Orbán országa nyomorog – Nem vesz tudomást a szegények sorsáról a Fidesz
A járvány tovább rontott a szegények helyzetén, számuk most
1,75 millióra tehető. Az idős nők rosszabbul élnek, mint 15 éve.
„Mára dél-amerikai típusú társadalmi különbségek alakultak ki (…) közel kétmillióan élnek a nyomor peremén billegve, egyik napról a másikra élve a jövedelmükből (…) Meg kell akadályozni a további leszakadást. Nem élhet az utcán egyetlen család sem”. Ezeket a gondolatokat bármelyik mostani ellenzéki párt vezetője mondhatná az Orbán-kormánynak címezve a kritikát, de valójában a Fidesz újbóli hatalomra kerülése után, 2010 májusában elfogadott Nemzeti Együttműködés Programjába írták bele. Ma éppen itt tartunk, egy szélsőségesen szétszakadt társadalomban tömegek, főként idősek zuhantak bele a nyomorba. Az utóbbi évek világgazdasági fellendülésének hatására tagadhatatlan, hogy a szegénységgel kapcsolatos adatokban is van néhány pozitív változás, de az összkép lesújtó.
A szegénység rétegei
Az abszolút, vagy más néven mélyszegénység azt jelenti, hogy egyszerűen nincs elég jövedelme az illetőnek a létfenntartásához szükséges alapvető dolgokra, élelemre, tiszta ivóvízre, tisztálkodásra.
A relatív szegénység azokat érinti, akik hozzájutnak ezekhez, csak nem a megfelelő, a környezetében elfogadott szinten.
A legnagyobb baj, hogy már ez a relatív szegénység is elszigetelődést hoz magával, a tehetetlenség érzését erősíti, az ebbe a körbe tartozók többnyire nincsenek tisztában azzal sem, honnan kérhetnének támogatást, miközben a megfelelő lakáskörülményeket sem tudják megteremteni, nem jutnak normális oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, a kevés pénzük pedig gyógyszerre vagy fogorvosra végképp nem elegendő.
A TÁRKI egyik, még a nyáron megjelent kutatása azt igazolta, hogy a magyarok háromnegyede az uniós szegénységi küszöb alatt él és a pozíciónk másfél évtizede nem javult.
Ráadásul az uniósnak csak 40 százaléka a hazai szegénységi küszöb. Tavaly ez az összeg 116 158 forint volt, vagyis aki ennél kevesebb havi jövedelemből élt, azt szegénynek kell tartanunk. Azt pedig, hogy mennyire az, vagyis a szegénysége mélységét az mutatja, hogy a küszöbtől mennyire marad el a tényleges jövedelme. Minél távolabb van tőle valaki, annál kisebb az esélye arra, hogy valaha kitörhet ebből az anyagi csapdából.
2019-ben, amikor a szegénységi küszöb 105 259 forint volt, az ennél kevesebből élők átlagosan 67 050 forintot próbáltak meg beosztani. A tavalyi küszöb alatti átlagos jövedelem még nem ismert, de a korábbi évek tapasztalatai alapján pár száz forinttal nőhetett csak az összeg. Mivel pedig mindez a vártnál magasabb inflációval párosult, a nagyon szegények egyre kevesebb dolgot tudnak megvenni a kevés pénzükből, s ez főként a nyugdíjasokra igaz, akiknek a járandósága a csak inflációkövető éves emelések miatt egyre messzebbre kerül a dinamikusan emelkedő bérektől.
A kevésnél is kevesebb
A közmunkás alapbér évek óta alig egy-kétszáz forinttal emelkedik, s ez épp a legszegényebbeket teszi a legkiszolgáltatottabbá – mondta Vécsi István a Közmunkás Szakszervezet elnöke. Szavai szerint 2010 előtt nettó 62 ezer forint volt a közmunkás átlagbér, de ezt a Fidesz kormány levitte 54 ezerre. Ráadásul a közmunkaprogramot is megváltoztatták annak idején úgy, hogy az érintettek korábban egy évben legfeljebb két hónapot dolgozhattak négy, majd később hat órában, ami azt jelenti, hogy aki ilyen munkalehetőségek után, a programban éveket eltöltve végül nyugdíjba megy, még a kevésnél is kevesebb jut neki.
Ugyanakkor a 65 évnél idősebb magyar nők helyzete nemhogy nem javult, de egytized százalékkal még romlott is: a 2010-es 19 százalékról 2020-ra 19,1 százalékra. Egyértelmű, hogy a legkisebb jövedelemmel rendelkező 20 százalékot fenyegeti leginkább a szegénység réme, majdnem 80 százalékuk ide sorolható. Nem sikerült csökkenteni a területi leszakadásokat sem, Észak-Magyarország lakosságának több mint 28 százaléka szegény, a romák helyzete még romlott is, kétharmadukat tekinthetjük szegénynek.
Szociológusok gyakran hangsúlyozzák, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek teljesen soha nem tűnnek el, de csökkenthetők lennének. Ehhez azonban tisztességes jövedelmek kellenének, mert még a megemelt minimálbér is csak az elemi létezést teszi lehetővé, a közmunkás bér meg még ezt sem.
Háló nélkül nem megy
Az ország legszegényebb falvaiban a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programja próbál egyfajta felzárkóztatási lehetőséget nyújtani a leginkább leszakadófélben lévő családoknak. Tasi Krisztina Tiszabőn vezeti ezt a programot évek óta, és az a tapasztalata, hogy ha kis lépésekben is, de javulnak az életkörülmények a peremvidéken. Ennek egyik oka, hogy a fiatal és középkorú munkaképes férfiak jó része az építőiparban talált magának munkát – még ha olykor a szürke zónában is –, eljárnak nagyobb városokba dolgozni, ami javította a családok anyagi helyzetét. Éppen ezért Tiszabőn most arra összpontosítanak, hogy a női munkanélküliséget próbálják csökkenteni. (Doros Judit)
Orbán országa nyomorog – Nem vesz tudomást a szegények sorsáról a Fidesz-1