedig aztán teljesen mindegy, hogy mi itthon futószalag-munkások leszünk, vagy olyanok, akik valóra válthatják álmaikat. Én tehát ugyanúgy ludasnak látom a Nyugatot önzésében, háborítatlan jólétében, csak persze itt kiszolgáltatottnak lenni nagyon más, mint Nyugaton.


– A Biblia tud olyanokról, akik rosszból jókká változtak. De vajon van-e a napi életünkben is ilyenre példa? Azért is kérdezem, mert a brüsszeli, szerinte fényes győzelmet hozó eredmény után, még keményebb hangnemre váltott Orbán; most már Soros kitakarításáról beszél, Gyurcsányt és Dobrevet támadja, vagy, ahogy Brüsszelről nyilatkozik… Szóval van-e esély arra, hogy egyszer csak visszafordul?
– Engem még a barátaim is megbíráltak, amikor azt mondtam, hogy ez az ember nem tud megtérni, és nem tud megváltozni. Őt demokratikus úton már leváltani nem lehet, mert ő maga takarította el ennek az eszközeit. Aki egyetlen pillanatig nem tud megváltozni. Sokan mondják, hogy a Sátánnal is hajlandóak összefogni a cél érdekében, ami egy hülyeség, mert a Sátán nem változik. Ezzel nem akartam Orbánt a Sátánnal azonosítani, de azt igen, hogy mögötte áll. Jézus megkísértésében is azt mondja a Sátán, hogy ha leborulva imádsz engem, akkor tied a világ feletti hatalom, és Orbán ebbe a hálóba került bele.  Nem érzi magát benne egyelőre rosszul, de ebből a hálóból nincs kiút a számára. Nem tud erről az útról letérni, tehát csakis egy őnélküle való világban tudom elképzelni a változást. Mondanám, meneküljön el Afganisztánba, vagy Azerbajdzsánba, vagy oda, ahova a lopott pénzét mentette és tengesse ott ebből az életét, de a jövő békés Magyarországa nem képzelhető el úgy, hogy abban Orbán is benne van. Meccset néző, csendes nyugdíjasként sem, és azért nem, mert soha nem fér a bőrébe.

Egyszerűen nem értem, hogy odakinn miért nem akarják látni, hogy ez az ember egy velejéig romlott személy. Itthon azért nem merik kimondani, mert hihetetlenül bosszúálló; elég csak ránézni az én egyházam sorsára, és nyilvánvaló lesz belőle, hogy mit képes művelni akkor, ha valaki veszi a bátorságot és csak megpendíti, hogy amit tesz, az talán Istennek nem tetsző dolog. Így gúnyt űzni mindenféle értékből, és tombolva, panyókára vetett kabáttal, dölyfösen lépdelve, arcukba röhögve az unió tagjainak is, tűnhet bárkinek zseniálisnak, de inkább az olvasható ki belőle, hogy ez az ember soha nem fog megváltozni. Példaként említem azt a fáraót, akinek még az sem hozta meg az eszét, hogy a fia meghalt; vannak emberek, akik nem tudnak megváltozni. Számos olyan pont volt már eddig is, ahol megfordulhatott volna, de nem tette meg. Az a nagy probléma, hogy eddig alkalmatlannak és erőtlennek bizonyult az ellenzék. Mentségükre azt hoztam fel, hogy talán nincs elég eszközük. De az igazság az, hogy eddig ők sem tudtak áldozatot hozni a változás kedvéért. Nem lenne jó, de megeshet, hogy várni kell a fordulatra addig, amíg a kisdedek felnőttekké nem válnak, és lesz elég erejük ahhoz, hogy fordítsanak ennek a világnak a kerekén.

Jó jel volt a színművészetiek lázadása; bár csak kitartanának, bár csak tudnánk bátorítani őket. Bátorítani, hogy ne féljenek, akkor se, ha ez a kurzus nem fogja hivatalosan elismerni a félévüket. Tudniuk kell: hogy ez nem olyan nagy áldozat a szabadság oltárán; egy nemzet fogja ünnepelni őket, és a hatásuk talán egész Európára kihathat. Kétségtelen, hogy a másik oldalon egyelőre nincs egy olyan kaliberű ember, mint Orbán, egy olyan csirkefogó, de nem hiszem, hogy erre kellene várni. És most visszatérek a hanuka történetére: amikor eljött az a pillanat, hogy valaki ki tudta mondani – egy öreg főpap –, hogy elég volt, akkor én most vállalom, hogy kimondjam, elég volt. Amikor ez megtörtént, akkor fel tudtak kelni a diákok és a háziasszonyok, és meg tudták verni a kor legnagyobb hadseregét, a szír-görög hadsereget, amelynek nem volt ellenfele az akkori világban. Lehet, hogy ezt kellene megérteni diákoknak, háziasszonyoknak: ha a politikusok alkalmatlanok erre, akkor jöjjenek ők, és az ilyen rövidlátó öreg papok, akik persze már nem alkalmasak mindenre, de arra igen, hogy belekiabálják az arcukba: elég volt.


– De annak mi a magyarázata, hogy a saját tábora oly kritikátlanul követi őt?
– Nem olyan nagy titok, hogy van egy kör, amely más körülmények között soha nem jutna ennyi pénzhez és ilyen funkcióhoz; soha nem lenne belőlük színház-, vagy iskolaigazgató, külügyminiszter, igazságügy miniszter… Van olyan pillanat, amikor, ha nem is a selejt, de a teljesen középszerű jut olyan pozícióba, amelyre a képességei alapján nem juthatna, ha a világ normálisan működne. Tudjuk jól: van az a pénz, amiért az emberek beállnak a sorba. Érdemes azon eltűnődni, hogy hol romlik el annyira az ember, hogy – még a középszerű is – azt mondja: jó, én akkor beállok, mert megfizetnek érte. Én csak álmodom egyelőre egy olyan világról, amelyben azt mondják: én a nagy gazdagságért sem szolgálok szörnyű, és elvadult hatalmat. Inkább maradjon a hideg kályhán a macska, és maradjon üres a kis fazék, de nem fogok beállni tisztességtelenül sehová. Sajnos nincs így; van az a pénz, amiért akadnak megvásárolható emberek. De, még egyszer a kérdésedre válaszolva röviden: pénz és félelem, ennyi a magyarázat.


– Vannak itt azért ennek egészen gusztustalan leágazásai is. Például az egész éven át húzódó járvány, amelyen te is átestél; nos ezt pandémiát is kihasználják, mégpedig oly módon, hogy nem a segítségnyújtás az elsőrendű most sem, hanem a saját hatalmuk építése; pénzosztás a NER kedvezményezettjeinek, adatbázis építés…
– Ezeken én is csak szörnyülködni tudok. A Bibliában nem egy olyan történet van, hogy királyok, csak azért, hogy a hatalmukat megőrizzék, készek voltak saját fiaikat a kőfal tetején feláldozni, megölni. Heródes is ezt tette. Csak azért említem ezt, hogy ezektől sem lehet azt várni, hogy legalább a Covid idején mutassanak valami emberséget. Aki képes gyerekeket börtönkörülmények között tartani a határon, nehézfegyverzettel őriztetni őket, az nem fog lemondani a lehetőségről, hogy a járvány idején is tovább építse a saját hatalmát. Ő soha, egy pillanatra sem lesz szolidáris a saját népével szemben sem, én ezen nem is lepődöm meg. De, ha még ez sem az alja az aljasságnak, akkor az csak idő és helyzet kérdése, hogy tovább süllyedjen.
Ha itt pestis, vagy világháború lenne, abban is csak üzletelnének, meg arra törekednének, hogy a hatalmukat megőrizzék, sőt, növeljék.

– Szenteste napján jelenik meg ez az interjú; vajon odatesszük-e a karácsonyfánk alá azt, amit mondtál, azt hogy elég volt?
– Oda kellene tenni. De, hogy valami biztatót is mondjak, mert így talán túl sötét a szövegem, vagyis nagy kár lenne, ha az ember egy ékszerbolt kirakatába csak a sötét bársonyt tenné ki, és nem rakná ki a szikrázó ékszereket is. A világosságról beszélni az év legsötétebb napjaiban, az több mint öröm, a világ nem tud annyira elromlani, hogy csak a zsarnokok maradjanak meg. Nekünk, embereknek, egyébként nem a nagy változásokban kell gondolkodnunk – miközben látni kell a kis dolgok összeadódását –, de amikor a Biblia arról beszél, hogy az ember egy kis fénytartó, kis hanukia, gyertyácska lehet, amely legfeljebb fél óráig ég, akkor nem az lesz a mérce, hogy kinél mennyi ideig égett a gyertya, hanem annak öröme, hogy kaptunk fél órát a történelemből. Tudom, ez elenyésző idő, de hordozza a pillanat teljességét, és annak kell örülni, hogy az én meghitt világosságom által megpihennek a fáradt szívek, a gyász csendesül, a reménytelenség kicsit elviselhetőbbé válik. Kialudtak ugyan a fények, sötét éjszaka van, de eljött az én fél órám, miért becsülnénk alá azt a kicsi lehetőséget, ami nekünk jutott; megszólalni, vigasztalást nyújtani, süteményt sütni, fölhívni egymást, ha már nem látogathatjuk egymást… Gesztusokat tenni, és megmondani egymásnak: becsüllek, szeretlek, tarts ki és hidd el, hogy nem lesz mindig éjszaka ott, ahol most állandó a sötétség. Ézsaiás próféta könyvében olvassuk, hogy tényleg nem az éjszaka a világ történetének sorsa, a Napot még nem ők irányítják, nem akadályozhatják meg, hogy felkeljen. De addig is: kaptam fél órányi időt, és egyike lehettem a hanukia nyolc lángocskájának. Ha csak ennyi olajat hagytak nekünk a zsarnokok, akkor is meggyújtjuk a mécsest, mert a mai nap a miénk, és erre az időre nem a zsarnokok akarata érvényesül, hanem a mi jókívánságaink.

Forrás Hírklikk 

Orbán amit tesz, Istennek nem tetsző
Német Péter riportja Iványi Gábor lelkésszel.

 

error: Content is protected !!